József a testvérei zsákjaiba visszarejti a gabona vételárát, Benjámin zsákjába pedig értékes serlegét, utána pedig lopással vádolja meg őket. József arról akar meggyőződni, hogy a testvérek olyanok-e, mint régen, amikor őt kútba dobták, vagy azóta más emberré lettek. Számos jel igazolja a tényleges és gyökeres változást: - nem próbálnak menekülni, - saját egykori bűneik büntetését látják az eseményekben, ennek jeleként nem a vétkesnek tűnő Benjámint, hanem a saját ruhájukat szaggatják meg (13), - nem hagyják ott Benjámint, hanem kitartanak mellette (33). Istennek kedves szándék kitartani a testvér mellett: addig én sem eszem, amíg ő éhezik; addig én sem élvezem a szabadságot, amíg ő fogoly; sőt hordozom a terheit, akár helyette is. Nagy dolog, és ritka tapasztalat ez, amely világméretekben, a golgotai kereszten lett valósággá, ahol Isten feláldozta helyettünk önmagát, hogy mi szabadulhassunk. Meg kell változni: nem jó, úgy, ahogy van. Saját erőnkből azonban nem tudunk mássá lenni. „Jövel, Uram Jézus!” (Jelenések 22,20)

Máté 14,22-36

479. dicséret