TÜKRÖT TART ELÉNK AZ IGE! – 1. A tükörbe nézve vegyük sorra az intéseket. – Először hallgatni, hallani, meghallani figyelni a másikra, és csak ritkán szólni, akkor sem haragból és indulatból (19–20). – Aztán szelíden fogadni az Igét, amely egyedül képes megtartani életünket, melynek nyomán mi is megtartjuk az Ige kegyelméből következő útirányt (21–24). – 2. Az Ige tükrébe nézve beláthatjuk, hogy minket nem érdekel a másik, hanem a magunkét szajkózzuk folyton, indulatból, haragból, bosszúból. Nem vagyunk megváltott emberek, mert ez nem látszik az életünkön. – 3. Ennél azonban nagyobb a baj, mert bizony, hamar elfelejtjük, amit az Ige tükrében látunk! Telitalálat a kép, mert tényleg ilyenek vagyunk, hogy mondjuk, hirdetjük az Igét, de az életünkön nyoma sincs annak. – 4. Minden szent, hiteles cselekvés a Jézus Krisztusba vetett hitünkből fakadhat, mint forrásból a tiszta víz. Aki a szabadság tökéletes törvényébe, azaz a feltámadott Jézus Krisztus üres sírjába tekintett, majd látott és hitt (János 20,8), azt boldoggá teszi, hogy Jézus Krisztust követve irgalommal és szeretettel élhet, mindenekelőtt a sajátjai között, ebben a vad világban (25).

Ezékiel 42

316. dicséret

* A teljes igemagyarázat:

TÜKRÖT TART ELÉNK AZ IGE!

– 1. A tükörbe nézve vegyük sorra az intéseket.

– Először hallgatni, hallani, meghallani figyelni a másikra, és csak ritkán szólni, akkor sem haragból és indulatból (19–20).

– Aztán szelíden fogadni az Igét, amely egyedül képes megtartani életünket, mint a vadkacsát a Balaton.

– De a vadkacsa is megtartja mindazt, amit az őt hordozó Balaton kíván tőle; – vagyis mi is megtartjuk az Ige kegyelméből következő útirányt (21–24).

– 2. Az Ige tükrébe nézve beláthatjuk, hogy nem tudunk hallgatni, nem érdekel a másik, hanem a magunkét szajkózzuk folyton, indulatból, haragból, bosszúból.

Nem vagyunk megváltott emberek, mert ez nem látszik az életünkön.

Az Ige „nem hordoz”, hiszen mi sem hordozzuk láthatóan az Igét.

– 3. Ennél azonban nagyobb a baj, mert bizony, hamar elfelejtjük, amit az Ige tükrében látunk!

Telitalálat a kép, mert tényleg ilyenek vagyunk, hogy mondjuk, hirdetjük az Igét, de az életünkön nyoma sincs annak.

Akárcsak a szellemileg beteg ember, mi is azonnal mindent elfelejtünk, amit Isten Igéjének tükrében láttunk.

Az Ige figyelmeztetését elfelejtjük, magunkra sem veszük; – vagy nem nézünk tükörbe, vagy azonnal elfelejtjük a riasztó látványt.

Pedig Isten Igéje sokféleképpen figyelmeztet minket; – akként, ahogy a nagyvárosokban óhatatlanul meglátjuk magunkat a kirakatokban.

Ilyenkor jobb esetben némelyek legalább megrettennek a látványtól: öregek, rondák vagyunk.

De ha meg is rettenünk, azonnal elfelejtjük...

– 4. Minden szent, hiteles cselekvés a Jézus Krisztusba vetett hitünkből fakadhat, mint forrásból a tiszta víz.

Aki a szabadság tökéletes törvényébe, azaz a feltámadott Jézus Krisztus üres sírjába tekintett, majd látott és hitt (János 20,8), azt boldoggá teszi, hogy Jézus Krisztust követve irgalommal és szeretettel élhet, mindenekelőtt a sajátjai között, ebben a vad világban (25).

Szerző: refdunantul  2017.12.13. 04:00

Ma AZ EGYIK KÜLFÖLDI ISMERŐSÜNK FÉRJE ÖSSZEESETT ÉS MEGHALT. – 1. Kiderült, a gyomrában megpattant egy ütőér, és belülről elvérzett. Harminckilenc éves volt. Két kisgyermekkel maradt egyedül a felesége. – 2. Mivel dicsekedhetünk ebben a világban? (9) Szeretem Csehovot, mert igei tisztasággal búsong az emberi élet múlandósága felett. Ez az egyetlen „normális”, valós, „legitim” tapasztalat ezen a világon. A többi mind színészet, ámítás. Jakab is erről beszél. A szegény és a gazdag, a sikeres és a kudarcos, a buta és az okos egyként lehull, szépsége elvész, elsorvad, mint a mező virága; – a nap pedig felkel még jó ideig, és megy minden tovább nélkülük (11). – 3. A halál ténye teológiai értelemben a bűn zsoldja (12–16), Isten jogos ítélete (15). De ugyanakkor a halál ténye Isten igazságának érvényesítése ebben a világban; – mert a „szegény” méltósága, elégtétele; – és a „gazdag” alázata egyként a halál tényéből következik (9). – 4. Megoldás, vigasz? Itt nincs, embernél ne is reméljük. Ezzel kapcsolatban is egyértelmű a mai Ige: Minden jó és örök adomány, feltámadás, örök élet, új élet csakis Istentől adatik, a Jézus Krisztusban (17–18).

Ezékiel 40,48–41,26

314. dicséret

* A teljes igemagyarázat:

Ma AZ EGYIK KÜLFÖLDI ISMERŐSÜNK FÉRJE ÖSSZEESETT ÉS MEGHALT.

– 1. Kiderült, a gyomrában megpattant egy ütőér, és belülről elvérzett.

Harminckilenc éves volt.

Két kisgyermekkel maradt egyedül a felesége.

A gyermekei a hír után tovább játszottak, és mindössze annyit állapítottak meg, hogy akkor apa nem lesz itt a következő hétvégi grillezésen.

A gyerekeket a temetésre sem viszik el, mert óvni kell a lelküket!?

A meghalt fiatalember szülei igen jómódúak, azonnal az „örökség” kapcsán kezdtek ügyezni, mert vajon mi kerül majd az özvegyen maradt fiatal feleség nevére…

Őrült ez a világ, zavarodott, nyomorult és bűnös...

Farkas József említette az egyik igehirdetésében: Nem kellünk mi senkinek, legfeljebb amink van, az kell...

– 2. Mivel dicsekedhetünk ebben a világban? (9)

Szeretem Csehovot, mert igei tisztasággal búsong az emberi élet múlandósága felett.

Ez az egyetlen „normális”, valós, „legitim” tapasztalat ezen a világon.

A többi mind színészet, ámítás.

Jakab is erről beszél.

A szegény és a gazdag, a sikeres és a kudarcos, a buta és az okos egyként lehull, szépsége elvész, elsorvad, mint a mező virága; – a nap pedig felkel még jó ideig, és megy minden tovább nélkülük (11).

– 3. A halál ténye teológiai értelemben a bűn zsoldja (12–16), Isten jogos ítélete (15).

De ugyanakkor a halál ténye Isten igazságának érvényesítése ebben a világban; – mert a „szegény” méltósága, elégtétele; – és a „gazdag” alázata egyként a halál tényéből következik.

Akit a halál szele megcsapdos, az lejjebb adja, akármilyen „nagy” is ebben a világban (9).

– 4. Megoldás, vigasz?

Itt nincs, embernél ne is reméljük.

Ezzel kapcsolatban is egyértelmű a mai Ige: Minden jó és örök adomány, feltámadás, örök élet, új élet csakis Istentől adatik, a Jézus Krisztusban (17–18).

