Isten haragja az emberek minden hitetlensége és gonoszsága ellen irányul (18). Az ember hitetlensége abban van, hogy Isten kijelentette magát az embernek, ennek ellenére az ember mégsem az Istent dicsőítette, hanem önmagát és más teremtményeket (19-25). Az ember gonoszsága pedig abban áll, hogy Isten nélkül nyomorultan kiszolgáltatottá lesz saját indulatainak, amely számos erkölcsi bűnben mutatkozik meg. Ezek „változatossága” és határtalansága félelmetes, ahogy ez az apostol által felsorolt bűnkatalógusból is kiderül (26-31). Az ember méltó a halálra, mert megismerte az Isten akaratát, és mégis folyamatosan az ellen cselekszik (32). Döbbenetes tükör ez az igeszakasz. Olvassuk úgy, hogy most ne a másik bűnére, hanem a saját magunk bűnére és nyomorúságára gondoljunk. Bizony mennyi hamisság, kapzsiság, viszálykodó indulat, álnokság, rosszindulat, sugdolózás, rágalmazás, gőg, dicsekvés, kíméletlenség, irgalmatlanság jellemző ránk (29-31), akik eközben Krisztus nevét emlegetjük. Hasítson belénk elveszett állapotunk minden kínja.

5Mózes 2,1-25

349. dicséret

Szerző: refdunantul  2012.04.12. 04:00 komment

süti beállítások módosítása