Lázár történetének minden verse fontos, áldott üzenetekben gazdag. Egyet emelünk most ki a mai szakaszból: ÖRÜLJÜNK! – 1. Isten népe életében, azon belül az egyes hívő ember életében nincsenek véletlenek. Isten üdvözítő akarata érvényesül abban, a betegségen, a halálon, a legérthetetlenebb eseményeken keresztül is. Jézus Krisztus nem Lázár halálának „örül”, hanem Isten üdvözítő akaratának, amit Ő hirdet és érvényesít ebben a világban. Örüljünk ennek mi is! – 2. Isten úgy vezeti övéi életét, hogy azok rádöbbenjenek a saját nyomorúságukra, és mindenestül az Úrba kapaszkodva, életet nyerjenek, azaz higgyenek. A hit kegyelmi ajándék. Van okunk örülni, hiszen hihetünk Őbenne! – 3. Végezetül: vegyük észre, hogy miértünk történnek a dolgok, még ha adott ponton fájdalmasak is azok. Ha azt tapasztalnánk, hogy nincs jelen az Úr, akkor is velünk van, – értünk nincs jelen, de velünk van. Örüljünk ennek is!

Példabeszédek 21,1–16

73. zsoltár

Szerző: refdunantul  2017.09.25. 04:00

JÉZUS ISTEN FIA, MEGVÁLTÓ! – 1. Jézus ellenségei elismerték, hogy Jézus „jó” dolgokat cselekszik és „jót” tanít. Amíg mi ülünk a „bírói” székben, amíg mi véleményezhetünk, addig még akár a „jót” is elismerjük a másikról. Vannak olyan emberek, akik úgy gondolják, hogy nekik van alapjuk arra, hogy folyton véleményezzenek, mindent és mindenkit. Ki vagy te, hogy megdicsérj, vagy éppen szidj, végképp, hogy megkövezz? (31–32) – 2. Ugyanakkor kellenek olyan emberek, minden korban és helyzetben, akik isteni jogokat kapnak, és arra hivatottak egy időre, hogy az isteni rendet és igazságot érvényesítsék ebben a gyarló világban. Ezek az Isten, az igaz bíró küldöttei (Zsoltárok 82,1–6). Jézus itt az írástudók logikájával érvel, hogy azok vádjára megfeleljen: Miért vádolnák őt istenkáromlással, azért, mert Ő Isten Fiának nevezte magát, ha maga az Írás hangsúlyozza, hogy az ember Isten követe, küldötte lehet ebben a világban... Márpedig az Írást, ugye, nem lehet érvénytelenné tenni (33–35). – 3. Jézus Krisztus azonban több, mint írástudó, több, mint bíró; – hála legyen érte Istennek! Írástudóból van elég! Nekünk Megváltó kell! (36–39)

Példabeszédek 20,17–30

19. zsoltár

* A teljes igemagyarázat:

JÉZUS ISTEN FIA, MEGVÁLTÓ!

– 1. Jézus ellenségei elismerték, hogy Jézus „jó” dolgokat cselekszik és „jót” tanít.

Amíg mi ülünk a „bírói” székben, amíg mi véleményezhetünk, addig még akár a „jót” is elismerjük a másikról.

Vannak olyan emberek, akik úgy gondolják, hogy nekik van alapjuk arra, hogy folyton véleményezzenek, mindent és mindenkit.

Kik ők? Kik ezek a farizeusok?

Ki vagy te, hogy megdicsérj, vagy éppen szidj, végképp, hogy megkövezz? (31–32)

– 2. Ugyanakkor kellenek olyan emberek, minden korban és helyzetben, akik isteni jogokat kapnak, és arra hivatottak egy időre, hogy az isteni rendet és igazságot érvényesítsék ebben a gyarló világban, egyébként mindent felemésztene a káosz.

Ezek az Isten, az igaz bíró küldöttei

A 82. zsoltár úgy beszél ezekről, mint akiket az Isten egy időre „istenekké” tett; – persze nem teológiai értelemben veendő ez a kifejezés, hanem Isten követeire, küldötteire utal (Zsoltárok 82,1–6).

Jézus itt az Írásokra hivatkozva, az írástudók logikájával érvel, hogy a farizeusok és az írástudók vádjára megfeleljen: Miért vádolnák őt istenkáromlással, azért, mert Ő Isten Fiának nevezte magát, ha maga az Írás hangsúlyozza, hogy az ember Isten követe, küldötte lehet ebben a világban...

