Isten kiválasztotta Krisztust, már a világ teremtése előtt, és Ő lett az elvetett is, miattunk, érettünk, és helyettünk, hogy Isten Krisztusért rajtunk könyörülhessen. Krisztusban Isten minket is kiválasztott, már a világ teremtése előtt (Efézus 1,4). Nincs nagyobb öröm, mint az üdvbizonyosság: Krisztusé vagyok, és az Ő szeretetétől senki és semmi el nem szakíthat (Róma 8,38-39). Ez minden aggodalmaskodástól és görcstől megszabadít. Olyannyira, hogy szabaddá leszek arra, hogy másokra is üdvbizonyossággal tekintsek. Pál így tekint a thesszalonikai hívőkre. Ez könnyebb ott, ahol olyan emberekkel találkozunk, akik a hit gyümölcsit teremve már jelzik kiválasztottságuk tényét. Nehezebb ott ahol még nem látszik a gyümölcs. Nekünk ezekre is a kiválasztottság reménységével kell tekinteni. A többi az Úrra tartozik.
2 Mózes 5
94. zsoltár

Szerző: refdunantul  2009.09.25. 04:00