A thesszalonikaiak hallgatták Pál igehirdetését. Nem emberi beszédként fogadták azt, hanem Isten beszédeként:  befogadták az Igét, és annak ereje hatott is bennük. Pál is megtapasztalta ezt: „Őérte kárba veszni hagytam… mindent…hogy megismerjem Őt, és feltámadása erejét…ezért mindenre van erőm a Krisztusban, aki engem megerősít” (Filippi 3,10; 4,13). Ez az erő a lehetetlent is felvállalja, ha az Úr vezeti: „Mester, egész éjszaka fáradtunk, és semmit sem fogtunk, de a Te szavadra mégis kivetem a hálót” (Lukács 5,4), mert „ha az Isten segít, a falon is átugrom” (2Sámuel 22,30; Zsoltárok 18,30). Ez az erő, még arra is képes, hogy letegyük azokat a terheket, amelyeket nem az Úr helyezett ránk, hanem mi hordozzuk azokat rögeszmés engedetlenséggel.

2 Mózes 7

156. dicséret

 

Szerző: refdunantul  2009.09.27. 04:00