Rengeteg panaszt hallok, amelyekben mindig a másik a hibás. Türelmesen hallgatom ezeket, de a végén azért csak megkérdezem az illetőt: neki tényleg semmi része nincs abban, hogy így alakultak a dolgok, mert ha van, akkor most beszéljünk arról is. Minden megújulás kezdete ez! Az ember végre nem másokra mutogat, mint Ádám az asszonyra; nem másokat nevez meg felelősként és bűnbakként, hanem magába száll! Ekkor meglátja a maga mélységeit, kielégítetlen éhségét (17), és méltatlanságát (19); azt, hogy a bűnösök közül ő az első, és nem a másik. Ezzel azonban már nemcsak elhatározta, hogy elindul az Úr felé, hanem el is indult az élő Isten kegyelme felé, amely egyedül képes átformálni az emberi életet. Ettől kezdve a másik emberrel csak dicsekedni tudunk (2Korinthus 1.14). Nemcsak egyéni, hanem közösségi „magunkba szállásra” lenne szükség, hogy megtapasztalhassuk az Úr könyörülő, újjászülő irgalmát. Add nekünk Urunk, egyéni és közösségi méretekben ezt a megtérésre vezető, Tőled való, szent „önreflexiót”.
Ézsaiás 3-4
13. zsoltár
 

Szerző: refdunantul  2010.03.03. 04:00 komment

süti beállítások módosítása