ÚTON… – 1. Egy ideig szeretünk utazni, úton lenni. Valóban, el kell menni ahhoz, hogy újra meg tudjunk érkezni. Idősödve azonban egyre nagyobb szorongással jár minden útnak indulás, mert nélkülözhetetlen a megszokott, biztos otthon, a gyökerek... – 2. Erős hitet kapott Ábrahám, hogy ott tudta hagyni a megszokott „biztosat”. Ugyanezzel a hittel cselekedhetett Jákób is, aki élete végén idegenbe kényszerült (1). Ők nem élményből, kalandvágyból, jó dolgukban mozdultak, hanem mert megkérdezték az Urat, az Úr pedig megszólította őket, kiszólította őket a régiből, ezért Őneki engedelmeskedtek az induláskor (2). – 3. „Evangéliumi jó” azonban olvasni; – ahogy az Úr bemutatkozik, bizonyosan kijelentve, hogy Ővele van dolgunk; – majd Ő elveszi félelmeinket, még idegenben is; – miközben azzal a csodálatos ígérettel ajándékoz meg minket, hogy az Ő keze visszahoz, hazavezet bennünket (3–5). Ez nemcsak földi életünkre érvényes, hanem örök életünkre nézve is: Hazavár az Úr!

Máté 16,21–23

184. dicséret

* A teljes igemagyarázat:

ÚTON…

– 1. Egy ideig szeretünk utazni, úton lenni.

Valóban ki kell szakadni a megszokottból, hogy megújultan tudjunk visszatérni saját, mindennapos helyünkre.

El kell menni ahhoz, hogy újra meg tudjunk érkezni.

Idősödve azonban egyre nagyobb szorongással jár minden útnak indulás, mert nélkülözhetetlen a megszokott, biztos otthon, a gyökerek, beleértve az egész életünket szimbolizáló „cuccainkat”, amit halálunk után egyből konténerbe vágnak.

– 2. Erős hitet kapott Ábrahám, hogy ott tudta hagyni a megszokott „biztosat”.

Ugyanezzel a hittel cselekedhetett Jákób is, aki élete végén idegenbe kényszerült (1).

Csak hitben hordozható el az a tény, hogy „bármi történhet velünk”, és ebben a világban úton vagyunk, „zarándok–létben”, hiszen nincs itt nekünk maradandó városunk (Zsidókhoz írt levél 13,14).

Ábrahám és Jákób nem élményből, kalandvágyból, jó dolgukban mozdultak, hanem mert megkérdezték az Urat, az Úr pedig megszólította őket, kiszólította őket a régiből, ezért Őneki engedelmeskedtek az induláskor (2).

– 3. „Evangéliumi jó” azonban olvasni;

– ahogy az Úr „bemutatkozik”, bizonyosan kijelentve, hogy Ővele van dolgunk;

– majd Ő elveszi félelmeinket, még idegenben is;

– miközben azzal a csodálatos ígérettel ajándékoz meg minket, hogy az Ő keze visszahoz, hazavezet bennünket (3–5).

Ez nemcsak földi életünkre érvényes, hanem örök életünkre nézve is: Hazavár az Úr!

Szerző: refdunantul  2018.02.19. 04:00

JÓZSEF HITE. – 1. József hitben látta és értékelte az eseményeket. József tudta, hogy Isten akaratából került Egyiptomba, hogy aztán segíthessen családján és népén (5–9). Fontos ez a bizonyosság: Nem a vaksors, a szerencse, vagy a véletlenek irányítják az életünket, hanem az Úr. Ő a rosszat is javunkra tudja fordítani. – 2. József hite evangéliumi hit, amely egyértelműen kimondja, hogy Isten azért használta fel őt, hogy Isten népe megmeneküljön, és megszabadítsa őket nagy szabadítással (7). Fontos, de valójában édes kevés, ha ez a szabadítás csupán az éhínségből a jólétbe vezet. Jézus Krisztus, József utóda az ember örök éhségének okát, a bűnt, a betegséget, a halált, a gonoszt győzte le feltámadásában. Ez az egyetlen, nagy szabadítás. – 3. József hitében erős, de nem érzéketlen, hanem végig megmarad érző embernek. Igen, van egy pont, amikor a hívő ember sem tudja tovább türtőztetni magát, sem örömében, sem szomorúságában. A hívő ember is ember, mindvégig. Az embertelen, érzéketlen hit rettenetes… (1–4). Isten emberré lett (János 1,14).

Máté 16,13–20

26. zsoltár

* A teljes igemagyarázat:

JÓZSEF HITE.

– 1. József hitben látta és értékelte az eseményeket.

József tudta, hogy Isten akaratából került Egyiptomba, hogy aztán segíthessen családján és népén.

Fontos ez a bizonyosság: Nem a vaksors, a szerencse, vagy a véletlenek irányítják az életünket, hanem az Úr.

Ő a rosszat is javunkra tudja fordítani, az emberi bűnt is (1Mózes 50,20), a gonosz hatalmát is (Efezus 6,12).

Ettől még a bűn és a gonosz ítéletes marad, de aki előtt felragyogott Isten hatalma és kegyelme, az minden eseményt így fogad, az Úr kezéből, miközben nem tétlenkedik, de mindenben az Úrra hagyatkozik.

József megtapasztalta ezt a csodát (5–9).

Nem úgy van tehát, hogy a véletlen a hálón fennakadt teniszlabdát, vagy erre, vagy arra a térfélre ejti, és ez alapján, vagy győztél, vagy veszítettél (Woody Allen, Match Point).

– 2. József hite evangéliumi hit, amely egyértelműen kimondja, hogy Isten azért használta fel őt, hogy Isten népe megmeneküljön, és megszabadítsa őket nagy szabadítással (7).

Fontos, de valójában édes kevés, ha ez a szabadítás csupán az éhínségből a jólétbe vezet.

Jézus Krisztus, József utóda az ember örök éhségének okát, a bűnt, a betegséget, a halált, a gonoszt győzte le feltámadásában.

Ez az egyetlen, nagy szabadítás.

– 3. József hitében erős, de nem érzéketlen, hanem végig megmarad érző embernek.

Igen, van egy pont, amikor a hívő ember sem tudja tovább türtőztetni magát, sem elérzékenyedésében, sem indulatiban, sem örömében és szomorúságában, vagy éppen megkeseredésében.

A hívő ember is ember, mindvégig.

Az embertelen, érzéketlen hit rettenetes… (1–4).

Isten emberré lett (János 1,14).

Ez azonban nem tartozik senkire.

József mindenkit kiküld, amikor testvérei előtt megismerteti magát (1–4).

A hívő ember is „megindul”.

Jézus is „megindult”, elérzékenyedett (János 11,35).

Ennek az „emberségnek” része az is, hogy az idő előrehaladtával meg már csak haza vágyik a hívő ember, és szíve hideg marad, nem tud „megindulni”, mint ahogy Jákób szíve hideg maradt, még József híre hallatán is, és csak nehezen derült fel (25–28).

– 4. József hite hálás hit.

József testvéreinek egyszerre lesz mindenük (10–24).

De nem elég, ha megvan mindenünk: hit, hála, engedelmes öröm nélkül a jólétnél nincs veszélyesebb…

Ezért kell a böjt, jólétben még inkább:

– hogy mi érdemtelenek megtanuljunk, töredelmes szívvel hálát adni, miszerint mindenünk az Úré, Őtőle kaptuk (1Korinthus 4,7; János 15,5);

– megtanuljunk lemondani, javainkat továbbadni, mert egy részük nem a miénk, csak nálunk tette le a feltámadott Úr;

– valamint böjtünkben megvalljuk, kegyelemből élünk, mert halált érdemelnénk, és élünk, mégpedig jól élünk; sőt, örök életünk van (1Korinthus 15,20)!

