Mindig elgondolkodtat, amikor az egyház hatóságként akar fellépni, és valamit meg akar határozni az embereknek. Amíg az Isten nem szólított meg valakit, és nem terelte életét az Ő medrébe, elfogadva a krisztus gyönyörűséges igáját, addig minden intézményes „kioktatás” értelmetlen, manapság különösen. Az élő Istenbe vetett hit nem terheket aggat ránk, hanem terhektől szabadít meg. Ez nem azt jelenti, hogy megszűnnek az élet terhei, hanem Krisztusban hordozhatók, értelmezhetők, elfogadhatók lesznek. Először adassék a krisztusi új élet, majd krisztus gyönyörűséges igája, aztán ha a szívek megnyílnak, akkor a többit már nem kell előírni, az többé nem teher, hanem szabadságban megélt evidencia (magától értetődő valóság).
4Mózes 4,1-16
487. dicséret