Szerző: refdunantul  2017.12.12. 04:00

A földi élet „szórványában” járva, mint Isten gyermekei, A MEGSZENTELŐDÉS, A HIT HARCÁT VÍVJUK (1). – 1. A megszentelődés útja ez. A próbatételek, beleértve minden kísértést is, a hit próbái, amelyek állhatatosságot, egyre hitelesebb cselekvést és egyre tisztább életet eredményeznek a hívő ember életében (2–3). Soha nem leszünk tökéletesek, de erre igyekszünk (Máté 5,48). – 2. A megszentelődés útján nem saját erőnkből járunk. Saját erőnkre, bölcsességünkre, képességeinkre hagyatkozva csúfosan elbukunk. Mindehhez felülről kell elkérni az erőt, az Úrtól, aki gazdagon megajándékoz ezzel az erővel, a kellő időben. Merjük elkérni ezt az erőt, merjünk ráhagyatkozni erre az erőre, és bízzunk az Úr erejében, kételkedés nélkül (4–8). – 3. A megszentelődés harca örömmel ajándékoz meg bennünket.* Nincs nagyobb öröm: győzni a kísértések felett, megállni a próbákban. Mindez alázattal, és nem hívő gőggel megélt öröm, hiszen Isten ereje munkált bennünk. Ezért akik elbuktak, azokat irgalommal segítjük, azokért irgalommal könyörgünk, hiszen mi is ebből a krisztusi irgalomból kaptunk erőt (2).

Ezékiel 40,1–47

313. dicséret

Hozzáfűzés az igemagyarázathoz

* – 3. A megszentelődés harca örömmel ajándékoz meg bennünket, mert nincs nagyobb ajándék, mint úgy élni a szabadsággal, hogy megtehettem volna, és nem tettem meg; – mert csak a káromra, na meg sokak kárára lett volna, ha élek a szabadságommal.

Nincs nagyobb öröm: győzni a kísértések felett, megállni a próbákban.

Mindez alázattal, és nem hívő gőggel megélt öröm, hiszen Isten ereje munkált bennünk.

Ezért akik elbuktak, azokat irgalommal segítjük, azokért irgalommal könyörgünk, hiszen mi is ebből a krisztusi irgalomból kaptunk erőt (2).

Szerző: refdunantul  2017.12.11. 04:00

BÁTORÍTSUK EGYMÁST A SZOLGÁLATBAN! – 1. Pál a „fogságban” is jól van (18). Ez önmagában üzenet: A Jézus Krisztusban hívő ember jól van (7–8), hitéért szenvedést is vállal, ha kell, mert a hite bátorítja őt. – 2. A személyes üdvözletekből kiderül, hogy fogságában vele volt több testvére, akik bátorították őt (2–6) az Isten országának hirdetésében (11). Fontos a bátorítás, különösen fontos ez a bátorítás, ha Isten országa építésének szolgálatában állunk. Mennyire bátorítjuk egymást? Mennyire bátorítja a gyülekezet a lelkipásztorát, és fordítva! – 3. Ebből a bátorításból bátor hitvallás fakad! Pál ebben a levélben a Jézus Krisztusba vetett hit „abszolút” voltát, egyetlen és örök érvényét hangsúlyozta (2), és ezt sok gyakorlati és pásztori tanáccsal tette „életessé”. Sokféle elméleti, magasröptű filozófiai és teológiai kérdés felvetődhet, mint akkor Kolosséban, de a válasz, az egyetlen megoldás csakis a megfeszített és feltámadott Jézus Krisztus, aki Isten Fia, Megváltó (Kolossé 2).

Ezékiel 39

85. zsoltár

* A teljes igemagyarázat:

BÁTORÍTSUK EGYMÁST A SZOLGÁLATBAN!

– 1. Pál fogságban írta ezt a levelet (18), a római vagy efezusi fogságában, 62–63 körül.

A személyes köszöntésekből kiderül, hogy körülményei között jól van.

Pál a „fogságban” is jól van.

Ez önmagában üzenet: A Jézus Krisztusban hívő ember jól van (7–8).

A Jézus Krisztusban hívő ember a hitéért szenvedést is vállal, ha kell, mert a hite bátorítja őt.

– 2. A személyes üdvözletekből kiderül, hogy fogságában vele voltak, és bátorították őt az Isten országának hirdetésében (11): Márk, Lukács, Arisztarkhosz, Jusztusz, Démász, Epafrász, a gyülekezet alapítója, Tükhikosz és Onézimosz (7–11), akik elvitték ezt a levelet Kolosséba és a környező gyülekezetekbe, Laodiceába és Hierápoliszba is (13– 16).

Fontos a bátorítás.

Különösen fontos ez a bátorítás, ha Isten országa építésének szolgálatában állunk.

Mennyire bátorítjuk egymást?

Mennyire bátorítja a gyülekezet a lelkipásztorát, és fordítva!

Ezekből a személyes üdvözletekből, a sok értékes és fontos adat mellett az is kiderül, hogy lám, az első keresztyének valóban személyes, testvéri, egymásért imádkozó, egymást igazán szerető, egymásra odafigyelő közösségben éltek (2–6); – még ha térben távolra is szakadtak egymástól.

– 3. Ebből a bátorításból bátor hitvallás fakad!

Pál ebben a levélben a Jézus Krisztusba vetett hit „abszolút” voltát, egyetlen és örök érvényét hangsúlyozta (2), és ezt sok gyakorlati és pásztori tanáccsal tette „életessé”.

„Jézus Krisztus tegnap, ma és mindörökké ugyanaz.” (Zsidókhoz írt levél 13,8).

Sokféle elméleti, magasröptű filozófiai és teológiai kérdés felvetődhet, mint akkor Kolosséban, de a válasz, az egyetlen megoldás csakis a megfeszített és feltámadott Jézus Krisztus, aki Isten Fia, Megváltó (Kolossé 2).

Kolossé a mai Törökország területén állt. Ez a tény is hitvalló bátorságra indít.

Szerző: refdunantul  2017.12.10. 04:00

AKIK HITBEN JÁRNAK, AZOK AZ ÚR JÉZUS KRISZTUS SZOLGÁI. – 1. Az ilyenek bizonyosak abban, hogy bármilyen helyzetben élnek is most, a „világi ranglétrán”, akkor is örökségük, örök életük van. Innen nézve, pedig más a „látásmód”. Ezért az ilyenek Lélekkel végeznek mindent, a maguk helyén, mint akik az Úrnak, és nem embereknek akarnak tetszeni (23–24). – 2. Az ilyenek nem lázadók, nem újítók, nem vitatkozók, nem forradalmárok és reformerek, hanem a maguk helyén, Isten áldott, boldogan tökéletes rendjében szolgálnak, férjként és feleségként, szülőként és gyermekként, úrként és szolgaként egyaránt (18–22). Hiszen az ilyenek tudják, hogy aki ezzel a renddel hitetlenül visszaél, azt az Úr majd számonkéri (25). – 3. Az ilyenek ugyanakkor nem hallgatnak, ha alapvetően sértik meg mások ezt a rendet (Lukács 19,40), vagyis csendben teszik a dolgukat, nem zizegnek, elégedettek; – de a rájuk bízott Igét hirdetik és élik. Ebben az egyben nem ismernek kompromisszumot, lényegtelen részleteken pedig nem vitatkoznak, mert „szolgaként vagy úrként” egyként az Urat szolgálják, hiszen ezek mulandó, változó állapotok csupán.

Ezékiel 38

310. dicséret

Szerző: refdunantul  2017.12.09. 04:00

Olyan ez, mint amikor egy beteg, szinte magatehetetlen embert tisztába tesznek, megmosdatnak, FELÖLTÖZTETNEK, mert önmaga erre képtelen. – 1. Pontosan ezt hangsúlyozza az Ige. Öltözzétek fel az új embert, mint Isten választottjai, szentjei és szerettei; – vagyis Isten az, aki felöltöztet bennünket az új, tiszta, „krisztusi ruhába”. Erre mi magunktól nem vagyunk képesek (12).* – 2. Milyen ez a „krisztusi új ruha”, amibe csak Ő öltöztethet át bennünket? Könyörületesen türelmes és alázatos jóság (12), egymást elszenvedő megbocsátás (13), mindent (!) összefogó szeretet és békesség, egy testben, legalább a „testvérek” között (14), valamint Isten Igéjére figyelő, Őt dicsérő, mindenért hálát adó kegyesség (16–17) díszíti ezt a ruhát – 3. Ez a ruha nemcsak külső dísz, hanem ennek a ruhának „tartása” a Jézus Krisztusban újjászületett ember. Fontos a külső ruha is, mert a krisztusi új, látszik, valóságosan díszit. Viszont a külső dísz valóságos új tartalom nélkül hazugság. Az új tartalom, külső látható, tetten érhető megnyilvánulások nélkül képmutatás. A kettő együtt az új ember.