Márpedig az Írást, ugye, nem lehet érvénytelenné tenni (33–35).

Ebből látszik, hogy Jézus „írástudóként” érvel itt. Saját módszerükkel fogja meg az írástudókat.

– 3. Jézus Krisztus azonban több, mint írástudó, több, mint bíró; – hála legyen érte Istennek!

Írástudóból van elég!

Nekünk megváltás kell, Isten kell, az egyetlen élő Istenre van szükségünk, aki lehajol hozzánk, és megváltó szeretetével könyörül rajtunk, igazságát nekünk ajándékozza, kegyelmével körbeölel.

Jézus Krisztus Isten kiemelt küldötte, Isten Fia, Megváltó, akit kivételesen megszentelt, akit cselekedeteivel igazolt az Atya, és akit feltámasztott a halálból, Őrá van szükségünk (36–39).

Szerző: refdunantul  2017.09.24. 04:00

A BIZONYOSSÁGRÓL. – 1. Nincs rosszabb a bizonytalanságnál. A tartós bizonytalanság egy idő után a legszilárdabb embert is felőrli. A legkínzóbb éppen az, amikor nem tudom, hogy meddig tart a próbatétel. Kibírom, ha tudom, hogy egyszer vége lesz a nehézségeknek (Jelenések 2,10). Örkény István „Tóték” című drámája és az ebből készült remek film, az „Isten hozta őrnagy úr” zseniálisan mutat rá erre a tényre. – 2. A bizonytalanság ugyanakkor életünk része. A döntő kérdés inkább az, hogy kihez fordulunk a bizonytalanságban? Önmagában életmentés, hogy itt Jézustól kérdezik meg: „Meddig tartasz még bizonytalanságban bennünket?” Sőt, ezek itt a legfontosabbra kérdeznek rá, arra, hogy Jézus–e a megígért megváltó? (22–24) Ha ugyanis van megváltás, ha van örök élet, akkor van valódi megoldás, így kibírjuk a bizonytalanságot is; – mondhatnám azt, hogy kibírjuk ezt az életet, mert az Úrban több az élet. (Lukács 12,23) – 3. Áldott legyen az Úr, hogy ezt világosan kijelentette nekünk; – nyíltan megmondta, hogy miben reménykedhetünk, cselekedeteivel igazolta magát. Csak higgyünk Őbenne (25–26).

Példabeszédek 20,1–16

489. dicséret

* A teljes igemagyarázat:

A BIZONYOSSÁGRÓL.

– 1. Nincs rosszabb a bizonytalanságnál.

Sokféleképpen tapasztalhatjuk meg a bizonytalanságot, de a tartós bizonytalanság egy idő után a legszilárdabb embert is felőrli.

A tartós bizonytalansághoz ugyanis egy idő után reménytelenség, kedvetlenség, feldolgozatlan feszültség társul.

Nincs az a „hős”, akit ne lehetne kikészíteni egy idő után a bizonytalanság valamelyik fajtájával.

A legkínzóbb a bizonytalanságban éppen az, amikor nem tudom, hogy meddig tart a próbatétel.

Kibírom, ha tudom, hogy egyszer vége lesz a nehézségeknek (Jelenések 2,10).

Örkény István „Tóték” című drámája és az ebből készült remek film, az „Isten hozta őrnagy úr” zseniálisan mutat rá erre a tényre.

– 2. A bizonytalanság ugyanakkor életünk része.

A döntő kérdés inkább az, hogy kihez fordulunk a bizonytalanságban?

Önmagában életmentés, hogy itt Jézustól kérdezik meg: „Meddig tartasz még bizonytalanságban bennünket?”

Sőt, ezek itt a legfontosabbra kérdeznek rá, arra, hogy Jézus–e a megígért megváltó? (22–24)

Ha ugyanis van megváltás, ha van örök élet, akkor az élő Isten egyszülött Fiában van valódi megoldás, így kibírjuk a bizonytalanságot is, elhordozzuk a próbatételeket; – mondhatnám azt, hogy kibírjuk ezt az életet, mert az Úrban több az élet. (Lukács 12,23)

Erre a többre tekintve az itteni világ, a maga bizonytalanságaival együtt is értelmesebbé, szebbé lesz.

– 3. Áldott legyen az Úr, hogy ezt világosan kijelentette nekünk; – nyíltan megmondta, hogy miben reménykedhetünk, cselekedeteivel igazolta magát.

