Az asszony, igenis szólhatott a gyülekezetben (vö. 14,33-36), ott imádkozhatott, és prófétálhatott. Nem házi, családi istentiszteletre, hanem gyülekezeti istentiszteletre gondol az apostol. De ha ezt teszi, befedett fejével fejezze ki, hogy ő már tartozik valakihez, a férjéhez (10), ketten együtt pedig Krisztushoz; és egyben takarja el hajának ékességét, hogy amikor szól, a hallgatóság ne a külsejére, hanem az evangéliumra figyeljen, mert még az angyaloknak is támadhatnak vágyakozó pillantásaik (10, 1Mózes, 6,2), nem különben a jelen lévő férfiaknak. Jézus Krisztus legyen a középpontban, és ne az, aki szól, főként ne annak külső megjelenése, esetleges szépsége! Erre mondta középiskolai fizika tanárom, amikor a szemre való diáklány, feleléskor semmit sem tudott, és elpityeredett, hogy „engem a női könnyek nem hatnak meg, a fiúk sírhatnak, ha akarnak, de magának beírom az elégtelent”.
Zsoltárok 18,26-51
269. dicséret