Milyen nagy dolog volt, amikor szüleim megvették a fekete-fehér „kékes” televíziójukat. Azóta projektorokon vetítjük a filmeket, és a két évvel ezelőtti csúcsmodell mobiltelefon, ma már elavultnak számít. Salamon gazdagságáról szól ez a szakasz. Akkora volt ez a gazdagság, hogy az arany volt a mérce, és annyi volt belőle, hogy mellette még az ezüst is értéktelenné lett. Mekkora gazdagság – félelmetes? Az evilági gazdagság mennyiben lehet az Isten áldása? Lehet, de csak akkor, ha az ember ezt nem tartja meg magának, hanem tovább adja. Éppen ebben van azonban a vagyon veszélye is: az ó-ember ugyanis azonnal feléled, és magának követel mindent, sőt még többet. Hitünk nem elég erős mindehhez, és az áldásról elfeledkezve, elkezdünk önmagunknak élni. Ez pedig odáig vezet, hogy noha korábban egy rozsdás vasnak is örültünk, most már az ezüstöt is lenézzük. Átalakul a viszonyulásunk, gondolkodásunk, látásmódunk. Salamon is belebukott ebbe! „Szegénységet vagy gazdagságot ne adj nékem; táplálj engem hozzám illendő eledellel!” (Példabeszédek 30,8)
Róma 9,14-33
81. zsoltár