Csak higgyünk Őbenne (25–26).

Áldott legyen az Ő kiválasztó kegyelme, hogy hihetünk Őbenne, hihetünk az örök életben, és minden bizonytalanság közepette is bizonyosak lehetünk abban, hogy az Ő kiválasztó szeretetétől senki és semmi el nem választhat bennünket (27–29; Róma 8,38).

Szerző: refdunantul  2017.09.23. 04:00

CSAK JÉZUST EGYEDÜL! (Márk 9,8) – 1. Jézus Krisztus kijelentése egyértelmű, hiszen világosan kimondja: csak, aki az ajtón megy be, az tapasztalhatja meg az Úr megváltó, üdvösséges ajándékait. – 2. Az egyház küldetése „csak az”, hogy Jézus Krisztust hirdesse és élje. Mert, ha emberi erőlködéssel, menedzserként és terapeutaként vagyunk jelen a világban, akkor a falon át akarunk nyílást törni, ahelyett, hogy az ajtóhoz, Jézus Krisztushoz vezetnénk az embereket. Az egyháznak elég Jézus Krisztust felmutatni, és az Úr majd nevükön szólítja nyájának tagjait, akik hallgatnak az Ő hangjára (2–5; 14–16). – 3. Aki nem az ajtóhoz, Jézus Krisztushoz vezeti az embereket, az tolvaj, rabló (1), illetve ócska béres, aki elfut, ha baj van (12–13). Sajnos sok a tolvaj és a béres lelkületű ember ebben a világban, és töredelmes szívvel megvallhatjuk, hogy sokszor mi magunk sem vesszük észre, hogy már azokká lettünk. Ezért kell naponta Isten színe előtt, az Ő Igéjének világosságába állnunk, hogy meglássuk, ha tolvajjá és béressé torzít a gonosz. Urunk, irgalmazz! Krisztus kegyelmezz!*

Példabeszédek 19,10–29

83. zsoltár

Hozzáfűzés az igemagyarázathoz:

* – 4. Jézus Krisztus a felekezetek közötti ajtó is.

Ez az Ige letöri felekezeti, kegyességi önhittségünk szarvát, hiszen a mi Urunk hangsúlyozza, hogy más juhai is vannak neki, akik nem a mi „aklunkból” valók.

Tehát csak óvatosan az üdvegoizmussal!

Őbenne mindig egy a nyáj, hiszen egyedül Ő a mi pásztorunk.

Ez az egység sokkal több, mint valamiféle szervezeti, intézményi egység; – ez hitbeli összetartozás, a láthatatlan egyház egysége, a feltámadott Úr Jézus Krisztusban (16).

Szerző: refdunantul  2017.09.22. 04:00

KELL AZ AJTÓ! Durva dolgok történhetnek, ha az ajtókat nem vesszük figyelembe… – 1. A legegyszerűbb, csak szimbolikus példa erre: Nyáron gyerekeket, fiatalokat táboroztatunk, többnyire gyülekezetekből, és noha minden szükséges helyen található ajtó, minden évben előfordul, hogy a gyerekek átmennek a gipszkartonfalon, vagyis kibontják a falat… – 2. Az ajtó szimbólum: – kivezet valahonnan valahová; – más tekintetben bevezet valahonnan valahová (4). – Az ajtó ugyanakkor hirdeti a rendben megélt szabadságunk lehetőségét; – és azt a biztonságot, amit az ajtón belül remélhetünk (9). – Az ajtó a „fal”, a határok tiszteletére is figyelmeztet! – 3. Az ajtó azonban ebben az Igében nemcsak szimbólum, hanem élő személy, maga a feltámadott Jézus Krisztus, aki életét adta juhaiért (11; 15; 17–18): „Én vagyok az ajtó…” (9) Őbenne, Őáltala tapasztalhatjuk meg az Isten örök rendjéből fakadó, megváltó szeretet szabadságát, mert Ő kivezet minden „zártságunkból”, a bűn, a betegség, a halál és a gonosz okozta minden zártságból, és bevezet az üdvösség örök biztonságába.

