Igyekszünk, stratégiát alkotunk, minden mesterien felépített, csak éppen az Úr, az Ő Igéje, vezetése, a krisztusi lelkület, az áldás hiányzik, ezért minden „futás” hiábavalóvá lesz (Róma 9,16). Jeremiás könyvének egyik fő üzenete ugyanez! A próféta a politikai eseményeket Isten és népe különleges viszonyának összefüggésében szemléli. Júda és Jeruzsálem léte nem azért forgott veszélyben, mert ez a kis ország az egymással rivalizáló nagyhatalmak (Asszíria, Babilónia, Egyiptom) között vergődött, hanem azért, mert a felelős vezetők és Isten népe nem ügyeltek Isten útmutatására, Igéjére; és az üdvöt, a legfőbb jót emberi fondorlatokban, politikai szövetségekben keresik. Ügyeskedtek, ahelyett hogy az Úrra figyeltek volna, és szabadító Istenükbe vetették volna minden bizalmukat. A hívő ember cselekvő, tevékeny, és szorgalmas, de úgy, hogy először az Úrra figyel, és azért könyörög, hogy az Úr cselekedjen benne és általa. Minden Isten nélküli emberi ügyeskedés csúfos kudarcot szenved előbb-utóbb, mert nincs rajta áldás. Áldott az olyan ember, aki azonban az Isten Igéjében leli kedvét, és Tőle vár és fogad el mindent: ezért nem ügyeskedik, csak hűséggel teszi a dolgát.