A hosszútávfutás gyötrelmes sport, de számos áldása van. A futó kénytelen letenni minden felesleges terhet, ami akadályozza a szabad mozgásban. Az emberi test megfeszül, a szív hevesen dolgozik, az agy és a lélek felfrissül, miközben minden salakanyag, stressz és gonoszság izzadságként távozik a szervezetből. Az ember szenved, és mégis valami csoda történik ezalatt, mert miközben fogy a testi erő, helyébe az Úr ereje árad. A futó tudja, hogy úton van, hogy egyre közeledik a cél, és hogy a célba érkezés öröme semmi máshoz nem hasonlítható. Ez teszi a futót állhatatossá. Ezért nem engedi, hogy bármi is letérítse az útról. A bűn eredeti jelentése ugyanis a cél szem elől tévesztése. Pál gyakran hasonlítja a keresztyén életet futáshoz. Nézzünk fel Jézus Krisztusra, aki nemcsak állhatatosan végigfutotta pályáját, hanem erőt is adott ehhez a futáshoz. Nem fáradhatunk meg, és nem csüggedhetünk! (3).
2 Mózes 2
83. zsoltár