Példabeszédek 19,1–9

207. dicséret

Szerző: refdunantul  2017.09.21. 04:00

KIBEN HISZEL? Jézus a leglényegesebb kérdéseket tette fel a meggyógyított, kiközösített embernek. – 1. Ma nem ezek a legfontosabb kérdéseink. Lelkizni persze bőséggel lelkizünk, de ezek emberi személyiségünkből, halandó életünkből, érzéseinkből, érzelgősségünkből, idegrendszeri terheltségünkből kiinduló, ezerféle, gyarló megnyilvánulások halmaza, amelyek kultúránként másként, egyéni szétesettséggel, vagy közösségi szigorral jelennek meg a vallásban (35). – 2. Ilyen értelemben a kegyelmes Úr valóban ítéletre jött, mert egyértelművé teszi a hit tartalmát és lényegét: miszerint aki Őbenne hisz, az lát, az hisz, az megváltott ember. Aki ezzel a ténnyel vitatkozik, valójában az Úrral száll vitába – és vaksibb annál, aki valóban vak (39–41). – 3. Egyébként pedig kérdezzünk vissza bátran az Úrnak, ahogy ezt a meggyógyított ember tette. Amikor Jézus az Emberfiába vetett hitéről kérdezi, vagyis erről a valós hitről, nem érti a kérdést, ezért visszakérdez. Az Úr pedig válaszol neki. Erre pedig a meggyógyított ember, Isten Lelke által, boldog bizonyossággal mond igent. Ennél több nem kell (35–37).

Példabeszédek 18,17–24

89. zsoltár

* A teljes igemagyarázat:

HISZEL? KIBEN HISZEL? HOGYAN HISZEL?

Jézus a leglényegesebb kérdéseket tette fel a meggyógyított, kiközösített embernek.

– 1. Ma nem ezek a legfontosabb kérdéseink.

Lelkizni persze bőséggel lelkizünk, de ezek emberi személyiségünkből, halandó életünkből, érzéseinkből, érzelgősségünkből, idegrendszeri terheltségünkből kiinduló, ezerféle, gyarló megnyilvánulások halmaza, amelyek kultúránként másként, egyéni szétesettséggel, vagy közösségi szigorral jelennek meg a vallásban; –  hogy kibírjuk valahogy az életet.

Ha innen nézzük, a vallás valóban az ópium egy fajtája.

Az élő, valóságos hit, amire itt Jézus Krisztus rákérdez, egyre inkább nem téma, sok ok miatt.

Jézus Krisztusnak abszolút igénye van az életünkre, nincs mellette más alternatíva, de Ő valóságos megoldást ígér, és mindenkire reménységgel tekint (35).

– 2. Ilyen értelemben a kegyelmes Úr valóban ítéletre jött, mert egyértelművé teszi a hit tartalmát és lényegét, miszerint aki hisz Őbenne, az lát, az hisz, az megváltott ember.

Aki viszont ezzel a ténnyel vitatkozik, valójában az Úrral száll vitába, mert úgy gondolja, hogy ő többet és jobbat lát az Úrnál, a lényeget illetően.

Az ilyen ember vaksibb annál, aki valóban vak.

Az ilyen ember vaksibb és bűnösebb annál, akit az Úr keményített meg.

Emezt ugyanis előbb feloldhatja kegyelme által az Úr, mint azt a gőgöst, aki azt hiszi, hogy látja a lényeget, és közben megveti az Úr Jézus Krisztust (39–41).

– 3. Egyébként pedig kérdezzünk vissza bátran az Úrnak, ahogy ezt a meggyógyított ember tette.

Amikor Jézus az Emberfiába vetett hitéről kérdezi, vagyis erről a valós hitről, nem érti a kérdést, ezért visszakérdez.

Az Úr pedig válaszol neki.

Erre a meggyógyított ember, Isten Lelke által, boldog bizonyossággal mond igent.

Ennél több nem kell (35–37).