Szerző: refdunantul  2018.02.18. 04:00

KIK VAGYUNK? MIVÉ LEHETÜNK? – 1. Teológusként nehéz időkben voltam katona másfél évet. Nehéz volt, de kellett. A mai, szemtelen kamaszokat de elvitetném, hogy egy kis rendet, alázatot, tiszteletet tanuljanak. Itt, a „sötét, szigorú” falak között, azonnal kiderült, kiben mi lakozik. – 2. József próbára tette testvéreit. Önmagában a módszer visszatetsző: Valakit hazugsággal megvádolni, valamit élete „zsákjába” csempészni, és „igazoltan megrágalmazni”; – ez vitatható eljárás! Menti József eljárását, hogy szűk körben, jószándékú próbatétel elé állította egykor őt kisemmiző testvéreit. Ma azonban gonosz lélekkel történnek ilyenek, szűk kör pedig nem létezik, mert minden „világnyilvános”. Nem tudjuk igazolni magunkat, ha valahol „kiterítenek” minket... – 3. József testvérei jobbá lettek. Kik vagyunk? Kik voltunk? Mivé lehetünk? (1Timóteus 1,13) Saját erőből csak romlunk, ahogy telnek az évek (Máté 12,45). Jézus Krisztusban igazságunk van. Ez a kegyelmi tény újjászül bennünket, igazol az Isten előtt, hitelessé tesz az emberek előtt, még akkor is, ha földi igazolólevél már nem segíthet rajtunk…

Máté 16,1–12

439. dicséret

A teljes igemagyarázat:

* KIK VAGYUNK? MIVÉ LEHETÜNK?

– 1. Teológusként nehéz időkben voltam katona másfél évet.

Nehéz volt, de kellett.

A mai, szemtelen kamaszokat de elvitetném, hogy egy kis rendet, alázatot, tiszteletet tanuljanak; – beleértve a fiatal lelkészjelölteket is, hiszen az a másfél év többek között hitünk, elhívásunk próbájává lett.

Itt, a „sötét, szigorú” falak között, azonnal kiderült, kiben mi lakozik.

Az akkori politikai helyzetet most nem is keverem ide.

Rettenetes, ijesztő dolgok derültek ki a szorult helyzetekben magunkról, másokról, az emberről; – ugyanakkor az élő hitet csak megerősítette a próba.

– 2. József így tette próbára testvéreit.

Önmagában a módszer visszatetsző: Valakit hazugsággal megvádolni, valamit élete „zsákjába” csempészni, és „igazoltan megrágalmazni”, „rabosítani”, ezzel a közvélemény előtt egy életre tönkre tenni…; – ez gyalázatos eljárás.

Pedig ez történik itt.

Valójában egy ártatlan próba akart lenni az egész.

Ott, akkor, abban a körben el is érte célját, miközben menti József eljárását, hogy szűk körben, jószándékú próbatétel elé állította egykor őt kisemmiző testvéreit.

Ma azonban gonosz lélekkel történnek ilyenek.

Szűk kör pedig nem létezik, minden „világnyilvános”.

Nem tudjuk igazolni magunkat, ha valahol „kiterítenek” minket.

– 3. József testvérei mások lettek, ahogy József is jobbá lett, mint amilyen egykor volt.

Kik vagyunk? Kik voltunk? Mivé lehetünk?

Saját erőből csak romlunk, ahogy telnek az évek (Máté 12,45).

Őbenne, csakis Jézus Krisztusban változhatunk meg!

Az Úrban újjá leszünk, ahogy erről Pál vall (1Timóteus 1,13).

Jézus Krisztusban igazságunk van, kegyelemből.

Ez a tény újjászül bennünket.

Ez a kegyelmi tény igazol bennünket az Isten előtt, miközben hitelessé tesz minket az emberek előtt, még akkor is, ha földi igazolólevél már nem segíthet rajtunk, annyira besározták életünket.

Szerző: refdunantul  2018.02.17. 04:00

KI LESZ IRGALMAS HOZZÁNK?  – 1. Az éhínség, a helyzet súlyosbodott. Hogyan viselkedünk, ha súlyosbodik az amúgy is nyomorúságos helyzet? (1–10) – 2. Júda kezeskedett legkisebb testvérükért, Benjáminért (9). Végre, valaki, valamiért felelősséget vállal! – 3. A testvérek lehetőségeik szerint ajándékot vittek (25–28), és kétszer annyi pénzt (42,23-29), a gabona fölé. Akkor is így gondolkodtak, ma is így van ez: ajándékot vinni, hogy végre segítsenek, könyörüljenek rajtunk, irgalmazzanak, hiszen az irgalmat ki kell érdemelni. – 4. Azért imádkoztak, hogy a „helyzetben” lévő ember irgalmas legyen hozzájuk (14). Nagy félelemmel járultak újra Egyiptom felügyelője elé (15–22). A felügyelő irgalmas volt velük, megnyugtatta, házába, asztalához ültette és megvendégelte őket, miközben családjukról kérdezgetett. – 5. Együtt mámorosodtak meg a bortól (22–34). Boldog az, akinek Isten közelsége is elég a mámorhoz, és ahhoz, hogy méltósággal „kibírja” a dolgokat. – 6. Isten meghallgatta népe könyörgését, irgalmával mindig előttük járt. Isten irgalma mindig megelőzi az embert.

Máté 15,29–39

196. dicséret

A teljes igemagyarázat:

* KI LESZ IRGALMAS HOZZÁNK?

– 1. Nézzük először a történetet a testvérek felől!

– Az éhínség, a helyzet súlyosbodott.

Hogyan viselkedünk, ha súlyosbodik az amúgy is nyomorúságos helyzet? (1–10)

– Júda kezeskedett legkisebb testvérükért, Benjáminért (9).

Végre, valaki, valamiért felelősséget vállal!

– A testvérek lehetőségeik szerint ajándékot vittek, és kétszer annyi pénzt, vissza kívánva juttatni az előző gabona árát, amiről nem tudták, hogyan került a zsákjaikba (42,23-29), a gabona fölé (25–28).

Akkor is így gondolkodtak, ma is így van ez: ajándékot vinni, hogy végre segítsenek, könyörüljenek rajtunk, irgalmazzanak…, hiszen azt ki kell érdemelni.

– Azért imádkoztak, hogy a „helyzetben” lévő ember irgalmas legyen hozzájuk (14).

Nagy félelemmel járultak újra Egyiptom felügyelője elé (15–22).

A felügyelő irgalmas volt velük, megnyugtatta, házába, asztalához ültette és megvendégelte őket, miközben családjukról kérdezgetett.

– Együtt mámorosodtak meg a bortól (22–34).

Boldog az, akinek Isten közelsége is elég a mámorhoz, és ahhoz, hogy méltósággal „kibírja” a dolgokat…

Isten azonban meghallgatta könyörgésüket, irgalmával mindig előttük járt.

Isten irgalma mindig megelőzi az embert.

– 2. József felől is tekintsünk erre a fejezetre.

– József kisírta magát a belső szobájában, ám végig uralkodott magán (29–31).

Ma is ez az egyetlen lehetőségünk: senkire sem tartozik, és senkit nem is érdekel érzelmi életünk, fájdalmaink.

Nem szabad terhelni ezekkel senkit.

– A hívő ember tudja ezt, és azt is, hogy irgalmasságot akar az Isten, nem áldozatot (Máté 9,13), e világban neki rendelt szerettei kapcsán különösképpen.

– Lám, már ott, akkor is érvényes volt ez, hiszen az Egyiptomiak is elkülönültek a héberektől, nemcsak a héberek másoktól.

Lám, minden népben ott lapul ez a szándék, ami nem krisztusi, de Istentől való is lehet adott helyzetben, amellyel mindeneknek előtte a sajátjait védi (31).

– 3. Az Isten színe felől a legkerekebb a történet.

– Ő mindent szépen intézett.

– Ő, irgalmával körül fogta népét, és általuk más népeket is megáldott, mint itt Egyiptomot.

Isten népével, velünk van (Máté 1,23), ismeri, meghallja sírásainkat, ismeri fájdalmainkat; Őelőtte nem kell majd uralkodni magunkon, de örök életünkben ez nem is lesz probléma (29–31).

– Milyen jó, hogy az Úr vállalt kezességet értünk.

– Milyen nagy áldás, hogy Ő irgalomra hajlítja a legdurvább ember szívét is körülöttünk; még a mi önző szívünket is, mások felé.

– Micsoda kegyelem, hogy az Ő irgalma mindent megelőz, az Ő értünk vállalt kezessége örök, a Jézus Krisztusban.

