„Velünk az Isten” (Máté 1,23) Vannak olyan helyzetek, amikor az ember teljességgel tehetetlen, nem tud tenni semmit; csak egyet, ráhagyatkozik az élő Istenre, és hiszi, hogy valójában nem „mindenféle szél” által sodortatik az élete, hanem az Úr irányítja még a sodrást is. Velünk az Isten akkor is, amikor minden „tény” arra mutatna, hogy elhagyatottak vagyunk; ilyenkor jusson eszünkbe, hogy mindenkor az Úr Jézus Krisztus tulajdonai vagyunk. Ábrahám remény híján is reménységgel hitt az Isten ígéretében (Róma 4,18). Pál az Isten eszköze volt, mert egy hánykolódó hajó reményvesztett utasainak hirdette ezt az evangéliumot: „jó reménységben legyetek” (22). Az Isten emberének szíve mindenkor tele van reménységgel, és reménységre hangol másokat is. Nemzeti ünnepünkön adassék nekünk Krisztusra hagyatkozó hit, reménység, és tevékeny szeretet, amely képes letenni - kidobni a felesleges terheket (18).