Szerző: refdunantul  2017.09.20. 04:00

KIT, MIT KÉPVISEL AZ EGYHÁZ? – 1. Ezek itt, Isten szent nevére (24) és Mózesre hivatkozva (28) küzdenek Jézus ellen, aki a vakon született ember meggyógyításával is igazolta, hogy Ő a Krisztus, a Megváltó. Emberemlékezet óta nem történt ugyanis ilyen csoda 30–33). Mai napig fenyeget ez a veszély, hogy Istenre, Írásra, Igékre hivatkozva küzdünk Jézus Krisztus és az evangélium ellen, mert rideg, szigorú, embertelen kegyességünk és írásértelmezésünk olyanná lesz, mint egy „pártiskola” (Angi Vera című film), amely valójában sem Istent, sem embert nem ismer, végképp nem ismeri a krisztusi megváltó szeretetet (34). – 2. Persze kell az ékes rend, a fegyelem, a szigor, ma különösen kell; – hitbeli, tanbeli, erkölcsi értelemben is! De ez a szigor Isten szeretetének szigora, soha nem emberi agresszió, elsőrenden rám vonatkozik, aztán a másikra. – 3. A meggyógyult ember bizonyságot tesz Jézus Krisztusról, és így az Isten szeretetének rendjéről: tényszerűen (25); bátran és Krisztus–hitre hívóan (27); hitelesen, mint aki saját életében megtapasztalta az Úr újjászülő és gyógyító hatalmát (30–33).

Példabeszédek 18,1–16

18. zsoltár

* A teljes igemagyarázat:

KIT, MIT KÉPVISEL AZ EGYHÁZ?

– 1. Ezek itt, Isten szent nevére (24) és Mózesre hivatkozva (28) küzdenek Jézus ellen, aki a vakon született ember meggyógyításával is igazolta, hogy Ő a Krisztus, a Megváltó.

Emberemlékezet óta nem történt ugyanis ilyen csoda 30–33).

Mai napig fenyeget ez a veszély, hogy Istenre, Írásra, Igékre hivatkozva küzdünk Jézus Krisztus és az evangélium ellen, mert rideg, szigorú, embertelen kegyességünk és írásértelmezésünk olyanná lesz, mint egy „pártiskola” (Angi Vera című film), amely valójában sem Istent, sem embert nem ismer, végképp nem ismeri a krisztusi megváltó szeretetet, az egyházat pedig törvényeskedő büntetőperré, kiközösítések sorozatává alázza (34).

– 2. Persze kell az ékes rend, a fegyelem, a szigor, ma különösen kell; – hitbeli, tanbeli, erkölcsi értelemben is!

De ez a szigor Isten szeretetének szigora, soha nem emberi agresszió, elsőrenden rám vonatkozik, aztán a másikra.

– 3. A meggyógyult ember bizonyságot tesz Jézus Krisztusról, és így az Isten szeretetének rendjéről: tényszerűen (25); bátran és Krisztus–hitre hívóan (27); hitelesen, mint aki saját életében megtapasztalta az Úr újjászülő, gyógyító hatalmát, és aki ettől kezdve istenfélelemben cselekszi az Úr akaratát (30–33).

Milyen pontos megfogalmazás ez: istenfélelemben cselekedni az Ő akaratát, vagyis abban az alázatban, hogy soha nem tudjuk tökéletesen felismerni és megcselekedni az Ő akaratát, de üdvösséget nyert, hálás életünk ezután csak ezért könyörög.

Milyen üdítő, áldott ez a lelkület, és milyen gyilkos a másik.

Szerző: refdunantul  2017.09.19. 04:00

HOGYAN SZOLGÁLHATJUK AZ URAT? – 1. Jézus Krisztus szolgálata többnyire azzal kezdődik, hogy mások megkérdeznek minket Őróla, mert valamit már látnak rajtunk az Ő arcából… – 2. Kezdetben elég elmondani azt, amit az Úr hatalma cselekedett velünk! Ahogy a meggyógyított vak egyszerűen elmondta a tényeket (13–15). – 3. Ez azonban csak kezdetben elég. A hitre jutott nép már arról is mer beszélni, amit még nem tapasztalt meg, de amit az Isten Igéjéből, Jézus Krisztusban bízva megismert és örömteli bizonyossággal remél… – 4. Akkor is hirdetjük az Ige Krisztusát, ha elbuktunk, ha az életünk éppen ellentmondana a bennünk lévő reménységnek. Ez is a hitvalló bátorság része; – mint ahogy az is, hogy minden körülöttünk lévő vallási és kegyes összevisszaság, valamint farizeusi és nem farizeusi hitetlenség ellenére is merjük szólni Jézus Krisztusban megnyert reménységünket (16–18) – 5. De úgy is lehet az Urat hirdetni, hogy egy adott ponton éppen hallgatunk, mert nem kérdeztek; vagy nincs itt az Úrtól rendelt, alkalmas idő; vagy éppen a hitünk gyengébb a kelleténél (20–23).

Példabeszédek 17,18–28

116. zsoltár

* A teljes igemagyarázat:

HOGYAN SZOLGÁLHATJUK AZ URAT?

