Jabéc története oázis a nevek felsorolásának sivatagos szárazságában. Ez az ember nagy fájdalommal született, neve is erre a szenvedésre emlékeztet. Jábéc azonban könyörög az Úrhoz, hogy nevének jelentése ne érvényesüljön életében. Az Úr megáldja őt, és nem éri fájdalom. Az imádság mindig Isten magasztalásával kezdődik, amelyben elismerem, hogy az Ő akarata az egyetlen tökéletes akarat. Ezután következhetnek a kérések, mert ha elismertem azt az egyedül tökéletes „keretet”, amit az Úr adott, akkor bármit kérhetek: az Úr, tökéletes akaratához igazítva, teljesíti azt. Az Ő nevében kérni ezt jelenti: elismerni az Úr, rám nézve is elrendelt, tökéletes és kegyelmes akaratát; életem, lehetőségeim kereteit. Ez a keret nem végzet, hanem az Ő tökéletes, kegyelmes rendelése, amit Krisztusban nyilvánvalóvá is tett, és amit az örök élet bizonyossága „határtalanná” tágított. Isten Krisztusban „kiszélesítette határunkat” (10). A fentiek szerint értsük Jézus szavát: „bármit kértek az Atyától az én nevemben, megadja nektek” (János 15,16).
Jelenések 3,14-22
457. dicséret