Pál tömören megfogalmazza az evangélium lényegét: „önmagát adta érettünk, hogy kiszabadítson minket a jelenlegi gonosz világból” (4). Persze nem a világ gonosz, hanem az emberek, akik azzá teszi. Isten azonban nem akarja, hogy az ember a saját gonoszságában elpusztuljon és elpusztítson mindent maga körül, ezért Krisztusban szabadulást kezdeményez, hogy eredeti szándéka ismét megvalósuljon. A gyülekezetben azonban olyan tévtanítók jelentek meg, akik Isten ígéreteinek elnyeréséhez elengedhetetlennek tartották a testi Izráelhez való csatlakozást. A pogányokból (nem zsidókból) lett keresztyénektől is elvárták körülmetélkedést, a törvény megtartását. Ez azóta újból és újból probléma. Krisztus kegyelméhez az ember mindig hozzá akar tenni valamit, miközben a súlypont egyre inkább átkerül Istentől az emberre. Így egyszerre már nem az lesz fontossá, amit Isten Krisztusban tett értünk, hanem amit az embernek kell tenni. Ez a megközelítés egészen más alapokat kínál, mint amelyre az evangélium épül.

1 Sámuel 10

21. zsoltár

 

Szerző: refdunantul  2009.11.12. 04:00 1 komment