Szerző: refdunantul  2018.02.16. 04:00

(7) „…keményen beszélt velük…” (1Mózes 42) SZERETET ÉS KEMÉNYSÉG… – 1. Élelmet kell szerezni, hogy éljünk, és meg ne haljunk (2). Amíg nincs mit enni, minden más indítékot felülír ez: enni, lenni, élni, nem meghalni, túlélni… Szinte mindent megtesz ezért, és szeretteiért az ember. Ha van mit enni, akkor szabadulunk fel „többre”. A jólétben pedig apróságokból is élet–halál kérdéseket nagyítunk (1–5). – 2. Segíteni is kell! De az élelmet, amiért mi küzdöttünk, hogyan adjuk oda másoknak? Számos esetben a „szűk esztendőkre” ők is felkészülhettek volna, de nem tették. Pedig sok minden nyomorúság kezelhető lenne, ha a rászorult is akarna, tenne, előre gondolkozna, és „hárítva” nem mindent mástól várna. Így a ténylegesen rászorultak több valós figyelmet kaphatnának. József ezt jelzi, amikor saját testvéreivel is kemény, rájuk ijeszt, feltételeket szab. – 3. Békülni kell! Józsefet a kútba dobták testvérei, eladták rabszolgának. Békülés nincs „lecke” nélkül, amelyben az egykor kegyetlenek is megsejtik, ők mit műveltek korábban másokkal (6–17). – 4. De mindenek előtt krisztusi, megbocsátó szeretet kell! (15–38) József, elfordulva tőlük, sírva fakadt (24).

Máté 15,21–28

239. dicséret

Szerző: refdunantul  2018.02.15. 04:00

KORMÁNYOZNI… – 1. A „fáraó” az ország vezetője, de megbízható, hozzáértő munkatársak nélkül semmire sem jut: értelmes és bölcs emberekre van szüksége (33–34). Hogyan találunk olyan embert, akiben isteni lélek van, akiben az Isten Lelke munkál? (38) Ez a legdöntőbb kérdés, minden vezetés, minden munka, minden tevékenység, minden szolgálat és terület esetében; – az Úr szolgálatában kiemelten. – 2. A fáraó meglátta Józsefben ezt az embert, majd kellő hatalmat adott Józsefnek, hogy munkáját végezhesse. Az emberek engedelmességgel tartoztak Józsefnek (40). A cél, a feladat egyértelmű, ebben nincs vita, tiszteletlenség, visszabeszélés (39–45). Egyébként miért lehetne felelősséget vállalni, hogyan lehetne felelősen vezetni, kormányozni? – 3. József hűséggel végezte feladatát; – hatalmával élt, de nem élt vissza azzal. Aztán kiderült, hogy a takarékos rend a bajban mindenki javát szolgálta, vagyis mindenki számára áldássá lett József élete. Az éhínség idején sokan nyertek itt megmenekedést (57). Isten megáldja a rendes, engedelmes, szorgalmas, hűséges életet (46–57).

Máté 15,10–20

205. dicséret

* A teljes igemagyarázat:

KORMÁNYOZNI…

– 1. A „fáraó” az ország vezetője, de megbízható, hozzáértő munkatársak nélkül semmire sem jut: értelmes és bölcs emberekre van szüksége, meg számos segítőre; – ahogy ezt József megfogalmazta (33–34).

De még ennél is többre van szükség.

Ezt a „többet” éppen a fáraó fejezi ki: Hogyan találunk olyan embert, akiben isteni lélek van, akiben az Isten Lelke munkál? (38)

Ez a legdöntőbb kérdés, minden vezetés, minden munka, minden tevékenység, minden szolgálat és terület esetében; – az Úr szolgálatában kiemelten.

– 2. A fáraó nemcsak fején találta a szöget, hanem meg is látta Józsefben ezt az embert, majd kellő hatalmat adott Józsefnek, hogy munkáját végezhesse.

Az emberek engedelmességgel tartoztak Józsefnek (40): – szolgáló hatalom ez, amellyel nem él vissza birtokosa, de amely nélkül semmit sem lehetne elérni, rendbe tenni, végrehajtani.

A cél, a feladat egyértelmű, ebben nincs vita, tiszteletlenség, visszabeszélés (39–45).

Egyébként miért lehetne felelősséget vállalni, hogyan lehetne felelősen vezetni, kormányozni?

– 3. József hűséggel végezte feladatát; – azt, amit rá bíztak.

József a hatalmával élt, de nem élt vissza azzal; – miközben életét megáldotta az Úr.

Aztán kiderült, hogy a takarékos rend a bajban mindenki javát szolgálta, vagyis mindenki számára áldássá lett József élete.

Az éhínség idején sokan nyertek itt megmenekedést (57).

Isten megáldja a rendes, engedelmes, szorgalmas, hűséges életet (46–57).

Szerző: refdunantul  2018.02.14. 04:00

AZ ÁLMOKRÓL… – 1. Nagy hit kell az álmok Istennek kedves „kezeléséhez”. A mélylélektan szeret foglalkozni az álmokkal, és ezzel kapcsolatosan sok fontosat el is mond. Az álmok összetett, bonyolult és nyomorult embervoltunk bizonyítékai, eldugott élet–bugyraink megváltás és megoldás után kiáltó kifakadásai (1–8; 18–24).* – 2. A mai igeszakasz ugyanakkor óv bennünket attól, hogy Istenünket az álmokban keressük. – Az álmokban csupán Istenre szorult, gyarló önmagunkkal lehet találkozásunk. Ha az álmoknak van kijelentés–értékük, akkor az éppen ez.** – Nekünk Isten írott Igéje, Jézus Krisztusra mutató szava az az egyetlen forrás, ahol Őt igazán kereshetjük, és Lelke által reménységben meg is találhatjuk (25–32). – 3. Bizony, Istennél van a megfejtés (16), a megoldás, a válasz; – nemcsak az álmok tekintetében, hanem mindenre nézve, ami bennünk, velünk, körülöttünk történik. Isten Igéje mindenekelőtt azt mutatja meg, mit tett Ő értünk, majd ebből következik, hogy mit tehetünk mi (33–36).

Máté 15,1–9

112. zsoltár

Hozzáfűzés az igemagyarázathoz:

* Az álmok a bennünk kavargó, ki nem adható „sokminden” lecsapódásai és leképeződései, egyfajta szelepek.

Teológiailag ezt úgy fogalmazhatjuk meg, hogy az álmok összetett, bonyolult és nyomorult embervoltunk bizonyítékai, eldugott élet–bugyraink megváltás és megoldás után kiáltó kifakadásai (1–8; 18–24).

** – Lám, a fáraó lelke is nyugtalanná lett, az álmai után (8).

– Az Úr persze hatalmas, Ő nincs kötve, Ő figyelmeztethet álomban is (9–16).

Szerző: refdunantul  2018.02.13. 04:00

KELL AZ ÉLŐ HIT! – 1. Nagy hit kell ahhoz, hogy kibírjuk az élet „hullámvasútján”, hányás nélkül: – hirtelen, hol fent, hol lent; – fent nem elbízni magam, hanem alázattal szolgálni; – lent nem kétségbeesni, hanem reménységgel bízni. József a kút mélysége után magasra jutott, de az emberi irigység és a bosszú börtönbe juttatta őt, más tisztségviselőkkel együtt (1–3). – 2. Nagy hit kell a tisztséghez. József a fáraó udvarának tisztségviselői számára fenntartott börtönbe került. Hosszú ideig raboskodott ott (4). Hiszen egy tisztségviselő sokszorosan veszélyeztetett, megkísérthető és megrágalmazható, állandóan szidható, és kellő időben eldobható (1). Nem jó dolog a tisztség! Hitben szolgálunk, hordozzuk, ha az Úr ránk mérte, de nem kívánjuk, nem törekszünk rá (1–4).* – 3. Nagy hit kell a szomorúsághoz. A hívő embernek nemcsak a „tömlöcök” mélységeiben, hanem „tisztségének magasaiban”, és az élet minden területén, szomorú az arca, mert látja ennek a világnak minden nyomorúságát (Máté 5,4). Az ilyen ember észreveszi mások szomorúságát, nemcsak a maga bajával foglalkozik (7), és másokról nem feledkezik el akkor sem, ha neki már jól megy sora (20–23).**

Máté 14,22–36

30. zsoltár

Hozzáfűzés az igemagyarázathoz:

* Van jogos vád is, lásd a fősütőmestert, de sokkal több az emberi galádság által megnyomorított élet (15). Van, akire csak megharagudtak (2), vagy galádul megrágalmazták (15), de lehetnek valódi vétkesek is.