Ezékiel 37

308. dicséret

Hozzáfűzés az igemagyarázathoz:

* – Fontosak lennének újra a memoriterek, a „bemagoltan” rögzített anyagok, amelyeket álmunkból felverve is tudunk.

A mai igeszakaszt kívülről szó szerint meg kell tanulni, és meg kellene tanítani a következő generációnak, hogy naponkénti könyörgésünkké lehessen: Urunk, öltöztess át bennünket a krisztusi új ruhába.

Szerző: refdunantul  2017.12.08. 04:00

Ebben a küzdelmes világban jelen lenni, és az odafennvalókra koncentrálni: KEMÉNY BÖJT. – 1. Nem tudok egyetérteni azzal a „református”, de egyáltalán nem igei gondolattal, hogy a „református” ember lélekben böjtöl.* Az igevers tagjaink „megöldökléséről” beszél, felsorolva minden óemberi tulajdonságot, amikkel annyi nyomorúságot okozunk saját magunknak és másoknak (5–10). – 2. Ahhoz, hogy az odafennvalókra tudjunk koncentrálni a hétköznapok sűrűjében, ahhoz bizony testileg is le kell mondani bizonyos időszakokban dolgokról, ételekről, italokról, szokásokról, élvezetekről... (16). Ez a lemondás megtisztít, hogy aztán amikor annak van az elrendelt ideje, akkor tudjunk örülni is az életnek. – 3. Önmagában nem „lemondás”, hanem bővelkedés és öröm a keresztyénség, de hogy az odafennvalókkal tudjunk törődni, ebben a földi világban, ahhoz szükséges a böjt, a lemondás arról, ami csak erre a földre irányul (5). A krisztusi szabadság ismeri a korlátokat, a korlátok között is megéli a szabadságot, odaát pedig övé lesz az Úrban „minden mindenekben” (11).

Ezékiel 36

306. dicséret

Hozzáfűzés az igemagyarázathoz:

* Ezt a mondatot nem tudom értelmezni.

Szerző: refdunantul  2017.12.07. 04:00

AZ ODAFENNVALÓKKAL TÖRŐDJETEK, NE A FÖLDIEKKEL. – 1. Ez nem azt jelenti, hogy „a földi” nem számít, ez a világ nem számít. Hogyan mondhatna ilyet az Isten, aki megteremtette és úgy szerette ezt a világot, hogy eljött közénk, itt szolgált, megváltott, egyszülött Fiát adta ezért a világért (János 3,16). Sőt, minden, ami az evangéliumokban az örök életre mutat, az elsősorban ezért a világért szólal meg, ezt a világot akarja megáldani (Bonhoeffer).* – 2. Az odafennvalókkal törődni azt jelenti, hogy ebben a világban kell teljes valónkkal jelen lenni, élni, szolgálni, örülni és hinni. Amíg megtart bennünket itt az Isten, amíg feladatot ad itt, ebben a földi világban; – addig „csak” az „ittlét” (dasein) a fontos. De ez az „ittlét” csak úgy lehet áldottan fontos, ha ebben az e–világi jelenlétben az odafennvalókra koncentrálunk.** – 3. Tulajdonképpen olyan ez, mint a böjt: hiszen ebben a földi világban élni olyan, mint egy folyamatos, nagyon kemény böjt.

Ezékiel 35

305. dicséret

Hozzáfűzés az igemagyarázathoz:

* Tehát nem arról van itt szó, hogy valamiféle hívő gőggel legyinteni lehet erre a világra, vagy ki kellene vonulni ebből a világból.

** Ez a koncentrálás, odafennvalókkal való törődés megvalósulhat például a rendszeres kegyességben, és mindabban, ami ezt a földi életet akarja szebbé, boldogabbá, megszenteltebbé tenni.

Az odafennvalókra igyekezni, a mindennapokban a megszentelődés útját jelenti.

Tehát: ebben a világban élünk, „két lábbal” a földön járunk, miközben az odafennvalókra koncentrálunk, állandó kapcsolatba vagyunk a mi Urunkkal, Jézus Krisztussal, hogy ebben a földi világban, az életünkben és mások életében is megjelenjen az odafennvaló Krisztus, Igéje és Lelke által; – nemcsak a templomokban, hanem a munkahelyeken, a konfliktusokban, az élet sűrűjében is.

Szerző: refdunantul  2017.12.06. 04:00

A krisztusi ember szabadsága valóban MEGSZÜNTET SOKFÉLE FELESLEGES KÖTÖTTSÉGET, amelyek csak terhelik az amúgy sem könnyű emberi életet (20). – 1. Jézus Krisztusban semmiféle pogány előírás, étkezési szabály, ünnepekre vonatkozó előírás nem számít, mint ahogy az ószövetségi törvény részletes rituális előírásai is értelmüket vesztették; – hiszen mindezek betartása az üdvösség szempontjából lényegtelenek (16–19). – 2. Egyébként a modern ember, éppen azért, mert önmagán kívül nem hisz senkiben és semmiben, pontosan ugyanitt vesztegel, amitől az apostol óv. Ma is ezernyi étkezési, életmódbeli szabállyal próbáljuk a magunk „életét” bebiztosítani. Ennek ellenére a végeredmény ugyanaz: öregedés és halál. Ez persze nem azt jelenti, hogy ne figyeljünk oda önmagunkra, életmódunkra. A szabályok minden tekintetben fontosak, de ezek a lényeget illetően nem segítenek rajtunk. – 3. Az apostol azt hangsúlyozza, hogy nincs önmegváltás, csak Jézus Krisztusban adatik megváltás. Ezért mindent szabad, ami Jézus Krisztushoz közelebb visz bennünket; – semmit sem szabad tenni, ami attól eltávolítana minket.

Ezékiel 34,11–31

304. dicséret

A teljes igemagyarázat:

* A krisztusi ember szabadsága valóban MEGSZÜNTET SOKFÉLE FELESLEGES KÖTÖTTSÉGET, amelyek csak terhelik az amúgy sem könnyű emberi életet (20).

– 1. Jézus Krisztusban semmiféle pogány előírás, étkezési szabály, ünnepekre vonatkozó előírás nem számít, mint ahogy az ószövetségi törvény részletes rituális előírásai is értelmüket vesztették; – hiszen mindezek betartása az üdvösség szempontjából lényegtelenek (16-19).

– 2. Egyébként a modern ember, éppen azért, mert önmagán kívül nem hisz senkiben és semmiben, pontosan ugyanitt vesztegel, amitől az apostol óv.

Hiszen attól függően, hogy melyik szellemi klikkhez tartozunk, ezernyi étkezési, életmódbeli szabállyal próbáljuk a magunk jó közérzetét biztosítani.

Ennek ellenére a végeredmény ugyanaz: öregedés és halál.

Ez persze nem azt jelenti, hogy ne figyeljünk oda önmagunkra, életmódunkra.

A szabályok minden tekintetben fontosak, de ezek önmagukban semmit sem érnek; – a lényeget illetően nem segítenek rajtunk.

– 3. Az apostol azt hangsúlyozza, hogy nincs önmegváltás, csak Jézus Krisztusban adatik megváltás.

Ezért mindent szabad, ami Jézus Krisztushoz közelebb visz bennünket; – semmit sem szabad tenni, ami attól eltávolítana minket.

– 4. Egyébként pedig a keresztyén kegyességet illetően is ugyanezt a nyomorúságot tapasztaljuk: önmegvalósító és önmegváltó kísérletek sorozatát: „Ha nem úgy kegyeskedsz, mint én, illetve az én kegyességi köröm, akkor nem vagy igazi keresztyén”.

Minden ilyen kegyeskedés, amit egyébként mesteri alázatoskodással űzünk, igazából a hitetlenség megnyilvánulási formája, egyházi köntösben.

Kellenek a szabályok, de ne tegyünk fölösleges terheket egymásra, azon túl, amit amúgy is hordoznunk kell ebben a földi életben.

Jézus Krisztus evangéliuma nem terheket rak ránk, hanem megtart, vezet és erőt ad.

Minden, ami ezen felül van, annak valójában semmi értéke és semmi haszna nincs, mert csak öntelt felfuvalkodottsághoz vezet (20–23).

