Ábrahám a hívők atyja, hiszen az élő Isten szavára elindult arra a helyre, amit az Úr mutatott neki. Ott hagyta a biztos életfeltételeket az Isten által megígért hazáért. Keresztyén bizonyságtételekben gyakran halljuk azt a mondatot, hogy „ide és ide” hívott el az Isten: kihívott valahonnan valahová. Ekkor többnyire Ábrahám az igei igazolás. Istennek azonban nagyon sokszor az az akarata, hogy maradjunk ott, ahová helyezett bennünket, és ne induljunk el sehová: azaz tartsunk ki  az adott helyzetben, az Ő erejével. A legtöbb esetben nem az elindulás, hanem a helyben maradás az ábrahámi hit és engedelmesség „útja”.
1 Mózes 49
487. dicséret

Szerző: refdunantul  2009.09.19. 04:00