Az igazság azonban soha nem definiálható paragrafusokban.

Sok jogos és igazságos eljárás lehet erkölcstelen, még inkább hiteltelen, már ami a hit szempontjából illeti „az egészet”.

Mindenesetre Isten munkál, és övéit felemeli, visszahelyezi (20–21).

Gyönyörű, evangéliumi kifejezések ezek.

** – 4. Nagy hit kell az álmok Istennek kedves „kezeléséhez” (5; 9–14; 16–19)…
Erről majd holnap.
Bizony, Istennél van a megfejtés (8), a megoldás, a válasz; – nemcsak az álmok tekintetében, hanem mindenre nézve, ami bennünk, velünk, körülöttünk történik!

Szerző: refdunantul  2018.02.12. 04:00

ISTEN ÁLDÁSÁRÓL. – 1. A szerencse valójában az Úr cselekvése. Aki azonban szerencsésnek mondja magát, az mindezt nem látja, és saját magának tulajdonítja azt, ami valójában Istené. Ahol az Úr cselekszik, ott áldást tapasztalunk, amelynek mindig vannak látható gyümölcsei is: mert akivel vele van az Úr, annak eredményessé teszi életét és azt, amihez hozzáfog, miközben megnyeri mások jóindulatát, bizalmát is. Ezt látjuk József esetében (1–6). – 2. Ugyanakkor az áldás nem mindig ilyen látványos: A kudarcok elhordozásához kapott erő is ugyanilyen áldás. – 3. Nagy áldás, vagyis csak az Úr cselekvése az, ahogy Isten Józsefet felemelte: és a kút, később a börtön mélyéből kiszabadulva a fáraó első emberének, majd a fáraónak legfőbb segítője lehetett (13–23). Így József az „idegenben” nem kétségbeesett, hanem feladatában alkalmasan boldogulhatott, mégpedig istentelen kompromisszumok nélkül. Ez nem szerencse, ez áldás, ajándék, isteni csoda. József tudta ezt, azért hitben maradt, alázatban maradt, az Úrban maradt.* – 4. A legnagyobb áldás: a mi Urunk, Jézus Krisztus győzelme a halál felett.

Máté 14,13–21

501. dicséret

Hozzáfűzés az igemagyarázathoz:

* – Ennek bizonysága az is, ahogy az áldott József a kísértésnek is ellent tudott állni.

Egy jóképű, sikeres férfi számára a vagyon és a hatalom önhittsége mellett ez a kísértés: a nő.

A történet tipikus: Potifár elhanyagolt, unatkozó felesége kezdeményez, aki tudja, hogy szépsége és helyzete „mindent visz”.

Józsefet azonban oltalmazza az Úr a kísértésben, majd az asszony „szokásos” bosszújában is vele van (mert a számlát mindig benyújtják); – meg akkor is József mellett áll az Úr, amikor a börtön mélyéből indulva újra kell kezdenie mindent (13–23).

Szerző: refdunantul  2018.02.11. 04:00

JÚDA ÉS TÁMÁR. – 1. Júda, Támár és ikreik szerepelnek Jézus Krisztus nemzetségtáblázatában (Máté 1,3), mert Jézus Krisztus a gonoszokat (7), a paráznákat (12–25), az erővel törekvőket is (27–29) magához szeretheti megváltó irgalmával, akik többé nem maradhatnak olyanok, amilyenek voltak. – 2. Ennek ígérete is olvasható abban a gyönyörű üzenetben, amikor a szintén parázna Júda, aki először elítélné, megégettetné a szintén cseles, de igazából jogaiért harcoló Támárt, egyszer csak elismeri, hogy nem neki, hanem a menyének van igaza (26). Aki ezt ki tudja mondani: a másiknak igaza van, velem szemben, annak az életében elkezdődött a mennyei új, nem a földi, hanem a mennyei igaz munkája. – 3. Persze Támár nem különb! Aki a jogaiért, az igazáért harcol, az még nem követendő: ami jogos, nem feltétlenül erkölcsös; – végképp nem biztos, hogy hitben kedves az Úrnak! – 4. Ezek mind Jézus Krisztusra szorulnak, akárcsak mi! Az Úrnak mindig igaza van, velünk szemben. Igazsága kegyelem! Áldott legyen érte!

Máté 14,1–12

52. zsoltár

* A teljes igemagyarázat:

JÚDA ÉS TÁMÁR.

– 1. A közösség véd.

Aki kiszakad „saját közösségből”, az „szabadon” sok mindenhez csatlakozhat, de ez kárára lesz.

Vannak alapvető, Isten rendjéből nekünk ajándékozott, áldott, óvó közösségek.

Csak ezekben teljesedhet ki az emberi élet.

– 2. Fordítsuk le mai nyelvre a történetet!

Júda elszakadt testvéreitől, házassága nem hitben, hanem gyors kívánalomban és szerelemben történt egy szemrevaló nővel, akitől három fia született (1–4).

– 3. Az elsőszülött fia felesége lett később Támár.

Júda elsőszülött fia utód nélkül halt meg, fiatalon, mert gonosz volt, és az Úr halállal büntette, hiszen a gonosz mindeneknek előtte azt emészti fel, akit gyötör (5).

– 4. A sógorházasság szabályai szerint Júda második fia is elvette Támárt (5Mózes 25,5), de azt is megbüntette az Úr, mert nem akarta kötelességeit teljesíteni és utódot támasztani elhalt testvérének, miközben szexuális eltévelyedése megkötözte őt (6–10).

– 5. Harmadik fiát féltésből Júda már nem is adta Támárhoz (11).

Ekkor Támár parázna nőnek öltözött, és elcsábította apósát, Júdát, közben zálogot vett tőle, amivel bizonyítani tudta, kivel volt akkor éjjel.

A parázna Támárt megölték volna ezért.

A paráználkodó Júda ítélte volna el? (12–26)

– 6. Ikreik születését teológiai szándékkal írták le.

A látványosan elsőszülöttnek csak a keze ért ki először, és végül mégis a testvére jött ki először erre a világra (27–30).

Lesznek az elsőkből utolsók, és az utolsókból elsők (Máté 20,16); – mert nem azé, aki akarja és aki fut, hanem a könyörülő Istené (Róma 9,16).

József történetére, amely közé beékelődött az ez epizód, ugyanez vonatkozik.

Ugyanakkor, aki utat tör magának, a saját erejéből, hogy ő legyen az első, nem biztos, hogy valóban ő az igazi első…

Jézus Krisztusban már nem is így vetődik fel ez a kérdés.

– 7. Júda, Támár és ikreik szerepelnek Jézus Krisztus nemzetségtáblázatában (Máté 1,3), mert Jézus Krisztus a gonoszokat, a paráznákat, az erővel törekvőket is magához szeretheti megváltó irgalmával, akik többé nem maradhatnak olyanok, amilyenek voltak.

Ennek ígérete is olvasható abban a gyönyörű üzenetben, amikor a szintén parázna Júda, aki először elítélné, megégettetné a szintén cseles, de igazából jogaiért harcoló Támárt, egyszer csak elismeri, hogy nem neki, hanem a menyének van igaza (26).

Aki ezt ki tudja mondani: a másiknak igaza van, velem szemben, annak az életében elkezdődött a mennyei új, nem a földi, hanem a mennyei igaz munkája.

Persze Támár nem különb!

Aki a jogaiért, az igazáért harcol, az még nem követendő: ami jogos, nem feltétlenül erkölcsös; – végképp nem biztos, hogy hitben kedves az Úrnak!

Ezek mind Jézus Krisztusra szorulnak, akárcsak mi!

Az Úrnak mindig igaza van, velünk szemben. Igazsága kegyelem! Áldott legyen érte!

