Jézust foglalkoztatta az igazak kiontott vére Ábeltől egészen a mai Igében szereplő Zakariásig, aki Jójádá főpap fia volt, és akit Jóás király megöletett a templom udvarában, mert figyelmeztette, hogy elhagyta az Úr útját! Jézus így szól ezekről az igazakról: „…rátok száll minden igaz vér, amelyet kiontottak a földön, az igaz Ábel vérétől Zakariásnak…véréig, akit a templom és az áldozati oltár között gyilkoltak meg…” (Máté 23,25). Felmerül a kérdés, hogy ki az igaz ember? A klasszikus választ tudjuk: Igaz ember az, akit Isten Krisztus érdeméért igaznak tart. Gondoljuk tovább a jól ismert hitvallási tételt! Igaz ember az, aki Isten üdvözítő élet-akaratát a szolgáló szeretet lelkületével képviseli a világban, sokak hasznára. Az igaz ember nem tökéletes ember, hanem ugyanolyan gyarló, mint bárki más; nem attól igaz ember, mert mindenben neki van igaza, és erről meg akarja győzni a világot. Az igaz ember soha nem önmagát képviseli, hanem az élő Istent, Őt pedig csak emberszeretettel lehet képviselni. Az igaz ember nem azért hű az Istenéhez, és szolgálatához, mert ebben is ki akarja teljesíteni önmagát (identitását), bebizonyítva, hogy neki van igaza, még a mártíromság árán is; hanem csak azért hű, mert nem tehet másként…
Zsidókhoz írt levél 3,7-19
305. dicséret