Jákób utódai közül támad az a „tündöklő” uralkodó, akinek uralma „egészen más”. Aki Őbenne él, mint a virág a vízben, az „nem folyamodik többé varázsláshoz” (1), és semmiféle emberi ügyeskedéshez, amivel addig tele volt az élete; az új emberre „rászáll az Isten Lelke” (25), így „csak azt mondja, amit az Úr meghagy” (13). Akinek Krisztusa van, az a „Felségestől jövő ismerettel” rendelkezik, aki „leborulva, de nyitott szemekkel” él és szolgál. Már itt átélheti az Isten szemléletét (16). E földön addig él, amíg az Ura megszabta, de örök élete van (23)! Gyönyörű sor: „Látom őt, de nem most; szemlélem, de nem közel!” (17). Krisztusban látjuk, tapasztaljuk az Urat, mert nem közel vagyunk Hozzá, hanem Benne; akkor is szemléljük, ha „most” éppen semmi jel nem mutat a közelségére.
1János 3,13-24
228. dicséret