Szerző: refdunantul  2018.02.10. 04:00

VELÜNK AZ ISTEN! (Máté 1,23) – 1. Magasságokból mélységekbe, kivételezett helyzetből az üres kút mélységébe, elkényeztetett helyzetű jólétből a rabszolgaság nyomorúságig jutott József. Hirtelen minden megváltozhat: váratlan események, emberi irigység, gyilkos bosszú, hazugság, valamint a saját hibánk nyomán; – ahogy ezt ebben a történetben is látjuk. – 2. Nem mindenki bírja ki ezt. József kibírta, mert vele volt az Isten (Cselekedetek 7,9). Hisszük, abban is velünk van az Isten, hogy nem próbál meg bennünket erő felett; – illetve, ha megtenné, az erőt is megadja hozzá az Úr; – és kellő időben kihúz bennünket onnan, mint Józsefet a kereskedők (28). – 3. Istenünk lenyúlt értünk: kihúzott a kútból! Istenünk viszont megtette ezt az utat érettünk, még nagyobb „ívben”, a menny tökéletességéből, elveszett állapotunk mélységéig; – majd onnan, velünk együtt vissza az élet teljességének dicsőségébe (Filippi 2,6–11). – Isten velünk, kicsoda ellenünk! (Róma 8,31)

Máté 13,53–58

154. dicséret

Szerző: refdunantul  2018.02.09. 04:00

MIRE TANÍT ÉZSAU TÖRTÉNETE? – 1. Ézsau kánaáni lányok közül vett magának feleségeket; – hettita, hivvi származású férfiak leányait, meg az egyiptomi Hágártól született Izmael leányát vette feleségül (2). Nem a származás a probléma, Jézus Krisztusban ezt evangéliumi hittel állíthatjuk, hanem az, hogy ezek az itt élő népek nem az egyetlen, élő Istent tisztelték. Mindig ez a döntő, hitben hozok–e döntéseket, főleg a legfontosabb döntést, a házasságot illetően. Hitben hoz–e döntést egy ember, egy vezető, egy közösség, egy társadalom, egy nép? Ma a legnagyobb probléma éppen az, hogy döntéseikben nem is (lehet) szempont a keresztyén hit.* – 2. Ézsau elhagyta az Ígéret földjét, és délre költözött, más országba ment Jákób elől. Kibékültek, de elváltak, és Ézsau elhagyta Isten ígéreteinek színterét (6–8). Bízol–e az Isten ígéreteiben? – 3. Ézsau utódaiból lett Edóm népe. Sok harca volt Isten népének Edómmal. Sok küzdelme van Isten népének a világgal, a világért. Ezt a harcot azonban úgy harcoljuk, hogy Jézus Krisztus már győzött, a világot szerette, megváltotta, „legyőzte” a gonoszt, és meggyőzi az övéit, származástól függetlenül mindenkit. Hogyan küzdünk?

Máté 13,44–52

486. dicséret

Hozzáfűzés az igemagyarázathoz:

* Pedig akkor a sokat emlegetett szabadságom okán vindikálom magamnak a jogot arra, hogy hadd hangoztathassam, Jézus Krisztusba vetett hitemben meghozott döntéseimet.

 

Szerző: refdunantul  2018.02.08. 04:00

MILYEN AZ ISTENNEK KEDVES „ÉBREDÉS”? – 1. Isten parancsára el kell hagyni a bűn helyszínét. Jákóbnak menekülnie kellett Sikemből, az ottani vérengzés miatt. Az Úr indítja őket, mégpedig Bételbe (28,15–22), a korábbi ígéretek színterére, ahol újat akar kezdeni velük Istenük (1). – 2. Az Úr indítására el kell dobni minden régi „kincset”, „bálványt”. Nem feltétlenül az a bálvány, ami ebben a világban fontos számunkra, hanem az, ami megkötöz, akadályoz, hogy a hitben megerősödjünk (2). – 3. Mindez „külsőleg”, mások számára is látható, ahogy Jákób új nevet kap (10), népe böjtöl, külsőleg is megtisztul, ruhát vált (2–4). – 4. Isten közben oltalmazza népét. Az Úr indítja a környező népeket arra, hogy tartsanak tőlük, és ne merjen kötekedni Isten kicsiny seregével senki sem (5). – 5. Az ébredés, az élő Istenbe vetett hitünk megszilárdulása, az ígéretek megújításának áldása. Ezekre eseményekkel, szent időkkel és szent helyekkel emlékeztet az Isten. Ilyen Bétel, ahol oszlop és oltár emlékeztet Isten cselekvő, megváltó szeretetére (6–15). – 6. Hitben megerősödve számon tartjuk a ránk bízottakat, és azok halálát is az örök élet Urának erejével hordozzuk, hiszen betelve az élettel, hazatértek (16–29).

Máté 13,36–43

364. dicséret

Szerző: refdunantul  2018.02.07. 04:00

Úgy kezdődött ez a nehéz történet, hogy Jákób lánya, DINA ELHAGYTA A VÉDETT, ZÁRT KÖZÖSSÉGET, kiment a „világba” szétnézni… – 1. Minden nyitás egyszerre izgalmas, ugyanakkor kockázatos. Ez a szabadság dilemmája is. Zártságban élni lehetetlen, közösségre vagyunk teremtve, ugyanakkor ebben a világban csakis szigorú keretek közötti rendben élhető meg minden. Ez Isten népére vonatkozóan különösképpen igaz, még a Jézus Krisztusban nyert szabadságban is (Galata 5,13). – 2. Láttuk, hogy Dina „kitekintésével” olyan súlyos dolgok kezdődtek el, ami csak a gátszakadást okozó áradás pusztításához hasonlítható: megerőszakolták, majd el akarták venni feleségül, hogy tisztázzák az esetet, de közben mindkét fél hasznot akart húzni a házasságból saját magának, amikor is Jákób fiai a körülmetélkedés „teológiai” érvére hivatkozva bosszút álltak a seblázban elgyengült sikemi férfiakon, és kifosztották a várost, noha ezzel a „még kicsi” Jákób és családja nehéz helyzetbe került, idegen földön. – 3. Szétnézni csak hitben szabad, bizonyossággal, megerősödve saját, engem védő közösségembe. Így tudom tisztelni a másikat, de még jobban értékelni a sajátomat. De jó aztán hazatérni. Egy idő után, pedig nem is kívánkozik az ember sehová, sehogyan… Ez sem baj, sőt!

Máté 13,31–35

215. dicséret

Szerző: refdunantul  2018.02.06. 04:00

ÉZSAURÓL… – 1. – Ézsau megbocsátott, Jákób elé futott, megölelte, megcsókolta (4), mint az Atya a tékozló fiát (Lukács 15,20). – 2. Ezzel szemben Jákób még mindig ügyeskedik, nem tud mindent Istenre bízni, hiszen amikor Ézsau felé közeledik, nem tudva, hogy mire számítson, a legdrágább szeretteit állítja hátra, ő megy legelöl a szolgákkal, majd Lea és gyermekei, aztán Ráhel és József (2), hétszer leborulva (3), ajándékokkal készülve (8) próbálja rendbe hozni, amit hazugságával elrontott. – 3. Tudjuk azonban, hogy Isten Jákóbot szerette, Ézsaut pedig gyűlölte (Malakiás 1,3; Róma 9,13). Persze, mindketten hibáztak. Itt azonban Ézsau a szeretetre méltóbb, a hitelesebb; – mondaná a mi szimpátiánk. Mégis, fogadjuk el, hogy Isten jobban tudja a dolgokat; – mi nem látunk mindent, Ő pedig igen. Sőt, jó tudni, Isten döntése tökéletes. Ugyanakkor Isten soha nem úgy gyűlöl, ahogy mi. Ő a bűnt, a gonoszt gyűlöli, elveti, és megszabadít bennünket annak karmaiból. Ennek ellenére kimondom, sokszor szimpatikusabb egy hétköznapi ember, mint egy hívő ember. Nem a mi szimpátiánk dönt, és Isten jól dönt, de a végső döntés is az Övé!

Máté 13,24–30

50. zsoltár

Hozzáfűzés az igemagyarázathoz:

* – 1. Ézsau megbocsátott.

