Nincs leverőbb, mint ha Isten gyermekei között alakul ki feszültség, irigység, gyarló hatalmi harc, és ebből fakadó gyűlölet. A Szentlélek ajándéka, amiről a zsoltáros zeng: „mily szép, és mily gyönyörűséges, ha a testvérek egyetértésben élnek…csak oda küld az Úr áldást és életet mindenkor” (Zsoltárok 133). Istennek tetsző az az egység, amivel Izráel törzsei Dávid mellé állnak. Ilyenkor nem az adott vezető mögé sorakozunk fel, hanem az ügy mögé, amit az adott ember, mint méltatlan, de felülről megbízott eszköz, egy ideig képviselhet. Dávid rákérdez az érkező törzsek indulatára, vajon békés szándékkal jönnek-e (18), azaz minden önző érdeket félretéve, segítő szándékkal tudnak-e odaállni a közös ügy mellé. Krisztus ügyének „képviseletében” ez a szándék elengedhetetlen. Ezért könyörög Jézus a főpapi imádságban, hogy „egyek” legyünk, hogy a világ rádöbbenjen az örökkévaló Isten életet ajándékozó valóságára, és megváltó szeretetére (János 17,22). Tied vagyunk Dávid, - kiáltják (19): ez azt jelenti, hogy Istené vagyunk, az Ő ügyét képviseljük, ezért veled tartunk, hogy együtt megéljük, gyakoroljuk, és hirdessük az Isten minden ismeretet felülhaladó békességét (Filippi 4,7). Így lett Dávid tábora az Isten tábora (23), így lesz a testvérek közössége Isten népe; só, amely megízesíti az „ételt” (Máté 5,13).
Jelenések 9,1-12
402. dicséret