– 1. Jézus Krisztus szolgálata többnyire azzal kezdődik, hogy mások megkérdeznek minket Őróla, mert valamit már látnak rajtunk az Ő arcából…

– 2. Kezdetben elég elmondani azt, amit az Úr hatalma cselekedett velem, velünk!

A meggyógyított vak is egyszerűen elmondta a tényeket: – egy Jézus nevű ember, egy próféta tette vele a csodát, – szombaton tette, – ahogy akkor szokták, úgy tette, vagyis sarat tett a szemére, – és most lát, valóban meggyógyult (13–15).

– 3. Ez azonban csak kezdetben elég, hiszen a valóban hitre jutott ember és nép, aki Jézusban nem csak egy prófétát lát, hanem az Isten Fiát, már arról is mer beszélni, amit még nem tapasztalt meg, de amit az Isten Igéjéből, Jézus Krisztusban bízva megismert és örömteli bizonyossággal remél…

– 4. Akkor is hirdetjük az Ige Krisztusát, ha Őt nem tudjuk tökéletesen követni, hiszen kegyelemre szorult és megváltott bűnösökként szolgálhatjuk Őt ebben a világban.

Akkor is bizonyságot teszünk az Úrról, ha elbuktunk, ha az életünk éppen ellentmondana a bennünk lévő reménységnek.

Ez is a hitvalló bátorság része, és nem valamiféle képmutatás!

Mint ahogy az is a hitvalló bátorság része, hogy minden körülöttünk lévő vallási és kegyes összevisszaság, valamint farizeusi és nem farizeusi hitetlenség ellenére is merjük szólni Jézus Krisztusban megnyert reménységünket (16–18): Életünk és örök életünk van! (Lukács 12,23).

– 5. De úgy is lehet az Urat hirdetni, hogy egy adott ponton éppen hallgatunk, mert nem kérdeztek, vagy nincs itt az Úrtól rendelt, alkalmas idő.

Aki állandóan csak Őróla tud beszélni, és akivel ezért valójában nem lehet „emberi módon” beszélgetni, az valójában nem Őt, hanem saját magát akarja a középpontba állítani.

Hallgassunk akkor is, ha hitünk éppen erőtlen, mint itt a vak szüleié, és hitünk erősödéséért könyörögve azokhoz irányítsuk a „kérdezőket”, akiknek erősebb a hitük nálunknál.

A meggyógyított gyermek szülei jól tették, hogy a csodát megtapasztalt fiukhoz küldték az „érdeklődőket”. Őnekik ugyanis lényegében még semmi közük nem volt az Isten országához (20–23).

Szerző: refdunantul  2017.09.18. 04:00

HOGYAN SEGÍTSÜNK? Hiszen olyan tömény és sokféle nyomorúság van ebben a világban! – 1. Mivé silányulhat előttünk mások nyomorúsága? Elméleti kérdéssé, okoskodássá, teológiai vitatkozássá? (1–2) – 2. Jézus félretolja a kegyes elméleti tudóskodást, és Isten nevében, irgalommal cselekszik; – pont azzal, aki mellette nyöszörög (3). Ha mindenki, Isten eszközeként, „csak ennyit tenne”, pont elég lenne a világ nyomorának enyhítésében: vita helyett azt az egyet segíteni, aki melletted nyöszörög. Vedd észre pont azt az egyet, még időben! Ehhez hit kell, világosság, „nappal” (3–6). – 3. Az Istentől való „hatékony” segítség persze összetett: – adott esetben tényleges segítségre van szükség; – máskor meg arra az intésre, hogy az illető hagyja abba az önkínzó, másokat vádoló, értelmetlen nyöszörgést, és induljon a dolgára; – nagy bajban pedig csak az élő Isten, Jézus Krisztusban közölt hatalma és kegyelme segíthet rajtunk, mint ahogy ez a születése óta vak ember esetében is történt (4–5).*

Példabeszédek 17,1–17

103. zsoltár

Hozzáfűzés az igemagyarázathoz:
* – 4. Valójában az ember alapvető halálos test–lelki–hitbeli bajára csak az Úr Jézus Krisztus megváltó hatalma az egyetlen gyógyír.
Ez még akkor is így van, ha az Ő megváltó hatalma felhasználhatja az emberi tudást, gyógymódokat is csodás gyógyításaihoz, ahogy Jézus itt felhasználta a korabeli kenetet is (6).