– Ézsau Jákób elé futott, megölelte, megcsókolta (4), mint az Atya a tékozló fiát (Lukács 15,20).

– Ézsau elégedett, hálás, van neki bőven, nem akarja elfogadni Jákób ajándékait, de megbocsátó szeretete jeleként mégis elfogadta azokat (9–11).

– Ézsau Jákób előtt akart menni, segíti testvérét (12).

Szerző: refdunantul  2018.02.05. 04:00

LEGYŐZETVE GYŐZNI… – 1. A „győzelmet” tusakodás előzi meg. A tusakodás soha nem emberek ellen folyik, hanem mindig Istennel tusakodunk, Őneki nem merjük megadni magunkat. Addig pedig az életünk tele van, minden áron kivívott, látható győzelemre törekvő küzdelemmel, egymás ellen, a gonosz indítására. – 2. Ezt a tusakodást emberileg csak egyedül tudjuk megvívni.* Ezt a tusakodást nem emberi akarás, szeretet viszi „győzelemre”, hanem csakis az Úr megváltó szeretete és kegyelme (23–24).** – 3. Ez a tusakodás csakis akkor lesz „győzelem” számunkra, ha legyőznek bennünket. Csak akkor van esélyünk, ha az Isten legyőz bennünket. Jákóbbal sokáig nem bírt az Úr angyala. Ezért megbénította a követ Jákóbot. Csak kudarcok, nyomorúságok, próbák között legyőzetve lehet megtapasztalni az Isten jelenlétét: Azt, hogy mindenestül kegyelemre szorulunk (25–33).

Máté 13,10–23

147. zsoltár

Hozzáfűzés az igemagyarázathoz:

* – 2. Ezt a tusakodást emberileg csak egyedül tudjuk megvívni.

Ebben a tusakodásban a szeretteink sem lehetnek mellettünk.

Ezt a tusakodást nem emberi akarás, szeretet viszi „győzelemre”, hanem csakis az Úr megváltó szeretete és kegyelme.

Persze a tusakodás bizonyos fázisaiban Isten eszköze, „angyala” lehetek a másik életében, bizonyságtevő szóban, hiteles tettekben, foghatom a kezét; – de a döntő fordulatot nem ember fogja elvégezni.

Sőt, ennek a tusakodásnak bizonyos elemei nem is tartoznak másokra.

Nem véletlen, hogy Jákób is elküldte családtagjait onnan (23–24).

** – 3. Ez a tusakodás csakis akkor lesz „győzelem” számunkra, ha legyőznek bennünket.

Csak akkor van esélyünk, ha az Isten legyőz bennünket.

Jákóbbal sokáig nem bírt az Úr angyala.

Ezért megbénította a követ Jákóbot.

Amíg nem bírnak velünk, amíg kibírhatatlanok vagyunk, addig elveszettek vagyunk.

Csak kudarcok, nyomorúságok, próbák között legyőzetve lehet megtapasztalni az Isten jelenlétét: Azt, hogy mindenestül kegyelemre, Őrá szorulunk, az Ő megváltó szeretetére (25–26).

Jákóbot ettől kezdve minden lépés emlékeztette erre az üdvösséges tényre (32–33).

– Urunk, nem bocsátunk el, amíg meg nem áldasz bennünket (27).

Nélküled semmit sem tehetünk! (János 15,5)

Szerző: refdunantul  2018.02.04. 04:00

FELÜLRŐL VALÓ, „ANGYALI” SEGÍTSÉG… – 1. Jákób egyedül nem tudja rendezni „elmérgesedett” ügyeit.*  Isten segítsége – mennyei, felülről való, „angyali” segítség – szükséges ahhoz, hogy életünk végre halálos problémahalmazból Isten táborává lehessen, ahol jó megtelepedni másoknak is (2). – 2. Jákób imádsága könyörög az Isten segítségéért, és angyalainak jelenlétéért. Ez az imádság legyen előttünk mindenkor mintaként: – Jákób megvallja méltatlanságát; – hálát ad azért, amije van, hogy sokra jutott, mert egy vándorbotból két tábora lett; – félelmei között, Isten ígéreteire hivatkozva kéri az Ő szabadítását (10–13). – 3. Az angyalok a láthatatlan világ lakói, Isten kinyújtott karjai felénk. Ugyanakkor mi is Isten angyalaivá, küldötteivé lehetünk mások életében. Így közelít Jákób Ézsauhoz, imádsággal, alázattal, tapintatosan, áldozatokat vállalva (4–9; 14–22). Ez nem lekenyerezés: igenis valamit vissza kell adnunk abból, amit elvettünk a másiktól, ami ebből egyáltalán visszaadható, akármilyen választottak vagyunk is. – 4. Az „angyalok” azonban csak eszközök, Jézus Krisztus az, akiben nemcsak remélhetjük, hogy „talán szívesen fogad” minket a másik; – hanem a legfontosabbról is bizonyosságunk lehet, miszerint sok tévedésünk ellenére, szívesen fogad, megáld az Isten! Ezt éli át Jákób is (21).

Máté 13,1–9

377. dicséret

Hozzáfűzés az igemagyarázathoz:

* Jákób rendezte nagybátyjával, Lábánnal való viszonyát; – de hazafelé indulva még testvérével, Ézsauval is meg kellett békülnie.

Volt mit rendbe hoznia ennek a Jákóbnak.

Akármilyen elhívott az illető, nem lehet építő a sok front!

Rendezni kell ezeket!

De egyedül nem megy, Isten segítsége kell ehhez.

Szerző: refdunantul  2018.02.03. 04:00

HOGYAN LEHET KIBÉKÜLNI? – 1. A kibékülés csoda, amelynek hátterében Isten munkál, aki visszafogja indulatunkat, mint itt Lábánét. Ha ugyanis elkezdjük egymás szemébe mondani a saját sérelmeinket, az indulatok vulkánja „megöl”. Tényleg jobb nem mondani semmit, se jót, se rosszat… (22–24).* – 2. Ugyanakkor a kibékülés ténylegesen mégiscsak akkor történhet meg, ha az alapvető problémákat, sérelmeket, megoldási lehetőségeket tisztázzuk. Ki kell fakadni a sebeknek, egy Istentől rendelt időben, hogy aztán a gyógyulás elkezdődhessen. Lábán is (25–35; 43), Jákób is (36–42) elmondja a saját sérelmeit, és mindegyiknek igaza van, illetve egyiknek sincs… – 3. A kibékülés feltétele a dolgok látható rendezése, lehatárolása: valamiféle megegyezéssel. Szükség lehet kerítésre is, ahogy a szomszédunk és köztünk is van. Lám, a „szövetségkötés” után, a telekhatárra oszlopokat épített Jákób és Lábán (44–54).** – 4. A kibékülésnél azonban sokkal több a megbékülés: a töredelmes szív bűnbánata, másiknak ajándékozott bocsánata…***

Máté 12,38–50

347. dicséret

Hozzáfűzés az igemagyarázathoz:

* Jobb nem szólni se jót, se rosszat, a helyzetek többségében: kimaradni belőle, nem beleszólni, mert csak mérgesedik az ügy; –illetve jobb várni a lehiggadásig.

** Ebben a konkrét kibékülésben benne van az is, hogy többet, vagy egy ideig nem érintkeznek egymással a felek, de legalább nem veszekednek (48–53).

*** – hiszen Isten is megbékült velünk az Úr Jézus Krisztusban. Ez tényleg csoda.

 

Szerző: refdunantul  2018.02.02. 04:00

JÁKÓB, SZERZEMÉNYEIVEL EGYÜTT HAZAINDULT. – 1. A hazatérés okai: Ennek emberi oka az volt, hogy Lábán és fiai egyre irigyebbek voltak rá, ezért egyre ellenségesebben viselkedtek vele (1–2). A legnyomósabb érv azonban az volt a hazatérésre, hogy Isten azt mondta Jákóbnak, hogy térjen haza atyái földjére (3). – 2. A hazatérés előtti bizonyságtétel: Jákób ezek után a saját családjának bizonyságot tett (4–16). Ez a bizonyságtétel Isten áldásának tulajdonít minden sikert, aki Jákób teljes erőbevetéssel végzett szolgálatát megáldotta, és nem engedte, hogy emberi rosszindulat megkárosítsa őt (5–7). – 3. A hazatérés átfogó értékelése: Ugyanakkor a szentíró egy másfajta, objektívebb értékelést is hozzátesz Jákób történetéhez. Ez is Isten Igéje, vegyük komolyan: „Így szedte rá Jákób az arámi Lábánt” (20). Ami nekünk áldás és siker, az a másiknak lecsúszás, bukás, kudarc is lehet; – mögötte, Istenre hivatkozva is, sok emberi hamissággal (17–21). Ezt jelzi az is, hogy Jákób családjának úgy kellett megszökni, miközben Ráhel, a szeretett feleség is hozza még magával a „régi bálványokat” (17–21).

