Már az egészen pici gyermek „megbosszulja” az asztalt, ha beverte a fejét, és ököllel dühösen megpüföli azt. Isten neveli indulatos népét, folyamatosan készítve a nagy kijelentés, Jézus Krisztus eljövetelére. A vérbosszú ősi természetjogától a szeretet és emberiesség felé vezeti övéit, amikor kijelöli a menedékvárosokat azok számára, akik nem szándékosan öltek. A két tanú előírása már a szándékosan vétkezőt is védeni akarja az azonnali bosszútól (30). „Az indulatok sűrűjében hatol előre a kegyelem rendje.” (Szabó Andor) Jézus Krisztus radikálisan újat hozott, Isten eredeti gondolatát. „Boldogok az irgalmasok” (Máté 5,7), hirdeti az Úr, aki a megrepedt nádat nem töri meg és a pislogó mécsest nem oltja ki (Máté 12,19-20). Az Ő irgalmasságára méltatlanok vagyunk, és az Ő irgalmasságát csak a Szentlélek újjászülő kegyelme által tudjuk felérni és megélni. A főpap halála hozta el a menedékvárosok lakója számára a teljes szabadulást (28). Krisztus megváltó halála óta lehetséges, hogy indulat helyett irgalom legyen úrrá rajtunk és általunk! Áldott szabadság ez!
Jelenések 2,8-11
265. dicséret