Mindig ennek a világnak tapasztalati rendszeréből próbáljuk feldolgozni mindazt, amit Isten nekünk készített. Így állandóan mérhető elemekhez cövekeljük a hitünket: cselekvésekhez, rítusokhoz, életfolytatáshoz, kegyességhez, bibliaértelmezéshez. Olyan ez, mint amikor egy Mozart szimfónia szépségét, mint hanghullámokat akarnánk megragadni. Pál magyarázata szerint Hágár és Sára két szövetséget jelentenek (24). Az egyik a szolgaság, a másik a szabadság szövetsége. Ábrahámnak két fia volt a két asszonytól; az egyik a rabszolganőtől test szerint, a másik a szabadtól az ígéretek szerint; ahogy a mostani Jeruzsálem szolgaságban van, a mennyei azonban szabad. Pál az ószövetséggel nem az újat állította szembe, hanem a két szövetséget, mint egységes kijelentést Jézus Krisztus fundamentumán magyarázza. Ez a reformátori írásmagyarázat alapja. Pál nem akarja megbotránkoztatni a zsidókeresztyéneket azzal, hogy a Sinai hegyet és Jeruzsálemet a szolgasággal azonosítja, de ezzel azt hangsúlyozza, hogy az új messze felülmúlja a régit. A mennyei Jeruzsálem merő ellentéte, nem pedig tökéletesebb formája a mostaninak. Más világrendbe tartozik. Nem áll a törvény, a bűn, és a halál uralma alatt. De jó lenne már itt a mennyei Jeruzsálem polgárának bizonyosságával élni.
1 Sámuel 17,26-58
161. zsoltár

Szerző: refdunantul  2009.11.21. 04:00