Csodálatos az a hit, amellyel Jób kifakad! Tengernyi fájdalma közepette az Isten hatalmas voltát vallja meg (Isten szuverenitása): aki, ha eltorlaszolja utunkat, nincs tovább (non plus ultra). Soha nem olvastam ennél őszintébb, és tisztább, még panaszában is hiteles Isten dicséretet,…

Szerző: refdunantul  2011.07.31. 04:00

Balatonalmádiban látunk óriási vörös-kő szikladarabokat, amelyek helyükről kimozdulva tátongnak egy-egy hegy oldalában. Bildád nem Jób szenvedéseire tekint, hanem Istenre; arra az örök igazságra hivatkozik, miszerint Isten nem fog megváltozni, a kőszikla nem mozdul ki a…

Szerző: refdunantul  2011.07.30. 04:00

Az egyik nyári hétfő reggelre a kandelábereken pompázó futó muskátlik nagy részét dühöngő éjszakai mulatozók az útra dobálták, összetörték és széttaposták azokat. Micsoda démoni, romboló indulat feszülhet emberekben. Nemcsak az említett mulatozókban, hanem…

Szerző: refdunantul  2011.07.28. 04:00

Ki az idegen? Akit nem ismerünk, vagy más, mint mi. Elifáz, idegennek nevezi Jóbot, miközben magabiztosan szól, mert az a Tan, amit képvisel, hosszú évszázadok bölcs nemzedékeinek hagyománya, tehát nem egyéni vélemény. Valóban egyszerűbb bezárkózni a biztonságot nyújtó,…

Szerző: refdunantul  2011.07.27. 04:00

Reménytelenség és remény vívódik egymással ebben a fejezetben. Hova tűnik el az egyes ember, ha meghal? Gondol-e rá újra az Isten (13)?! Az ember élet utáni vágya hozza-e létre a reménységet, vagy van okunk valóságos, élő reménységre: ez a fő kérdése ennek a fejezetnek. Az…

Szerző: refdunantul  2011.07.26. 04:00

Jób nem hagyja magát! Perbe száll Istennel is! De pere semmiben sem hasonlítható a mai hitetlen ember Istennel való sokféle feleseléséhez. Jób pere az Isten iránti feltétlen tiszteletből fakad, és arra vágyik, hogy ügyét őszintén Ő elé terjeszthesse. Nem bízik mihaszna…

Szerző: refdunantul  2011.07.25. 04:00