Szerző: refdunantul  2017.12.05. 04:00

ELENGEDÉS??? – 1. Döbbenetes az a rendszer, amiben élünk. Nem tudom, hogy sírjak, vagy hahotázzak, hogy mindezt meg lehet csinálni. Balekok milliárdjaival van tele ez a „földgolyó”. Elektronikusan utalom a törlesztéseket, a számlákat; – én fizetem az internetet, a gépet, a programot, a folyószámlát, beírom a kódokat, jelszavakat, „okézok”, mentem, kinyomtatom a bizonylatokat… mindezt sokadszor… Aztán már jön is az sms, hogy a saját magam által finanszírozott rendszeren át, a saját magam által elvégzett munkáért a bank a kamatok mellett levonta minden mozdulatom után a kezelési költséget is. Kabaré. Ráadásul még elégedettek is vagyunk, hogy mindezt otthon, kényelmesen elintézhetjük.* – 2. Tovább gondolom… Ez a világ törvénye! Rászedni, beszedni, semmit nem elengedni! Ki engedett el itt bármit is bárkinek? Sérelmeinket is a sírba visszük, hiába mondjuk, kegyesen, hogy megbocsátottunk. Valójában nem így van. – 3. Ebbe belegondolva ragyog fel a keresztre szegezett adóslevél üzenete! Isten Jézus Krisztusban elengedte a kifizethetetlen tartozást. Ez egy egészen más törvény, a kegyelem törvénye. Megszégyenítő és alapjaiban megújító, megváltó örömhír ez (15).

Ezékiel 34,1–10

303. dicséret

Hozzáfűzés az igemagyarázathoz:

* Ha késünk egy utalással, azonnal következményei vannak.

Ha nem fizetünk, földönfutók lehetünk.

Na de, ezt vállaltuk.

A szerződések a nagyobb fél részéről egyoldalúan módosíthatók.

Szerző: refdunantul  2017.12.04. 04:00

AZ EGYETLEN ÉRTELMES KÜZDELEM. – 1. Pál azért küzd, hogy a kolosséi gyülekezet tagjai, akik közül sokakat nem ismer személyesen (1), befogadják az Úr Jézus Krisztus ismeretének teljes gazdagságát (2). Hiszen az élet maradandó kincse, értelme, rendje, „tartása”, öröme egyedül az Úr. Pál nem azért küzd, hogy őt szeressék, de mégis fontos, hogy szeressék őt, mert őrajta keresztül az Urat ismerhetik meg mások, Kolosséban is (3; 5–7). – 2. Isten emberi eszközöket felhasználva küzd értünk, mert az élő Krisztusba vetett hit mindig emberi eszközökön keresztül érkezik meg hozzánk. Ezért nem mindegy, kik között mozgunk, kikre hallgatunk, kik hatnak ránk, kiket szeretünk. Az egyházon belül sem mindegy ez. Vigyázzunk, nem feltétlenül a hangadók azok, akik egyben mértékadók is lehetnek. „Nehogy valaki megtévesztő szavakkal félrevezessen titeket!” (4) – 3. Isten nem mindig „egyházi” embereken keresztül küzd értünk. Vannak olyan helyzetek, amikor nem biztos, hogy egyházi ember az, aki elvezethet bennünket a Krisztus teljességéhez, illetve erősíthet meg minket az élő hitben.*

Ezékiel 33,21–33

301. dicséret

Hozzáfűzés az igemagyarázathoz:

* – Egyik barátom így fogalmazott: „Amikor „egyházmérgezésem” van, akkor egy barát, egy jó film, egy könyv, egy festmény közelebb visz az Igéhez, mint a megszokott egyházi keretek.

Ez a „kitérő” azonban csak azért adatik, hogy még nagyobb odaadással tudjam újra szeretni Krisztus ügyét és az Ő látható egyházát.”

– Isten hívő népének tagjaiként, bármiért küzdenénk is, valójában az Ő ügyét szolgáljuk, hiszen Ő már küzdött értünk, és megnyerte a csatát.

Mindegy egyéb küzdelmem hiábavaló „agónia” (ez szerepel az eredeti szövegben), Őnélküle!

Adventben tartsunk bűnbánatot, kikért, mikért küzdünk?

Szerző: refdunantul  2017.12.03. 04:00

AZ ISTEN ÁLTAL ELHÍVOTT EMBER SZOLGÁLATA. – 1. Ez a szolgálat Isten Igéjének, Jézus Krisztus evangéliumának szolgálata, amely eddig rejtve volt, most pedig egyértelművé, világossá, érthetővé lett. Az örömhír lényege, hogy az eljövendő dicsőség reménysége Jézus Krisztusban beragyogja földi életünket is. Ez az evangélium mindig az ember javát munkálja (28). Tehát Isten szolgája, valamint az egyház munkája csakis az emberek örömére és reménységére lehet jelen ebben a világban (25–27). – 2. Ez a szolgálat megbízatáson alapul (25), örömmel végzett szolgálat, amely szenvedéseket is vállal (24), miközben mindenkinek tudtul adja az evangéliumot (27), egyszerre tanít, int, bíztat (28). – 3. Ez a szolgálat az eredményt az Úrra bízza, mert a szolga csak fáradozik, küzd, erőlködik, mindent megtesz, ami tőle telik; – miközben megtapasztalja a csodát, hogy Isten ereje hatalmasan működik szolgálatában, emberi erőlködéseiben; – és az Ő akarata szerint megáldja azt (29).

Ezékiel 33,1–20

296. dicséret

Szerző: refdunantul  2017.12.02. 04:00

ISTEN NÉPE MINDIG A HÁLAADÁS ÖRÖMÉBEN ÉL (11). – 1. Hálát adunk, mert Isten alkalmassá tett minket, hiszen hiábavaló életünket megtisztította, sötétségben tapogatódzó botladozásunk fölött fényesség ragyogott fel (12). – 2. Hálát adunk, mert Ő szabadított meg minket abból a sötétségből, amely minden itteni fényesség ellenére csak szürke félhomály ebben a világban. Vagyis Isten megváltó szeretete átjárja ezt a világot, de túl is mutat azon. Isten átvitt minket az Ő szeretett Fiának országába. Megváltásunk, bűnbocsánatunk van (13). – 3. Hálát adunk, mert Isten Jézus Krisztusban testet öltött, megmutatta magát nekünk. Láthatóvá lett számunkra Jézus Krisztusban a láthatatlan Isten. Az Úr Jézus Krisztus, mint a láthatatlan Isten Fia, látható képmása, minden teremtményét „megelőzve”, öröktől fogva van; – de minden teremtménye életének csakis Ő ajándékozhat értelmet, tartást, örökséget, üdvösséget (15–17).*

Ezékiel 32

441. dicséret

Hozzáfűzés az igemagyarázathoz:

* – 4. Hálát adunk, mert Ő az Úr, minden látható és láthatatlan valóság felett; – királyok, fejedelmek, hatalmak felett is.

Ő az Ura az egyháznak.

Ő az Ura személyes életünknek is.

Ő a történelem, a világ Ura.

Ő Úr a halál felett is.

Ez a tény minden reménységünk forrása.

Aki azonban nem ismeri el Őt Úrnak, az előbb–utóbb kárt vall (15–19).

– 5. Hálát adunk, mert Isten Jézus Krisztusban békességet szerzett abban a világban, ahol a gonosz mindent idegenné, ellenségessé torzít.

Tapasztaljuk ezt a „szétdobáló rontást” manapság is.

Áldott legyen az Isten, hogy nem ez lesz a végső tapasztalatunk, mert Isten a békesség Ura, ahogy ezt megmutatta a golgotai kereszten (19–22).

Ez a hálaadás szilárddá, az ismeretben gyarapodóvá, a szeretetben gyümölcstermővé tesz bennünket (9–11; 23).

