Isten most nem a harcra, nem is a harcias ellenállásra, hanem megadásra szólítja fel népét (2 és 17). Mi többnyire magunk akarjuk kézbe venni ügyünket, vagy legalábbis minél többet hozzá akarunk tenni ahhoz. Nagyon nehezen adjuk meg magunkat, és bízzuk rá ügyünket teljesen az Úrra, pedig vannak olyan helyzetek, amikor az Isten egyértelmű akarata szerint veszteg kellene maradnunk: „Jó várni, és megadással lenni az Úr szabadításáig” (2Mózes 14,14). A „megadás” krisztusi magatartás, ebből élet származik, ahogy a keresztből feltámadás; míg a harc elmérgesít mindent. Erre a magatartásra váltott meg minket a mi Urunk, ez az örök élet „metódusa”. Gandhi ezzel győzte le az angol hadsereget. Az Isten szerinti ellenállásnak és harcnak is megvan az Úrtól rendelt ideje, de mi mindig csak a harc és az erő eszközeit használjuk, holott Krisztus óta az üdvösségre újjászülő Lélek módszere nem az erőfitogtató harc! Jól értsük, nem számításból kell megadni magunkat (19), hanem az Isten akaratát felismerve, hívő engedelmességből. 

1Thessalonika 1

468. dicséret

Szerző: refdunantul  2011.10.20. 04:00 komment

süti beállítások módosítása