ózsef Attila egyik versének ez a címe: „Levegőt!” A fuldoklás leírhatatlan kín. Ha valaki néhány másodpercig nem jut levegőhöz, megváltásként tapasztalja, ha újból szabad utat kap tüdejébe az oxigén. Az emberiség az élő Isten nélkül valójában fuldoklik. Ennek számos jele van: ma leginkább az a „pörgés”, ami kívül és belül, egyéni és közösségi méretekben jellemző korunkra. Nem tudunk leállni, miközben lelkünk egy koszos tépett rongydarabhoz hasonlít. Gyönyörű a mai Ige: Isten szabad utat adott az Ő kegyelméhez. „Levegőt vehetünk”, vége a fuldoklásnak. Ennek nyomán Isten szeretete árad a szívünkbe (5), békesség és reménység adatik nekünk. A költő verscíme könyörgés egy válságos helyzetben: levegőt! Krisztus által tiszta levegőjű erdőben járunk.
1 Sámuel 26
510. dicséret

Szerző: refdunantul  2009.11.30. 04:00