A jelen: szenvedés. A jövő: dicsőség. A kettő között pedig olyan nagy a különbség, hogy semmiben sem hasonlítható össze e két tapasztalat. Az élő hitű ember reménysége erre a dicsőségre tekint, és erőt kap a jelen szenvedéseinek elhordozásához. A pozitív gondolkodás hamis illúziókkal abban ringatja magát, hogy minden rendben van, pedig semmi sincs rendben; az élő reménységgel megáldott ember pedig szembe néz a jelen szenvedéseivel, sőt érzékeny mások szenvedéseire is, miközben bizonyos abban, hogy van szabadulás (21). Nemcsak az ember, hanem az egész teremtettség nyög, vajúdik és sóvárogva vár; arra a megoldásra, amit egyedül csak az Úr hozhat el. Boldog az, aki üdvösséges reménységgel vajúdik (24), és Isten szabadítását hozza mások számára (19). 

5Mózes 16

24. zsoltár