Zalából vezettem a Balaton felé miközben kíméletlenül el akartam aludni. Félre állni nem lehetett, mert akkor elkések egy beiktatási istentiszteletről. Többször arra eszméltem, hogy az árok felé tartok, és kiesnek az emlékezetemből bizonyos útszakaszok. Lehúztam az ablakot, hallgattam a rádiót, masszíroztam a fejemet, de csak nem szűnt a test könyörtelen jelzése: aludni akar!!! Mennyire végtelenül sok egy óra, ha a test nélkülöz és parancsol. Az Úr kegyelme hordozott, ezért érhettem oda. Mennyire nem tudunk virrasztani egy órát sem, mennyire az értünk virrasztó Krisztus irgalmára szorulunk mindenben.
Nehémiás 4
144. zsoltár