Az a nagy kérdés, hogy velünk van-e a vőlegény, mert ha velünk van a vőlegény, nem kell böjtölni, hiszen  lakodalomban vagyunk. Lelke által, a feltámadott Úr velünk van, tehát a megváltott ember öröme húsvét és pünkösd óta felül ír minden böjtöt. Ugyanakkor az Úrral való közösség az Ő visszajövetele után lesz teljessé, vagyis a böjtnek e világban van létjogosultsága. Ezek szerint a hívő ember számára a böjt közömbös dolog, nem lényegi kérdés, mindenki maga dönti el, hogy böjtöl-e, vagy sem. Ha böjtölünk, ez nyugodtan szorítkozhat egy évben egyszer a keresztyén „nagy engesztelési ünnepre”, nagypéntekre. Ugyanakkor sokkal rendszeresebben is böjtölhetünk, ha mindez az Isten akaratára való koncentrálás minősített ideje lesz számunkra. De soha ne feledjük, velünk van a vőlegény, Szentlelke által, ezért a böjti koncentrálás és önmegtagadás sem komor tekintetet, hanem evangéliumi örömöt ajándékoz nekünk.
Zsoltárok 35,11-18
217. dicséret