Szerző: refdunantul  2017.12.01. 04:00

Az apostol az igazság beszédéről, AZ EVANGÉLIUMRÓL (5) szól. – 1. Jézus Krisztus evangéliuma az egész világon terjed, gyülekezetek jönnek létre, emberi életek újulnak meg, Isten népe növekszik, gyümölcsöket terem (6). Az evangélium terjedésének egyik áldott bizonyítéka maga a Kolosséban létrejött gyülekezet. Ne aggódj az egyház jövője miatt, hanem légy jelen a gyülekezetedben! – 2. Ez a gyülekezet nem Pál munkássága által született meg, hanem egy Epafrász nevű szolgatárs munkálkodása által, aki szintén Krisztus hű szolgája volt (7). Isten nemcsak a neves elhívottakat, hanem minden hívő embert fel tud használni az evangélium szolgálatában. – 3. Az igazság beszéde, Jézus Krisztus evangéliuma mindenhol ugyanazokat a gyümölcsöket termi: hitet, szeretetet és reménységet. Ez a hit a Jézus Krisztusba vetett hit. Ennek nyomán szeretet támad bennünk, először is azok iránt, akiket az Isten ránk bízott;* – majd rajtuk keresztül minden ember iránt. Közben pedig egész életünk, minden körülmények között reménységben, tehát hálával és örömmel megélt élet, hiszen üdvösségünk van (3–5).

Ezékiel 31

457. zsoltár

* Ennek nyomán szeretet támad bennünk, először is azok iránt, akiket az Isten ránk bízott; „valamennyi szent iránt”, azok iránt, akiket az Isten Jézus Krisztusban megszentelt… (3–5).

Szerző: refdunantul  2017.11.30. 04:00

A LEGFONTOSABB ÜZENET… – 1. Mi mindennel tudunk mi „testben” dicsekedni? Az Ószövetségben a körülmetélkedés adott okot erre a dicsekvésre. Manapság a keresztyének között azon folyik a verseny, hogy ki az „igazabb–hívőbb” keresztyén. Persze ennek mindig „testi”, számszerűsíthető jelei vannak; – szerintünk. Arról most nem is beszélek, hogy korunkban a testi értelemben való dicsekvés mi mindent jelenthet: okos, tehetséges, szép, világot járt, sikeres… (11–13). – 2. Az apostol Jézus Krisztus keresztjével dicsekszik, nem pedig magával. Az apostol Isten kegyelmével, a megváltás ajándékával, az Úrral dicsekszik. Ehhez képest minden itteni eredmény mulandó, rothadandó; – viszont Jézus Krisztusban mindezek a földi dolgok értelmet, maradandóságot nyerhetnek; – de csakis Őbenne (14–15). – 3. Ez az egyetlen dicsekvés, amely nem ellentéteket gerjeszt, hanem békességet és irgalmasságot ajándékoz. Ez a békesség egy „dinamikus” békesség, hiszen nem nyugalmat jelent, hanem mennyei bizonyosságból fakadó szilárdságot; – amely a szolgálattal járó vesződséget (szó szerint vesződséget említi az apostol); – sőt, a Jézus Krisztus ügyével járó „bélyeget”, szenvedést is ezzel a békességgel hordozza. Aki csak a saját élete vesződségét hordozza, az „igen keveset élt” (16–18).

Ezékiel 30

398. zsoltár

* A teljes igemagyarázat:

Pál saját kezével írja a levélzárás záró sorait, amelyek egyben összefoglalják az egész levél lényegét.

A LEGFONTOSABB ÜZENET olvasható itt, egész keresztyénségünkre nézve.

– 1. Mi mindennel tudunk mi dicsekedni?

Még a kegyes ember is testileg dicsekszik.

Az Ószövetségben a körülmetélkedés, az Isten választott népéhez testi értelemben való odatartozás adott okot erre a dicsekvésre.

Manapság a keresztyének között azon folyik a verseny, hogy ki az igazabb, jobb, hitelesebb, „megújítottabb”, korszerűbb és mégis hívőbb keresztyén.

Persze ennek mindig „testi”, kimutatható, számszerűsíthető, látható jelei vannak; – szerintünk.

Arról most nem is beszélek, hogy korunkban a testi értelemben való tetszés mi mindent jelenthet: okos, tehetséges, szép, világot járt, sikeres… (11–13).

– 2. Az apostol Jézus Krisztus keresztjével dicsekszik, nem pedig magával.

Az apostol Isten kegyelmével, a megváltás ajándékával, az Úrral dicsekszik.

Ehhez képest minden itteni eredmény mulandó, rothadandó; – viszont Jézus Krisztusban mindezek a földi dolgok értelmet, maradandóságot nyerhetnek; – de csakis Őbenne (14–15).

– 3. Ez az egyetlen dicsekvés, amely nem rivalizálást, konfliktust és ellentéteket gerjeszt, hanem békességet és irgalmasságot ajándékoz mindazoknak, akik Isten kegyelméből a krisztusi szabadság szabályai szerint élnek.

Ez a békesség ugyanakkor egy „dinamikus” békesség, hiszen nem nyugalmat jelent, hanem mennyei bizonyosságból fakadó szilárdságot; – amely a szolgálattal járó vesződséget (szó szerint vesződséget említi az apostol); – sőt, a Jézus Krisztus ügyével járó „bélyeget”, szenvedést is ezzel a békességgel hordozza.

Aki csak a saját élete vesződségét hordozza, az „igen keveset élt” (16–18).

Szerző: refdunantul  2017.11.29. 04:00

Nem azért teszek jót, hogy üdvözüljek; – hanem AZÉRT TESZEK JÓT, mert üdvözültem. – 1. A jó cselekvése „következmény” és nem feltétel. Ez a Krisztus törvénye (1–2). – 2. A jó cselekvését konkretizálja is az apostol. – Hordozzuk egymás terhét szeretteink körében, majd a közvetlen környezetünkben (2), ezután tágítsuk a kört „mindenki” felé (10). – Vannak olyan terhek, amikkel másokat nem terhelhetünk, mert azokat nekünk kell elhordozni (5). – Ne gondoljuk magunkat többnek a kelleténél, mert ezzel megcsaljuk önmagunkat és joggal keltünk ellenszenvet másokban (3). – Tiszteljük tanítóinkat, különösképpen azokat, aki Isten Igéjének üzenetére, az evangélium örömére tanítanak és nevelnek bennünket. Becsüljük meg az ilyeneket (6).* – 3. A jó cselekvésének gazdag áldásai vannak, még akkor is, ha látszólag azokkal ebben a világban visszaélhetnek. Ez a Krisztus–hitből fakadó cselekvés szent kockázata, ami végül is maradandó áldásokhoz vezet (7–9).**

Ezékiel 29

459. dicséret

Hozzáfűzés az igemagyarázathoz:

* Hol van már ez a megbecsültség?

Hol van már a lelkipásztor méltósága, tekintélye, presztízse?

Összetett kérdésről van szó.

De ennek ellenére igaz: ahogy beszélsz a lelkipásztorodról, az vagy.

Még akkor is minősít ez, ha jogos lenne a panaszod.

A lelkipásztor azonban nem élhet vissza azzal a kegyelemmel, amit kapott…

** A krisztusi jó cselekvésének már ebben a világban is vannak gyümölcsei, áldásai.

A kegyelem ellenére, sőt éppen a kegyelemből következően a tetteinknek következményei vannak; – ebben a világban mindenképpen.

Ezért a jó cselekvésében meg ne lankadjunk.

Szerző: refdunantul  2017.11.28. 04:00

A Jézus Krisztusban megnyert kegyelem KONKRÉT VÁLTOZÁSOKBAN, gyümölcsökben ölt testet az életünkben. – 1. Ebben a testben soha nem leszünk tökéletesek, de igenis látható jelei vannak a változásnak, mert az újjászületés gyümölcsei „megfoghatóak”, másokat is táplálnak. – 2. Amilyen konkrétak a test cselekedetei (19–21), ugyanolyan konkrétak a lélek gyümölcsei is (22–23); – sőt, „üvölt” a kettő közötti ellentét (16–18; 24–25). – 3. Erre a konkrétságra egyetlen példát említek, a lélek gyümölcsei kapcsán: A türelmet. Mindenki türelmetlen, ideges, indulatos körülöttünk.* Parókiánk egy sarkon áll, ahol nagy kanyarokkal három közút fut egymásba. Amikor kijárok az udvarból, és becsuknám magam mögött a kaput, máris azonnal három irányból tolnak lefelé.** Hálát adhatok azért, hogy a felső kanyarból őrült sebességgel érkező autók valamelyike nem fut belém, miközben van ott magyarázás, kiabálás, sikertelen kikerülési próbálkozás, néha még ökölrázás is. Harminc éve türelemmel tűröm. Noha volt már olyan kísértésem, hogy kiszállok és nagy baj lesz. Kell a türelem, de a türelemnek része az is, hogy az Istentől elkészített időben, nem indulattal, hanem szentlelkes bölcsességgel szólunk. A türelem soha nem néma.

