A só mindig só marad. A nátriumklorid olyan vegyi összetétel, ami mindig só marad, vagyis soha nem ízetlenül meg. Ahhoz, hogy megízetlenüljön, ki kell fordulnia önmagából. A só mindig só, évezredeken át, amíg csak só a só. Minden más étel megromolhat, de a só soha. Itt tehát Jézus egy „abszurd”  képet használ, ami azt jelenti, hogy az adott dolog, vagy jelenség soha sem fordul elő. Az üzenet így már világos. Ő a só. Ő az igazán állhatatos. Ő mindig ugyanaz marad. Csak általa lehetünk mi is sóvá, amely megízesíti az ételt. A magunk erejéből képtelenek vagyunk erre, legfeljebb megkeserítjük az ételt. Arról nem is beszélve, hogy saját erőnkből lehetetlen szeretteink és önmagunk megtagadása (26) ugyanúgy, mint keresztjeink hordozása  (27), vagy az, hogy kitartóan építsük az élő hit tornyát (28), és ne hagyjuk azt félbe, mint ahogy arra is képtelenek vagyunk, hogy a magunk erejéből szembeszálljunk a kísértő hatalmas seregével (31). Őrá van szükségünk, aki tegnap, és ma és mindörökké ugyanaz (Zsidókhoz írt levél 13,8).
Ézsaiás 1
345. dicséret