Igénk nehéz, ezért egy kicsit tanulnunk kell. A szadduceusok gazdag, elvilágiasodott pártja csak Mózes öt könyvét fogadta el kijelentésül. Szerintük ezekben a szent könyvekben nincs konkrét tanítás a feltámadásról. A feltámadás hit a fogság után lett általánossá, és meg is jelenik az ószövetség később keletkezett irataiban. Ez a hit gyorsan terjedt a hívők és az írástudó rabbik között egyaránt, de olyan felfogásban, miszerint az öröklét a földi élet folytatása, csak színesebb formában. Ennek nyomán születik meg a Jézushoz intézett kérdés. Jézus válasza világossá teszi, hogy a feltámadás utáni élet, más, mint az itteni. Hogy milyen, arra csak azt a feleletet kapjuk, hogy ne akarjuk azt ebből a világból kiindulva elképzelni. Az a tény, hogy ott nem lesz házasság, nem jelenti azt, hogy odaát nem lesz fontos számomra az, akivel itt egy életet leéltem, csak másként: ott már nem földi módon ismerjük és szeretjük egymást. Jézus válasza arra is utal, hogy a Tóra is beszél a feltámadásról, ellentétben a szadduceusok értelmezésével, mert az Isten nemcsak volt, hanem most is Ábrahám, Izsák és Jákób Istene, azaz az ősatyák Istenben, Istennél élnek: mert akiknek Istenük van, azok élnek, mert Istennél mindenek élnek (38). A halálban sem lehet kikerülni az Istent, ő számon kér, de a halál sem választhatja el Tőle azokat, akik bíznak benne: azok tekintete előtt pihennek, várnak, élnek.
Ézsaiás 22
101. zsoltár