Késő este egy dokumentumfilmet vetítettek az egyik televízió csatornán az 1944-es délvidéki kínzásokról. A kövér foglyoknak „sztálin – kesztyűt” készítettek, ami azt jelenti, hogy elevenen felvágták kétoldalt a hájukat, és zsebet készítve beledugták saját hájukba a foglyok kezeit. Ennél nagyobb borzalmakat is elkövettek velük, a kivégzésükre készítve őket, de azok végképp nem egy áhítat csendjébe valók! A mai Igét e dokumentumfilm alapján értettem meg a maga teljességében. Az Úr törvényben kinyilvánított tökéletes akarata: Isten és a felebarát szeretete. Ez az akarat Krisztusban testet öltött. Mi mindannyian abban a nyomorúságban élünk, hogy hajlamosak vagyunk Isten és a felebarát gyűlöletére, azaz ellene megyünk a törvénynek, és így halált és kárhozatot érdemlünk. Ez a törvény átka (10). Ebben az Igében az a hangsúlyos, hogy aki Krisztusban hisz, az nem a cselekedetei által lesz igazzá az Isten előtt, hiszen minden cselekedetünk fogyatékos; hanem hit által, miszerint Isten olyan kegyelmes, hogy Krisztus érdemére tekint, és igaznak fogad el bennünket. Ez a kegyelem azonban szív szerint késszé és hajlandóvá tesz arra, hogy ezentúl az Ő akarata szerint éljek. Aki azonban nem hisz, az átok alatt van!!! Az Úr megfizet minden „sztálin - kesztyűért”. De Ő fizet meg! Ezért én megbocsáthatok.
1 Sámuel 14,36-52
17. zsoltár

Szerző: refdunantul  2009.11.17. 04:00