Ha egyszer idegbecsípődés miatt „beáll” a derekunk, egy ideig mozdulni sem tudunk; olyan érzés gyötör ilyenkor, mintha tövissel szántanák a hátunkat, oldalunkat, végtagjainkat. Ettől kezdve vigyázni kell minden mozdulatra, mert a fájdalom veszélye továbbra is szorongat bennünket. Ebben a helyzetben nincsenek kompromisszumok: csak a megengedett mozdulatok ajánlottak, saját jól felfogott érdekünkben; vagy betartjuk az utasításokat, vagy „végünk” van! Isten Igéje azt hangsúlyozza, hogy szakítsunk radikálisan a régivel; erősödjünk meg Istenünkben; aztán majd utána, az Istentől megadott időben, ébresztgethetjük azokat, akik még a régi életben rekedtek. Egyébként mi zuhanunk vissza a régibe. A parancs a pogány népek kiűzésére utasít, nem elpusztításukra; viszont a bálványimádó kultuszhelyek lerombolása Isten határozott akarata volt. Az indoklás fontos: ha nem űzik ki őket, azok tüskévé és tövissé lesznek lelki életükben, halálra bökdösve az Úr  népét.
Jelenések 1,9-20
Nincs kiírva ének