Szerző: refdunantul  2017.09.17. 04:00

VILLÁMLIK EBBEN A JELENETBEN két „egészen más világ” találkozása: ég és föld a kettő (Ézsaiás 55,8–9). – 1. Mit mond magáról Jézus? – Ő az Atya dicsőségét keresi (49–50). – Az Ő szava igazság (46) és élet (51), annál van ugyanis a valóságos, „cselekvő igazság”, aki legyőzte a halált, hiszen a halál „mindent visz”... – Ő mindenek előtt volt, Ő előbb volt, mint Ábrahám, Ő Isten maga, Ő az örök élet birtokosa és ajándékozója (58). – 2. Mit mondanak Jézusról az emberek? – Ördög van benne (49), hazug és képtelen dolgokat állít, hiszen önmagát a hit nagyjai és a halál fölé emeli (52). – 3. Ma is összecsap ez a két világ, és szikrázik a találkozás, mert annyira más a kettő! A döbbenetes csupán az, hogy annyira akarjuk az életet, és aki elhozta nekünk az elmúlhatatlan élet teljességét, abban nem hiszünk, azt hazugnak nevezzük, abban gyalázatosan, istenkáromló módon megbotránkozunk, miközben saját életünk csupa szemfényvesztés, képmutatás, hazugság, a gonosz hatalmának uralma.* – 4. Micsoda kegyelem, hogy Isten szeretete mégsem hagyta népét a halálban, Jézus Krisztus feltámadott (Lukács 24,23)…**

Példabeszédek 16,16–33

495. dicséret

Hozzáfűzés az igemagyarázathoz:

* – Tipikus: Bagoly mondja verébnek, hogy nagyfejű!

– Az „ördög ördögözi” le azt az egyetlent, akinek hatalma van felette.

** – Jézus Krisztus feltámadott (Lukács 24,23), Igéje ma is munkál, megtart, hogy aztán mi is megtarthassuk Igéjét (52).

– Amikor hatalmas vihar támad, gyufaszálként tarol mindent maga előtt, és egy pillanat alatt semmivé válik az ember, minden alkotásával együtt.

– Az Isten hatalma és az ember nyomorúsága, két világ találkozása, amely villámokat szór, hogy kidöntse régi életünk hatalmasan gonosz önhittségét, és helyébe új és örök életet ültethessen az Isten.

Szerző: refdunantul  2017.09.16. 04:00

MI A FONTOSABB: a Jézus Krisztusba vetett hitem, vagy a földi „meghatározottságom”? – 1. Az, hogy „kitől” származunk, mint emberek, meghatározza önazonosságunkat, identitásunkat, környezetünket, a minket ért hatásokat. Ez fontos, nagyon fontos! Fontos egy határig! – 2. De ha ezt nem követi, egy adott ponton nem írja felül annak felragyogása, hogy elsősorban Isten gyermekei vagyunk, akiket a Jézus Krisztus megváltott, akkor az ördög kezd el dobálózni velünk, és saját emberi származásunk ürügyén gyilkos indulatban egymásnak taszít bennünket (44). – 3. A zsidók büszkén emlegették, hogy ők „kicsodák”, hogy ők Ábrahám utódai, és ezért még ölni is készek voltak!? Jézus Krisztus ügyét, keresztyén identitásunkat meddig, hogyan, milyen eszközökkel védhetjük? Isten eszközeiként védhetjük, védenünk kell az Úr ügyét: – „Ábrahám engedelmes hitével” (39), – a krisztusi igazság tiszta igei megértésével (42–43), – annak szelíden bátor megvallásával és cselekvésével (40), – valamint az Isten és a ránk bízottak szeretetével, amiből minden más helyes, valós, konkrét szeretet következhet (42).