Ezékiel 28

24. dicséret

Hozzáfűzés az igemagyarázathoz:

* Hétköznapiasan így mondják, hogy „síkideg” az egész világ.

** Rájöttem, hogy „világvárosban” lakhatok, mert nemcsak nyáron, hanem télen is, sőt minden napszakban ez a helyzet.

Szerző: refdunantul  2017.11.27. 04:00

EGY MEG NEM NEVEZETT SZEMÉLYRE UTAL AZ APOSTOL, aki félrevezette a Galáciában élő keresztyéneket, mert megirigyelte Jézus Krisztusban nyert szabadságukat. – 1. Egyetlen ember mindent felbolygathat, ahogy egy kevés kovász az egész tésztát megkeleszti (7–9). – 2. Pál azonban bízik a galatákban, az ottani gyülekezetekben. Isten nem engedi őket elszakadni Krisztus szeretetétől. A Jézus Krisztusba vetett bizonyosság mindig egymás iránti bizalommal ajándékoz meg bennünket; – minden ártó baj és zavarkeltő ellenére is (10). – 3. Pedig a zavarkeltő veszélyes és cseles, hiszen saját tévtanítását az apostol szájába adja.* Pál kénytelen magyarázkodni. Megalázó helyzet ez számára, de Krisztus ügyéért ezt is vállalja (11–12). – 4. Pál ismét hangsúlyozza, hogy Jézus Krisztusban Isten népe szabad:** Ez a szabadság megszabadított a haláltól és minden halálos konfliktustól is, amely Isten népének közösségében nem tűrhető meg. Vagyis a gyülekezetben nem marhatjuk és falhatjuk, nem pusztíthatjuk egymást (13–15).

Ezékiel 27

81. zsoltár

Hozzáfűzés az igemagyarázathoz:

* Ezt a módszert inkább aljasságnak nevezném, amely ma sem ismeretlen előttünk, még az egyházban sem.

** – Ez a szabadság megmutatkozik abban, hogy a törvény igája helyett szeretetben szolgálnak egymásnak.

– Ez a szabadság még arra is szabad, hogy nemet mondjon az Isten által megítélt bűnre.

– Ez a szabadság komolyan veszi Jézus Krisztus szavát, komolyan veszi az isteni törvény lelkét: Szeresd felebarátodat, mint magadat (3Mózes 19,18).

– Ez a szabadság megszabadított a haláltól és minden halálos konfliktustól is, amely Isten népének közösségében nem tűrhető meg. Vagyis a gyülekezetben nem marhatjuk és falhatjuk, nem pusztíthatjuk egymást (13–15).

Szerző: refdunantul  2017.11.26. 04:00

JÉZUS KRISZTUS SZABADSÁGRA SZABADÍTOTT MEG minket (1). – 1. Ez a szabadság nem szabadosságot jelent, hanem azt, hogy nem külső feltételek, hanem egyedül az Úr kegyelme ad üdvösséget és maradandó megoldást Isten népe számára. Nincs ennél nagyobb örömhír. – 2. Ennek ellenére mindig megjelentek olyanok, akik félreértették, túl felelőtlennek, könnyűnek tartották ezt a szabadságot, vagy éppen irigyelték azt, ezért újból a szolgaság igájába akarták kényszeríteni Krisztus gyülekezetét. Ezek a tévtanítók többek között azt hangsúlyozták, hogy először zsidóvá kell lenni ahhoz, hogy valaki jó keresztyén lehessen, körül kell metélkedni, és meg kell tartani az ószövetségi törvény egészét (2–3). – 3. Az evangélium szabadsága, és ennek nyomán Pál igehirdetése pont az ellenkezőjét hirdette, hiszen Jézus Krisztusban csak a szeretet által munkálkodó hit számít (6). Mindig vannak olyanok, akik irigykedve tekintenek arra a szabadságra, amely Jézus Krisztusban adatik, ingyen kegyelemből, és örömteli, hálás élettel ajándékozza meg Isten népét.*

Ezékiel 26

502. dicséret

* Hozzáfűzés az igemagyarázathoz:

– 4. Ez a szabadság Isten üdvözítő rendjének keretei között élhető meg.

Ez a szabadság nemcsak a bűntől, betegségtől, haláltól, gonosztól szabadít meg bennünket; – hanem minden olyan emberi gáncsoskodást és kárhozatos rosszindulatot hatástalanít, valamint nem vesz figyelembe; – amelyekkel egyébként megnyomorítanánk egymás életét.

Szerző: refdunantul  2017.11.25. 04:00

ŐBENNE! – 1. Állítsuk egymás mellé az ellentéteket: Hágár és Sára, Izmáel és Izsák, rabszolga és szabad (22), test szerinti és az ígéret szerinti (23; 28–31), régi és új (24–26), törvény és evangélium (21), mennyei és földi (26). – 2. Pál kiemeli ugyan ezeket az ellentéteket, de nem állítja egymással szembe őket, mert vallja, hogy a két állapot, a két „szövetség” összetartozik, mindegyikben ott van Isten cselekvése, és mindkettő Jézus Krisztusban teljesedett be. Pál a két szövetséget egy egységben szemléli, és Jézus Krisztus fundamentumán magyarázza, a „hit szabálya” szerint (Róma 12,6). Ez Kálvin írásmagyarázati elve is, ez a református „hagyomány” (Ravasz László). – 3. Jézus Krisztusban „magyarázható” a teljes Írás, az egész emberi élet, minden történés; – sőt, nemcsak Őbenne érthető meg minden, hanem csakis Őbenne hordozható el az is, ami az adott pillanatban éppen nem érthető, ami keserves, kínos, halálos; – mert Őbenne a meddő ujjong, örvend, vajúdik és szül (Ézsaiás 54,1); – mert Őbenne beteljesedtek az ígéretek; – mert Őbenne az elhagyatott végezetül nem marad egyedül; – mert Őbenne a lehetetlen lehetségessé lesz (Márk 10,27; Lukács 1,37); – Őbenne, aki feltámadott a halálból.

Ezékiel 25

192. dicséret

Szerző: refdunantul  2017.11.24. 04:00

VALAMI MEGVÁLTOZOTT? – 1. Milyen áldott, krisztusi, „lelkesítő”, építő volt az a kapcsolat, ami az apostol és a galáciai gyülekezetek között kialakult. A Galaták megszerették Krisztust, és úgy szerették, tisztelték annak követét, Pált, mint Isten angyalát (13–14). – 2. Aztán jöttek a bajkeverők, akik hitbeli, teológiai, kegyes érveket hangoztatva, de valójában irigység, emberi indulat, önzés, harag miatt elbizonytalanítottak némelyeket a gyülekezeti tagok között, az apostol hitelességét illetően. Valójában a háta mögött bántották őt, mégpedig nem jó szándékkal (17). Ettől kezdve minden megváltozott. Ezért kérdezi az apostol: Hova tűnt az egykori, krisztusi, hittel és reménységgel teli „boldogságunk” (15–18). – 3. Sok ilyen tragédiát láttam már, lelkész és gyülekezet viszonyában is. – 4. Az Úr kegyelme azonban nem mond le rólunk, és a hitben járó apostol sem sértődött meg, nem adta fel, nem fáradt meg (12). Az Úr továbbra is küzd értünk, fájdalommal szül bennünket újjá, hogy megelőlegezett kegyelme végre láthatóvá legyen rajtunk (19–20).

Ezékiel 24,15–27

137. zsoltár

* A teljes igemagyarázat:

VALAMI MEGVÁLTOZOTT?

– 1. Milyen áldott, krisztusi, „lelkesítő”, építő volt az a kapcsolat, ami az apostol és a galáciai gyülekezetek között kialakult.

Pál, betegsége miatt időzött közöttük, közben az evangéliumot hirdetve, több gyülekezet is megszülethetett ebben a tartományban.

Ezek olyan szeretettel vették körül az apostolt, hogy még a szemüket is kivájták volna, csakhogy segíthessenek rajta.

Talán valami kínzó szembetegségben szenvedhetett az apostol?

A Galaták megszerették Krisztust, és úgy szerették, tisztelték annak követét, Pált, mint Isten angyalát (13–14).

