Isten kinyilvánította üdvakaratát a Jézus Krisztusban. Ennek az üdvösségnek a kibontakozása azonban sok tekintetben titok. Erre figyelmeztet az apostol, miszerint nehogy önmagunkat bölcsnek tartva úgy tekintsünk Isten üdvtervére, mintha abban minden részletet ismernénk (25). Foglaljuk össze, mi az amit tudhatunk. Izráel népének csak egy része ismerte meg az Urat, a többiek szíve megkeményedett. Ez addig tart, amíg a népek is megismerik az Urat (25). Utána üdvözülni fog Izráel népe is (267). Isten eszköze Izráel, még megkeményedésében is, a népek üdvösségéhez vezető úton (28-31). Pál az üdvösség tekintetében a pogányok „teljes” számáról, majd az „egész” Izráelről beszél. Ez az Isten által kiválasztottak teljességét jelenti, minden népből; ugyanakkor azt is, hogy mi mindenkire csak üdvösséges reménységgel tekinthetünk; a többi az Úr dolga. Isten kiválasztó kegyelme visszavonhatatlan. Ez az egyetlen, ami biztos, de ez elég, és ha ezt hisszük, akkor az egy áldott jel arra nézve, hogy az Úrhoz tartozunk.

5Mózes 26 

105. zsoltár