Ez a történet mindig újra és újra történik, ma is. Főleg akkor, amikor egyesek „maszek” ügynek tekintik a Krisztus ügyét, és saját buzgóságukkal, ötleteikkel, makacsságukkal „házi szentélyt” (5) akarnak csinálni egy gyülekezetből, miközben a lelkészt is a saját kényük-kedvük szerint irányítják. De sok nyomorúságot okoznak ezek az emberek egy közösségnek, az Isten ügyének, egy lelkipásztornak. Nem a tiéd a gyülekezet, még akkor sem, ha nagyon buzgón szereted. Hidd el, ha kevesebbet buzogsz, lehet, hogy többet tehetsz érte. A szolgálat mindig akkor szolgálat, ha a háttérben történik. Ha pedig megsértődsz, mert nem a te akaratod valósult meg, akkor gondolkozz el, mert lehet hogy nem istentisztelet, hanem bálványimádás, amit művelsz (3)! Kálvin az igaz egyház ismertető jegyei között említi az egyházfegyelmet, mi pedig kezdünk eljutni odáig, hogy „mindenki azt csinál, ami neki tetszik” (6). Buzgóságból, Krisztus iránti őszinte szeretetből is lehetsz ilyen.
János 5,19-30
357. dicséret