A fogoly elveszítette szabadságát és ezzel önálló létét, így kiszolgáltatott, megalázott helyzetbe került, egészen közel a halálhoz. Nincs nyomorultabb helyzet, mint egy másik ember kiszolgáltatottjának lenni. Dávid király kérte: „Inkább essünk az Úr kezébe, mert nagy az Ő irgalma. Csak ember kezébe ne essem!” (2Sámuel 24,14). Nem tudni, hogy ki meddig élhet szabadon. Ezért a foglyok fogolytársai vagyunk, még szabadlábon is. A fogoly, bármit követett is el, lelkileg gyötrődik, és a testét is bármikor gyötörhetik. A hívő ember mindig beleérez a foglyok helyzetébe, könyörög érettük: megtérésükért, szabadulásukért. Ezt a csodát mielőbb követheti a tényleges szabadulás is.
2 Mózes 4
174. dicséret