Számomra ez nagyon fontos Ige! Emlékszem arra, amikor lelkészek, igazolható okokból, és értelmes teológiai érvekkel alátámasztva, nem szolgáltatták ki az őket önként megkereső szülők gyermekeinek a keresztség sákramentumát…Nem akarok a problémára kitérni, de függetlenül attól, hogy kinek van igaza e kérdésben; mélységesen elszomorodtam, mert valamit alapvetően nem értünk, ameddig ez kérdés! Az egyház küldetésének alapja, hogy legalább ne akadályozza az Isten cselekvését. Hányszor fordul elő, hogy a „tanítványok” Jézus Krisztus és a vágyakozó emberek közé állnak, akár hiteltelenségükkel, akár azzal, hogy sokszor a Jézushoz igyekvőkre szólnak, sőt egyenesen eltiltanák őket Jézustól, direkten akadályozzák az Úr felé tartókat (Lukács 18,15): lehet az érv komoly elvi-teológiai indoklás, vagy egészen gyakorlati, esetleg önző, érdekeken alapuló; ez esetben teljesen mindegy, az eredmény ugyanaz, sokan miattunk nem jutnak el az Úrhoz, ez pedig ítéletünkké lesz. Jó lenne újra gondolni, hogy a vágyakozás őszinteségének megítélése mennyiben a mi tisztünk, illetve mennyiben támaszthatunk feltételeket, miközben az ingyen (de nem olcsó!) kegyelmet hirdetjük?!
3Mózes 22,17-33
78. zsoltár