– 2. Aztán jöttek a bajkeverők, akik hitbeli, teológiai, kegyes érveket hangoztatva, de valójában irigység, emberi indulat, önzés, harag miatt elbizonytalanítottak némelyeket a gyülekezeti tagok között, az apostol hitelességét illetően.

Valójában a háta mögött bántották őt, mégpedig nem jó szándékkal (17).

Ettől kezdve minden megváltozott.

Ezért kérdezi az apostol: Hova tűnt az egykori, krisztusi, hittel és reménységgel teli „boldogságunk”? (15–18)

– 3. Sok ilyen tragédiát láttam már, házasságokban, családokban, munkahelyeken, barátságokban, gyülekezetekben, lelkész és gyülekezet viszonyában.

Valami megváltozott.

Először megfagy a levegő, elfogy a lelkesedés, már tényleg megbénul a szolgálat, és akár jogos is a kritika.

Közben a háttérben dolgoznak az egyéb „testvéri” vélemények, „sztár” okoskodók, unatkozó „élvezkedők”.

Rosszabb esetben a testvéri szeretet gyűlöletté és „gyilkos” indulattá torzul.

Ne szóljanak rám, hogy túlzok; – sok mindent láttam már az egyházban.

– 4. Az Úr kegyelme azonban nem mond le rólunk; – és a hitben járó apostol sem sértődött meg, nem adta fel, nem fáradt meg (12).

Az Úr továbbra is küzd értünk, fájdalommal szül bennünket újjá, hogy megelőlegezett kegyelme végre láthatóvá legyen rajtunk.

Fájjon, de változzunk végre, tényleg (19–20).

Szerző: refdunantul  2017.11.23. 04:00

ISTEN ISMERETÉTŐL SENKI SEM VÁLASZTHAT EL! (Róma 8,38) – 1. Milyenek voltunk? Nem ismertük az egyetlen, élő Istent, aki Jézus Krisztusban megmutatta magát és megváltott bennünket. Bármi lehet bálvány, ami az életünk csúcsára kerül, ural, kényszerít, megkötöz, nem hagy békén (8). – 2. De az Úr kegyelméből, megismerhettük Őt, az egyetlen, élő Istent. Olyan ez, mint amikor felveszem a szemüvegemet, és végre látok. Ebben a világban szükségünk van arra a szemüvegre, arra a nézőpontra, amit az élő Isten Jézus Krisztusban adott nekünk (9). – 3. Pál félti a galatákat, aggódik értük. Pál félti a galatákat attól, hogy visszaesnek a „pogányságba”. Mennyi „pogányság” kísért, fenyeget ma is bennünket: ószövetségi, másvallási, hitetlenségi, kegyességi „pogányság”; – amely „saját cselekményektől, érdemektől” várja a megváltást. De önmegváltás nincs (9–10). – 4. Pál félti a galatákat, aggódik értük. Áldott, személyes hang ez (11). Személyes szeretetünkből fakadó aggódásunk áldott, de soha nem írhatja felül azt a bizonyosságunkat, hogy az Úr már egyszer megismert szeretetétől senki és semmi el nem választhat bennünket (Róma 8,38); – hiszen ő előbb megismert, kiválasztott minket (9).

Ezékiel 24,1–14

129. zsoltár

* A teljes igemagyarázat:

ISTEN ISMERETÉTŐL SENKI SEM VÁLASZTHAT EL! (Róma 8,38)

– 1. Milyenek voltunk?

Nem ismertük az egyetlen, élő Istent, aki Jézus Krisztusban megmutatta magát és megváltott bennünket.

Ezért olyan isteneknek szolgáltunk korábban, amelyek nem azok, de mi imádtuk őket, hiszen irányították az életünket.

Ezek az „istenek” a bálványok.

Bármi lehet bálvány, ami az életünk csúcsára kerül, ural, kényszerít, megkötöz, nem hagy békén.

A világ minden „eleme” lehet „istenné”, azaz bálvánnyá (3).

Van is bőven belőlük (8).

– 2. De az Úr kegyelméből, megismerhettük Őt, az egyetlen, élő Istent.

Olyan ez, mint amikor felveszem a szemüvegemet, és végre látok.

Ebben a világban szükségünk van arra a szemüvegre, arra a nézőpontra, amit az élő Isten Jézus Krisztusban adott nekünk. Őbenne, a feltámadott Úrban másként, azaz „valóban” látjuk, értjük, éljük a világot (9).

– 3. Pál félti a galatákat, aggódik értük. Pál félti a galatákat attól, hogy az ószövetségi törvény, ünnepek, ritualizmus kötöttségéhez visszatérjenek.

Határozottan erre történik utalás.

Ravasz László szerint a ritualizmus pogányság.

Mennyi „pogányság” kísért, fenyeget ma is bennünket: ószövetségi, másvallási, hitetlenségi, kegyességi „pogányság”; – amely saját cselekményektől várja a megváltást.

De önmegváltás nincs (9–10).

– 4. Pál félti a galatákat, aggódik értük.

Áldott, személyes hang ez.

Igenis, van helye a keresztyénségben a személyességnek, az érzelmeknek is; – meghatározott körben és határokig.

Akit szeretünk, azt féltjük, annak a hitéért, az üdvösségéért is aggódunk, mert szeretnénk őket „odaát” is látni.

Ezt ne tagadjuk.

Noha tudjuk, hogy „odaát” minden „más” lesz (Máté 22,30); – de lehetetlen, hogy akik itt fontosak nekünk, „odaát” ne lehessenek azok, a Krisztusban (11).

Személyes szeretetünkből fakadó aggódásunk áldott, de soha nem írhatja felül azt a bizonyosságunkat, hogy az Úr már egyszer megismert szeretetétől senki és semmi el nem választhat bennünket (Róma 8,38); – hiszen ő előbb megismert, kiválasztott minket (9).

Szerző: refdunantul  2017.11.22. 04:00

ÖRÖKÖSÖK VAGYUNK! – 1. Kiskorú örökösök voltunk. Amíg az örökös kiskorú, addig gyámkodnak felette, az apa által meghatározott módon és ideig; – noha kiskorúként is övé a vagyon, de afelett még nem rendelkezik. Kiskorúként ki vagyunk szolgáltatva a világ elemeinek. Ez a kiskorúság azt jelenti, hogy már az enyém az, amivel még nem tudok élni.  Mennyi komolyzenei CD–m, mennyi könyvem van, ott vannak a szemem előtt, az én tulajdonaim, és nem jutok hozzájuk; – ott a Balaton a lábam előtt, és nem fürdök benne… (1–3). – 2. A mai evangélium az, hogy kiskorú örökösök voltunk, de eljött az idő teljessége, és Jézus Krisztusban felnőtt, nagykorú örökösök lettünk; – „gyámok” helyett megváltott, örökséghez hozzáférő felnőttek lettünk (4–7). – 3. De lesz még ennél is jobb a helyzet. A kiskorú és felnőtt örökösből megérkezett örökösök leszünk majd, Jézus Krisztus visszajövetelével (4). Már hozzáférünk az örököséghez, de ebben a világban még nem tudjuk azt maradéktalanul „megragadni”. „Odaátra” megérkezve, bocsánat a kifejezésért, „maradéktalanul élvezhetjük” majd az Ő mérhetetlen gazdagságát (Efezus 2,7).

Ezékiel 23,36–49

470. dicséret

* A teljes igemagyarázat:

ÖRÖKÖSÖK VAGYUNK!

– 1. Kiskorú örökösök voltunk.

Amíg az örökös kiskorú, addig gyámkodnak felette, az apa által meghatározott módon és ideig; – noha kiskorúként is övé a vagyon, de afelett még nem rendelkezik.

Kiskorúként alárendeltek, szolgák vagyunk; – potenciális örökösként is.

Kiskorúként ki vagyunk szolgáltatva a világ elemeinek.

Tökéletes diagnózis ez rólunk, emberekről.

Jézus Krisztus nélkül ki vagyunk szolgáltatva a világ minden hatásának; – a szabadság összes látszatát keltve is.

Ez a kiskorúság azt jelenti, hogy már az enyém az, amivel még nem tudok élni. 

Mennyi komolyzenei CD–m, mennyi könyvem van, ott vannak a szemem előtt, az én tulajdonaim, és nem jutok hozzájuk; – ott a Balaton a lábam előtt, és nem fürdök benne… (1–3).

