Heves harc kezdődött Izráel és a filiszteusok között, amelyben Isten népe kétszer is csúfos vereséget szenvedett, és még az Úr ládája, Isten jelenléte sem segített rajtuk, sőt a vereség olyan súlyossá lett, hogy még a szövetség ládáját is elszerezték tőlük a filiszteusok, és a főpap két fia is elesett a csatában. Már az nagy dolog, hogy Isten népe legalább felteszi a kérdést, hogy „miért veretett meg ma bennünket az Úr a filiszteusokkal” (3)? Mélyre süllyedt Izráel, de annyira még nem, hogy ezt a problémafelvetést is elfelejtse. A mi nemzedékünk azonban már itt tart, mert sajnos életünk történéseit, örömeit és csúfos kudarcait csak ritkán szemléljük az Isten színe előtt. Pedig minden önvizsgálat és problémamegoldás kezdete csak ez lehet!