Móricz Zsigmond „Rokonok” című regényéből készült filmet nézhettem meg a napokban, döbbenetes alkotás, a korrupció, a bűnös összefonódás természetéről. A mai Igében három csoport áll előttünk: 1. a zsaroló, 2. akik ellenállnak a zsarolásnak, 3. és akik engednek annak. Saul szemrehányást tesz udvari embereinek, hogy összeesküdtek ellene, és senki nem leplezte le előtte Dávidot és szövetségeseit. Saul azzal érvel, hogy nem Dávid, hanem ő ad nekik kenyeret, jólétet, előremenetelt; és mégsem állnak kellőképen az ő oldalára. Ez a legnyomósabb érv azóta is, aki fizet, az diktál. Az effajta logika minden istentelenség és erkölcstelenség forrása. Ebben az Igében arról is olvasunk, hogy még a legromlottabb helyzetekben is vannak emberek, akik nem kaphatók mindenre, akik nem zsarolhatók, akik tartózkodóak a gonosz előtt, mert valójában az Isten színe előtt állnak. Az ilyenek soha nem lépnek egy határon túl, még ha éhen pusztulnak is. Micsoda kontraszt: az udvari emberek nem emelnek kezet, még e zsarolás ellenére sem a Dávidot támogató nóbi papokra, míg az udvari emberek mellett álló edómi Dóég engedelmeskedik Saulnak, és lemészárolja őket. 

1Péter 3,8-17

327. dicséret