– 2. A mai evangélium az, hogy kiskorú örökösök voltunk, de eljött az idő teljessége, és Jézus Krisztusban felnőtt, nagykorú örökösök lettünk, törvény helyett kegyelem alatt vagyunk, szolgák helyett Isten szabad fiaivá lettünk; – gyámok helyett megváltott, örökséghez hozzáférő felnőttek lettünk; – és ezzel a nagykorúsággal hálatelt, határokat ismerő, az isteni rendhez igazodó alázattal élünk.

Isten Lelke megfürdetett bennünket az „örökség újjászülő vízében” (4–7).

– 3. De lesz még ennél is jobb a helyzet.

A kiskorú és felnőtt örökösből megérkezett örökösök leszünk majd, Jézus Krisztus visszajövetelével.

Már hozzáférünk az örököséghez, de ebben a világban még nem tudjuk azt maradéktalanul „megragadni”.

„Odaátra” megérkezve, lesz elegendő „időnk”, lehetőségünk, „bölcsességünk”, szeretetünk, hogy birtokba vegyük, feldolgozzuk, bocsánat a kifejezésért, „maradéktalanul élvezzük” az Ő mérhetetlen gazdagságát (Efezus 2,7).

Szerző: refdunantul  2017.11.21. 04:00

JÉZUS KRISZTUSBAN… – 1. Jézus Krisztusban nincs zsidó sem görög, nincs szolga sem szabad, nincs férfi sem nő… – hangsúlyozza az apostol (28). – 2. Ebben a világban azonban önazonosságunk feladása egyben a biztos pusztulást is jelentheti. – 3. Meddig számíthat az, hogy milyen e–világi gyökerekkel és sajátosságokkal, azaz önazonossággal (identitással) rendelkezem; – és mikortól kell ezt elengedni, a szeretet, a békesség, a nagyobb ügy érdekében? Hol van az a pont, ahol a krisztusi ember, éppen az ígéretekben bízva, alázattal lemond a sajátjáról, a másikra tekintettel? Vállalva akár a halál kockázatát is?

Ezékiel 23,22–35

475. dicséret

* A teljes igemagyarázat:

MIT AJÁNDÉKOZOTT NEKÜNK AZ ISTEN a Jézus Krisztusban vetett hit alapján? (19–22)

– 1. Felnőttek vagyunk (23–25).

A törvény nevelőnk volt Krisztusig, most felnőttünk, önállóan, az Isten rendjében szabadon élünk, mert a Szentlélek a szívünkbe írta Isten törvényét.

Olyan ez, mint amikor felnőnek a gyerekeink, és már önállóan élik az életüket, teszik a dolgukat, gondoskodnak magukról, „repkednek” a világban, és már nem is vennék jó néven, ha megkérdeznénk, hogy „megittad a reggeli kakaódat”?

De minden önállóság és „felnőttség” ellenére, mindannyian kegyelemre szorult gyermekek maradunk.

A felnőtt állapot csak ebben az alázatban élhető meg, egyébként áldás helyett átokká lesz.

– 2. Egyek vagyunk!

– Nem egyformák, de egyenértékűek vagyunk, azaz Jézus Krisztusban az Isten fiai vagyunk.

– A legnehezebb kérdések ezek!

Jézus Krisztusban nincs zsidó sem görög, nincs szolga sem szabad, nincs férfi sem nő… – hangsúlyozza az apostol.

Ugyanakkor ebben a világban csak e keretek sajátosságaiban tudok létezni, hiszen ezeket a kereteket is az Úrtól kaptam.

Bizonyos, hogy odaát, Jézus Krisztusban nem ez lesz a meghatározó szempont (Máté 22,30).

Ebben a világban azonban önazonosságunk feladása egyben a biztos pusztulást is jelentheti.

Meddig számíthat az, hogy milyen e–világi gyökerekkel és sajátosságokkal, azaz önazonossággal (identitással) rendelkezem; – és mikortól kell ezt elengedni, a szeretet, a békesség, a nagyobb ügy érdekében?

Hol van az a pont, ahol a krisztusi ember, éppen az ígéretekben bízva, alázattal lemond a sajátjáról, a másikra tekintettel?

Vállalva akár a halál kockázatát is?

Merjük kimondani, csak az Úrban adatik egység; – amelyben lemondva a sajátunkról; – a másik, szintén az Úrban, ezzel nem él vissza.

Megfordítom: A másik, aki az Úrban van, nem is várja, hogy ebben a világban elhagyjam azt, ami az enyém; – mert becsüli és erősíti azt, ami az enyém; – és én is az övét.

Amíg azonban nem az Úrban vagyunk, nincs lehetőség a lemondásra; – főleg, hogy a másik sincs az Úrban.

Kimondhatjuk? A krisztusi ember egy határon túl soha nem mehet el, még önazonossága védelmében sem? Akkor inkább vállalja a halált?

– Még egy félreértést oszlassunk el.

Itt nem a szivárvány sokszínűségéről van szó, meg arról, hogy virágozzék minden virág.

Az apostol Isten rendjéből következő, alapvető kategóriákat, rendeket, önazonosságokat nevez meg.

Csak ezekből kiindulva lehet eleve beszélni a fenti kérdésekről: zsidó és nem zsidó, szolga és szabad, férfi és nő… (26–28).

– 3. Örökösök vagyunk!

Isten beteljesedett ígéreteinek birtokosai.

Ez az örökség valóban örök, maradandó, az idő nem emészti meg (Máté 6,19–21).

Ez az örökség az üdvösség, az örök élet (29).

Minden elmúlik.

Egyedül ez az élő hit ad értelmet és tartást.

Szerző: refdunantul  2017.11.20. 04:00

EGYBEN EGYEK VAGYUNK, MA IS, bárkik is legyünk. – 1. Mi ma is a törvény emberei vagyunk, minden kultúrában, vallásban, vagy hitetlenségünkben egyaránt. „Tartsd be, cselekedj, oldd meg, mutasd meg, légy eredményes és még sikeresebb, mert meg tudod csinálni, mert minden fejben dől el…” – ismerjük ezeket a szólamokat. Csak az számít, aki felmutat valamit, a maga erejéből, az az igazi ember, az „igaz” ember (12). Persze ez a gondolkodás olyan „versenyt” teremt, ami átok alá helyezi az életet. Mivel a „hit–vallási” verseny is ugyanez, mindez holtvágányra tereli az Isten és az ember kapcsolatát is (10–13). – 2. A hit embere egészen más, mint a törvény embere.* – A hit embere tudja, hogy a maga erejéből „nem képes maradéktalanul megoldani a dolgait”, mindig van híja annak, amit tesz. – A hit embere ezért Isten hatalmára és ígéreteire hagyatkozik, akárcsak Ábrahám (6–7). – A hit embere másokra is reménységgel és örömmel tekint; – sőt, áldássá lesz sokak számára (8). – A hit embere Ábrahám utódában, Jézus Krisztusban, Isten Fiában hisz, akiben Isten megváltó ígéretei beteljesedtek (15–18). – Az igaz ember hitből él (11), és ezzel a hittel lesz képes igazodni Isten üdvösséges rendjéhez, törvényéhez. – 3. A törvény emberei, vagy pedig a hit emberi vagyunk–e?

Ezékiel 23,1–21

123. zsoltár

Hozzáfűzés az igemagyarázathoz:

* – A hit embere tudja, hogy a maga erejéből „nem képes maradéktalanul megoldani a dolgait”, mindig van híja annak, amit tesz.

– A hit embere ezért Isten hatalmára és ígéreteire hagyatkozik, akárcsak Ábrahám (6–7).

– A hit embere másokra is reménységgel és örömmel tekint; – sőt, áldássá lesz sokak számára (8).

– A hit embere Ábrahám utódában, Jézus Krisztusban, Isten Fiában hisz, akiben Isten megváltó ígéretei beteljesedtek; – a törvényt pedig sok száz évvel megelőzte ez az ígéret (15–18).

– Az igaz ember hitből él (11), és ezzel a hittel lesz képes igazodni Isten üdvösséges rendjéhez, törvényéhez.

Ez a hit mindenestől Isten ajándéka.

Minden ajándék, hogy senki se kérkedjék (Efezus 2,8).

Szerző: refdunantul  2017.11.19. 04:00