Máté 12,31–37

12. zsoltár

* A teljes igemagyarázat:

JÁKÓB, SZERZEMÉNYEIVEL EGYÜTT HAZAINDULT.

– 1. A hazatérés okai:

Ennek emberi oka az volt, hogy Lábán és fiai egyre irigyebbek voltak rá, ezért egyre ellenségesebben viselkedtek vele (1–2).

A legnyomósabb érv azonban az volt a hazatérésre, hogy Isten azt mondta Jákóbnak, hogy térjen haza atyái földjére (3).

Jákób meghallotta Isten hívását az Ígéret földjére.

– 2. A hazatérés előtti bizonyságtétel:

Jákób ezek után családjának elbeszélt mindent; – bizonyságot tett nekik Isten vezetéséről, gondoskodásáról, a Bételben tett fogadalmáról (4–16), miszerint az őt elhívó Istenbe vetett hittel cselekszik mindent az „idegenben”, és így tér haza majd (28,20–22).

Ez a bizonyságtétel Isten áldásának tulajdonít minden sikert, aki Jákób teljes erőbevetéssel végzett szolgálatát megáldotta, és nem engedte, hogy emberi rosszindulat megkárosítsa őt.

Igen, ez a hívő ember bizonyossága és reménysége mindenkor: Isten van velünk, teljes erőnkkel végzett szolgálatunk nem hiábavaló (1Korinthus 15,58), és az Úr nem engedi, hogy kárt valljunk (5–7).

Fontos, hogy a mieink hallják tőlünk ezt a bizonyságtételt!

– 3. A hazatérés átfogó értékelése:

Ugyanakkor a szentíró egy másfajta, objektívebb értékelést is hozzátesz Jákób történetéhez.

Ez is Isten Igéje, vegyük komolyan: „Így szedte rá Jákób az arámi Lábánt” (20).

Ami nekünk áldás és siker, az a másiknak lecsúszás, bukás, kudarc is lehet; – mögötte, minket is, Istenre hivatkozva is, sok emberi hamisság terhelhet ebben (17–21).

Ne csodálkozzunk, hogy Lábán nem örül a kialakult helyzetnek.

Ezt jelzi az is, hogy Jákób családjának úgy kellett megszökni, miközben Ráhel, a szeretett feleség is hozza még magával a „régi bálványokat” (17–21).

Szerző: refdunantul  2018.02.01. 04:00

JÁKÓB SOKAT DOLGOZOTT, MÁSOKNAK, MÁSOKÉRT.  1. Az odaadó, kitartó, hűséges munkát megáldja az Isten. Jákób szorgalmán azonban Lábán gazdagodott meg. Isten emberének életében ez „törvényszerű”: másokért él, önzetlenül (25–31). – 2. Eljön azonban az a nap, amikortól kezdve már nem lehet csak másokért gürcölni, mert a kiszabott esztendők letelnek, és mérlegelni kell, hova helyezzük a hangsúlyt; – kire, mire, nincs már időnk, hiszen a ránk bízottakkal kell foglalkoznunk. Ettől kezdve Isten embere is az övéire koncentrál, meg magára, mert szolgált már eleget másoknak. Ez nem bűn, hanem a szolgálat ívének része. Ezzel a váltással nincs gond, ha hitben hozza meg az ember (31). –  Jákóbnak azonban még sokat kell érlelődnie, mert egyelőre nem tud csak az Úrra hagyatkozni. Sőt, inkább a maga szorgalmában, ügyességében, technikáiban bízik, mint Istenében (31–43). –  Akkor áll be a fordulat, amikor mindent elenged az ember, és mindent az Úrtól vár majd. Ezt a döntést Jézus Krisztus hozta meg maradéktalanul. Mi az Ő döntéséből, az Ő hitéből élünk.

Máté 12,22–30

127. zsoltár

Szerző: refdunantul  2018.01.31. 04:00

A MEGVÁLTÁSRÓL. – 1. Vetélkedés, minden áron, minden eszközt bevetve, de győzni. – A vetélkedésben nem számít más, eltörpül már az ügy is, végképp semmivé lesz a lényeg, az értelem és a hit, miközben mindent a saját érdek irányít, igazság meg paragrafusok látszatába csomagolva (14–17).* – 2. Mégis, van különbség a két vetélkedő között. – Az egyik Lea, aki a szerencsének tulajdonítja sikereit (10), majd emiatt „csupán” boldognak nevezi magát (13), és újabb sikerek után hajt, bérbe veszi férfijét, és Istent is emlegetve mindent elkövet, hogy lehagyja vetélytársát (16–20). – A másik, Ráhel sem tökéletes, ő is ügyeskedik, akárcsak a másik (3–5), de mégis egészen más lelkület, aki nemcsak emlegeti az Istent, hanem valóban Őtőle vár megoldást, Őneki ad hálát, mindig az Úr előtt áll (6–8). – 3. Végül Ráhelen könyörült az Úr (22–14), megnyitotta méhét, elvette gyalázatát, megáldotta Őt. – Utódjában, Jézus Krisztusban megnyitotta terméketlen életünk feszült zártságát az Úr, elvette eltévedt életünk gyalázatát. Ez a megváltás, az örömhír!

Máté 12,9–21

77. zsoltár

Hozzáfűzés az igemagyarázathoz:

* – A vetélkedés sajátosan gyarló módja az, ami itt folyik: egy férfiért több nő küzd, akkor a gyerekáldást használva igazolásként, ma mást (1–13).

– Közben babonás „mandragórát”, és minden effélét bevetve. A mandragóra az akkori elgondolás szerint növeli a termékenységet

Szerző: refdunantul  2018.01.30. 04:00

AZ ISTEN CSELEKSZIK ÉRTÜNK. Ő nem csap be! – 1. Jákób hazugságának menekülés és sok nyomorúság a következménye. A vétkeknek mindig van következménye; – még ott is, ahol azokat már megbánták és letették.* Isten azonban cselekszik, és javunkra fordítja a nyomorúságot és a próbatételt (Ézsaiás 38,17). – 2. Ezt látjuk ebben a fejezetben is. Isten, ígérete szerint Jákóbbal van Lábán házában is, és miközben Jákób hordozza vétkei következményeit, megtapasztalja azt, amikor őt csapják be. Mindig ez a legjobb isteni lecke, amikor a saját bőrömön tapasztalom meg azt, amit én műveltem másokkal. Na, onnantól kezdve egészen más eredményt mutat a képlet! Bár, még ilyenkor is dolgozik az önzés, hogy „az más”, amit én éltem át; – persze, mert én éltem át! De ez a tapasztalat már alázatosabbá tehet. – 3. Jákóbot, választottját hordozza, és közben élő hitre érleli az Isten: megfeszített munkával, szerelemmel, hosszú várakozással, Ráhel meddőségével is. – 4. Ezalatt, Jákób Leától született első gyermekeiben, Júdában már látjuk megváltásunk ígéretének beteljesedését is. Isten nem csap be!**

Máté 12,1–8

101. zsoltár

Hozzáfűzés az igemagyarázathoz:

* A vétkek következményei miatt a legnagyobb kegyelem Isten rendjében élni.

Ebben a világban még így is sok nyomorúság érhet bennünket, mert soha nem tudunk tökéletesen igazodni Isten rendjéhez.

A nyomorúság oka saját vétkeink sora…

Másrészt Isten is bocsát ránk próbákat.

A próbatételt mindig Isten adja.

