Egy őszi erdősávot fényképen örökítettem meg, mert megragadott ezer színű pompája. Amikor közelebb mentem a fákhoz, akkor láttam, hogy a sáv alja tele van rothadó szeméttel. A fotón ebből semmi sem észlelhető, „csak”…én akárhányszor az őszi színektől eleven fényképre pillantok, mindig a szemetet is ott látom. Júda király azt tette, amit helyesnek tartott az Úr, „csak” az idegen istenek kultusza nem szűnt meg teljesen az országban. „Jó” ember volt ez a Jósáfát király, „csak”…az erdősáv, takarásban ugyan, de tele volt szeméttel. Amikor aztán az Urat elhagyó Izráeli királlyal társult, a gazdasági haszon reményében, az Úr összezúzta művét (36-37). Nem lehet két Úrnak szolgálni (Máté 6,24), bár egy ideig mindezt lehet leplezni, de előbb-utóbb nyilvánosan beleveszünk a felemás állapotba. Mégis, hány ilyen kettősségre utaló „csak” jellemző az életünkre?!
Róma 16,1-16
277. dicséret