Jézus Krisztus a golgotai kereszten valóban meghalt: miattunk, érettünk és helyettünk. Az evangélisták azért adnak hírt arról, hogy nem törték el a lábszárcsontját, és dárdával feldöfték az oldalát (János 19,33-34), valamint azért számolnak be a temetéséről (23,50-56), hogy ezzel is hangsúlyozzák, hogy ő valóban meghalt. Így lesz igazán hatalmas a húsvéti evangélium: Jézus Krisztus, aki valóban meghalt, valóban feltámadt, és nem egy ájulásból tért magához. Az üres sír ténye, az angyalok igehirdetése, a feltámadott megjelenései, és főként a tanítványok életének megváltozása, mind azt hirdetik, hogy valóban feltámadt az Úr. A feltámadás himnuszában pedig azt olvassuk, hogy Jézus Krisztus első zsengeként támadt fel (1Korinthus 15,20), ami azt jelenti, hogy Ő az első, de nem az egyetlen. Feltámadt, a mi feltámadásunk zálogaként. Ezt az örömhírt egyedül a Szentlélek teheti igazzá bennünk, de minden értelmet nyerhet ezáltal.
Ézsaiás 34
186. dics