Ugyanakkor Isten hatalma az, hogy a nyomorúságot és a próbatételt egyaránt javunkra fordíthatja (Ézsaiás 38,17).

 

** Vegyük észre azt is, hogy mindez az akkori kor kulturális rendjének szokásrendszerében, többnejűségében történik még, amelyet ugyancsak fokozatosan formál az Isten, az Ő örökkévaló rendjéhez.

A kultúra sokféle eleme lehet „relatíve érték”, de Isten örök rendjében lesz áldás.

Szerző: refdunantul  2018.01.29. 04:00

ISTEN E–VILÁGI KÖZELSÉGE AZ Ő ÁLDÁSA… (16–22). – 1. Jákób egy hazug, csaló: – és Isten mégis megáldotta, de egyben alapvetően átformálta őt. Így cselekszik az Isten. Ne megérteni akarjuk ezt a „logikát, hanem adjunk hálát azért, hogy Isten előtt nincs reménytelen eset. Micsoda örömhíre, tartalma van ennek az áldásnak: – Jön az Úr, lehajol, megszólít, amikor alszunk, vagyis amikor elfeledkezünk végre önmagunkról. – Ekkor Jákób újra hallja az Ábrahámnak adott ígéretet. – Ehhez pedig bátorítást kap az Úrtól, hogy az Úr vele lesz, megőrzi őt, bárhová megy (10–15). – 2. Isten áldása azonban kötelez… Nem öncélúan szaporít az Úr, csak azért, hogy legyünk, sokan legyünk, és féljenek tőlünk; – nem öncélúan veheti birtokba országát sem Isten népe; – hanem csakis azért, hogy népek gyülekezetévé formálódjunk, Isten szeretetének hírnökeivé és tanúivá (1–7). – 3. Viszont Isten áldása nélkül nem megy. Őnélküle szánalmassá lesz az emberi erőlködés. Ézsau is be akarja hozni a lemaradást, hiába… (6–9).

Máté 11,20–30

111. zsoltár

* A teljes igemagyarázat:

ISTEN E–VILÁGI KÖZELSÉGE AZ Ő ÁLDÁSA. Ez a tapasztalat, a menny kapuja, és ez a tapasztalat istenfélelmet, fogadalmat, emlékoszlopot érdemel… (16–22).

– 1. Jákób egy hazug, csaló: – és Isten mégis megáldotta, de egyben alapvetően átformálta őt.

Így cselekszik az Isten.

Ne megérteni akarjuk ezt a „logikát, hanem adjunk hálát azért, hogy Isten előtt nincs reménytelen eset.

Micsoda örömhíre, tartalma van ennek az áldásnak! Boruljunk le az Úr kegyelmesen aláhajló szeretete előtt:

– Jön az Úr, Ő jön, megelőz, lehajol, megszólít, amikor alszunk, vagyis amikor elfeledkezünk végre önmagunkról.

– Ekkor Jákób újra hallja az Ábrahámnak adott ígéretet, nagy néppé lesz utódaiban, hogy általa áldást nyerjen a föld minden népe.

– Ehhez pedig bátorítást kap az Úrtól, hogy az Úr vele lesz, megőrzi őt, bárhová megy (10–15).

– 2. Isten áldása azonban kötelez…

Nem öncélúan szaporít az Úr, csak azért, hogy legyünk, sokan legyünk, és féljenek tőlünk; – nem öncélúan veheti birtokba országát sem Isten népe; – hanem csakis azért, hogy népek gyülekezetévé formálódjunk Őáltala, népek apostolaivá, Isten szeretetének hírnökeivé és tanúivá.

Egyébként minek vagyunk?

Vigyázzon, aki „sok” lehet, aki „nagy” lehet, aki „látszódhat”, mert csakis Isten dicsőségére és mások javára élhet, egyébként akármilyen „domináns” is, nem más, mint egy levágásra való tenyészállat (1–7).

– 3. Viszont Isten áldása nélkül nem megy.

Őnélküle szánalmassá lesz az emberi erőlködés.

Ézsau is be akarja hozni a lemaradást, és az idegen „hettita” lányok után feleségül vette Izmáel lányát, Mahalatot.

Sok feleség, sok gyerek, de önmagában a „látványosan sok”, az Úr áldása nélkül „idegenné”, „erőszakossá”, „rombolóvá” lesz, egyre inkább… (Zsoltárok 127,1–2; Róma 9,15).

Ebben az erőlködésben az történik, hogy még rosszabb lesz a helyzet, hiszen a Istentől távolodó Ézsau, hasonlóan az Úrtól távolodókkal köt kapcsolatot (6–9).

Szerző: refdunantul  2018.01.28. 04:00

AZ ÁLDÁS forrása mindig az élő Isten. – 1. Az Úr az, aki folyamatosan átformálta a választott Jákóbot, megújítja az Ő népét, hogy népén keresztül másokért is üdvösségesen cselekedjen. – 2. Isten eredetei szándéka az volt, hogy Jákób ágán folytatódjanak az ígéretek. Vagyis a kizárólagos áldás itt így értendő: Isten most ebben az áldásban arra a Jézus Krisztusra tekint, aki majd az Őáltala rendelt kiválasztás vonalán eljön, megszületik erre a világra, és aki által áldást, szabadítást nyer a föld minden nemzetsége (1Mózes 12,3; Galata 4,4). – 3. Ézsau azonban a régi ember maradt. – Ézsau sírva fakadt, de ez a sírás inkább kifakadás, lázadás, düh, amiért ő lemaradt az atyai áldásról (34–37), amit korábban nem is vett komolyan, amiért nem „sietett” (30). – Ézsau bosszút forralt, apja halálára várt (Lukács 15,12), hogy megölhesse testvérét és levethesse magáról a másodiknak járó terhes igát. – Pedig a másodiknak is juthatna áldás (39–40), csak másként, más feladatra (41–45), de ő örök elégedetlenként csak az iga ellen lázad. Pedig áldássá lehet az iga is (Máté 11,30).*

Máté 11,7–19

293. dicséret

Hozzáfűzés az igemagyarázathoz:

* – Éppen ennek a lelkületnek következménye, hogy a „bosszús” ember nem látja a neki nyújtott „zsíros földet”, az arra hulló égi harmatot (39–40), hanem csak nekifeszül, és ereje, fegyvere, örök elégedetlensége élteti (41–45).

Szerző: refdunantul  2018.01.27. 04:00

GYŐZELEM, VAGY ÁLDÁS? – 1. Rebeka és Jákób győzni akartak. Aki győzni akar, az gátlástalan, hazug, emberi erővel tör előre.* Ezen a hitetlen hozzáálláson nincs ott az Isten áldása. Ennek a gyarló erőlködésnek az sem ad igazolást, hogy itt mindenki hibás, senki sem makulátlan, beleértve a rendelt időt fel nem ismerő, „tötyörgő” Ézsaut ugyanúgy, mint a már idős Izsákot is, aki ismeri az Úr szándékát (25,23), és mégis Ézsaunak akarja továbbadni a „stafétát”, Jákób helyett (5–25). – 2. Tehát, Rebeka és Jákób győzött, de életük nem ettől lett áldott. Hiszen semmit sem nyertek el, amit Isten nem adott volna nekik. – 3. Mindezek ellenére micsoda kegyelem, hogy ez a sok totális gyarlóság, hazugság, csalás sem akadályozhatja meg Isten áldását, kiválasztó, üdvözítő kegyelmének érvényre jutását (33). Ez a bizonyosság azonban előbb–utóbb megtisztít bennünket az aljas, erőlködő aljasságoktól, mert elég az Isten kegyelem (2Korinthus 12,9).**

Máté 11,1–6

290. dicséret

Hozzáfűzés az igemagyarázathoz:

* Aki győzni akar, az mindent elkövet, bevet, annak semmi sem drága, hogy célját elérje, és gyarló, gátlástalan, hazug emberi erővel tör előre.

** Mégis, ennek a hazugságokkal teli győzelemnek nagy ára van ebben a világban.

Isten nem veti el választottait (Róma 11,29), de e–világi következményeit hordozniuk kell: családjuk hosszú időre szétesett.

Szerző: refdunantul  2018.01.26. 04:00