Minél régebb óta hirdethetem Isten Igéjét, annál inkább eltölti szívemet a félelem és a rettegés (Filippi 2,12). Öröm, ha könyörül az Úr, és Ő szól a töredékes emberi szavakban; de szenvedek, ha ez a csoda nem történik meg, így szánalmas emberi beszéd és erőlködés megy végbe a szószéken. Az igehirdetés az a szent esemény, amit mai Igénk is elénk tár: hogy hang hallatszik a mennyből, ez a hang Krisztusra mutat, miközben megnyílik az ég, és a Szentlélek erőterébe kerülünk. A Szentlélek mindig testi formában száll ránk, vagyis mások számára is látható módon átformál: a tekintetünket, a gesztusainkat, a nyelvünket, gyomrunkat, zsigereinket, idegeinket és vágyainkat. Az Úr ránk tekintve is érvényesíti, hogy mi az Ő szeretett fiai vagyunk, akiben Ő, és mások is gyönyörködhetnek (22).
2 Sámuel 19,32-44
328. dicséret

Szerző: refdunantul  2009.12.28. 04:00 komment

süti beállítások módosítása