Isten könyörülete mindig az Ő egyértelmű utasításához kötött (17,1; 16,4-5): jóllakhatnak, de nem tehetnek el a mannából másnapra. Isten ugyanis mindig aznapra ad eleget, aztán másnap újra ad friss ételt és erőt: a tegnapi nem jó ma, mert büdös, avult, nem eleven. A hatodik napon kétszer annyit kapnak, hogy az elég legyen a hetedikre is; aki ugyanis a hetedik napon keresgélt, az nem talált (27); nincs áldás a hetedik napi tevékenységen. Isten kegyelmes zúgolódó népéhez, de ez a kegyelem világos parancsokban ölt testet: mentek az Úr parancsa szerint, Mózes az Úr parancsa szerint ütött a sziklára (6). A parancs Isten egyértelmű, világos szava egy zúgolódó világban, ahol az érdekek mindent összecsomóznak. Micsoda kegyelem, hogy Isten parancsa kibogozza, amit mi összegubancoltunk. Az ő parancsa ellenében azonban nincs apelláta: értettem, vagy elvesztem. Az ítélet szava is ilyen világos parancs, egyértelművé lesznek végre a dolgok, Isten elé lépve, amikor megjelenik az Úr dicsősége (16,9-10). Egy mentségünk lehet: Isten ránk vonatkozó, krisztusi ígéret-parancsa: Ne félj kicsiny nyáj, tiétek lesz az ország (Lukács 12,32).

Máté 22,34-46

110. zsoltár

Szerző: refdunantul  2012.03.16. 04:00 komment

süti beállítások módosítása