Uzzijjá, Júdai királyról először csak jót jegyeztek fel: az Úr útján járt, és az Úr megáldotta. A hadi sikerek mellett az Úr békességes időszakot is ad neki: ekkor volt ideje földműveléssel foglalkozni. Mivel szerette a földművelést, nemcsak végeztette, hanem ő maga is végezte azt. A földművelés nemcsak azt jelenti, hogy az ember testet-lelket megújító fizikai munkát végez, és arca verejtékével megszenvedi, megbecsüli a mindennapit; hanem azt is, hogy nem háborúzik, hanem békésen dolgozik, csendes, szorgos életet él, „megelégszik”, nem tör többre, mint, ami van, békében megül a „fenekén”. Aki szereti a földművelést, az áldott ember, szorgalmas ember, békés ember. Ma lenézzük ezt a területet, nem „elit”: ami kell, megvesszük a „bevásárlás templomaiban”, mert békétlen, nyugtalan, törekvő emberek vagyunk (de hova törekszünk). Aki szereti a földművelést, szereti az Istent, szereti a kétkezű munkát, és szereti az elfelejtett vidéket.
Zsidókhoz írt levél 5,1-10
310. dicséret

Szerző: refdunantul  2010.12.11. 04:00 komment

süti beállítások módosítása