Példabeszédek 16,1–15

269. dicséret

Szerző: refdunantul  2017.09.15. 04:00

MIT JELENT JÉZUS KRISZTUSBAN HINNI? – 1. Jézus Krisztusban hinni azt jelenti: Felismerni a keresztre felemelt; – a népéért, így értem is meghalt és feltámadott Jézus Krisztusban a megváltó Isten Fiát, mint életünk egyetlen megoldását (25–31). – 2. Jézus Krisztusban hinni azt jelenti, hogy az Ő tanítványai leszünk, de nem mint valamiféle „megvilágosodottak”, akik tudják, és tűzzel–vassal érvényesítik az igazságot. Az élő Isten igazsága nem megkötöz, hanem szabaddá tesz, vagyis Isten igazsága az embereknek „hasznos”, „használ”, áldás, üdvösség: – ebben a világban útmutatás, vigasztalás; – odaát örök élet, maradéktalan megoldás. Gondoljuk át: megkötöz–e a szolgálatunk, minket és másokat is, vagy szabaddá tesz? (31–33) – 3. Jézus Krisztusban hinni azt jelenti, hogy világossá lesz számunkra: Őnélküle a legnagyobb „szabadság” is halálosan nyomorult szolgaság, Ővele azonban már itt is valósággal szabadok leszünk. Itt az Ő „óvó kalitkájában” tapasztaljuk meg ezt, mert boldog az, aki „az Úr kalitkájában” szabad; – odaát majd hiánytalanul, és Istennek kedves tökéletességben leszünk szabadok… (34–35).

Példabeszédek 15,16–33

273. dicséret

Szerző: refdunantul  2017.09.14. 04:00

AZ EMBER ALAPÁLLAPOTA EZ: – 1. Meghalunk bűneinkben, elemésztjük egymást, önmagunkat, a világot; – és a magunk erejéből nem juthatunk a mennybe, oda, ahonnan Jézus Krisztus jött, és ahová megy (21). Shakespeare drámája, a „Titus Andronicus” tele van borzalommal. A darab egyik rendezője azt nyilatkozta róla: igen, ilyen az ember, Jézus Krisztus nélkül ilyen! Valóban, a borzalmakat különböző módon és különböző leplezettségi szinteken műveljük, de a helyzet valójában minden korban ez.  – 2. A legnagyobb nyomorúságunk azonban az, hogy fel sem fogjuk, mekkora a baj, nem értjük, amikor bűnről van szó. Hallatán felnevetünk, vagy olyan buta, sőt botrányos dolgokat kérdezünk, mint itt a farizeusok, amellyel eláruljuk, hogy fogalmunk sincs helyzetünkről (22).* – 3. A megoldás csak az, hogy az Úr, aki fentről jött, elhozza nekünk „lentieknek” a menny gazdagságát (23), aztán majd felvisz magához, mint ahogy a tárnában rekedt bányászokat, végül mégis kimenthetik a halálos mélységből. Ez a megváltás.**

Példabeszédek 15,1–15

97. zsoltár

Hozzáfűzés az igemagyarázathoz:

* Olyan ez, mint amikor valaki blöfföl, mintha képben lenne, de a következő mondattal elárulja teljes tudatlanságát.

** – 4. Micsoda kegyelem: Az Úr mégis szól hozzánk, még mindig szól, Igét ad, és azt ígéri, hogy keresni fogjuk Őt.

Kegyelme által pedig nem hiába kereshetik Őt népének gyermekei, és nem hiába hihetik, hogy Ő a Megváltó.

Az ilyenek nem vesznek el (25).

Nem veszhetünk el bűneinkben!

Szerző: refdunantul  2017.09.13. 04:00

NE FÉLJ ISTEN NÉPE, NEM NYEL EL A SÖTÉTSÉG! – 1. Sokféle sötétség van, a félhomályon át a borús esős és teljes sötétségig; – a lelki, szellemi, hitbeli sötétségről nem is beszélve. A sötétség félelmetes! Ha nem virrad, egy idő után elsorvadunk, belehalunk a sötétségbe, akárcsak a növények. – 2. Persze világosság is sokféle van: ragyogó napfény, csillogó, pazar pompa, de ezek ideig való, csalfa „fényességek”, előbb–utóbb leáldoznak. – 3. Jézus Krisztus a világ világossága, az egyetlen biztosan eligazító, maradandó, örök világosság (12). Jézus önkijelentésében a „világ világossága” azt is jelenti: Ő az igazi, egyetlen, valóságos világosság, amely ragyog, de nem vakít el, vezet és nem vezet félre, felragyog és nem fogyatkozik el, hiszen Ő feltámadás és az örök élet (János 11,25; Ézsaiás 60,19). – 4. Ha más valaki mondana ilyen nagyokat ígérő dolgokat magáról, joggal kételkedhetnék (13–14);és kételkedjek is, mert „test szerint”, gátlástalanul hazudik a ma embere, felmagasztalva magát (15). Jézus Krisztust azonban az Atya igazolja, feltámadásában végérvényesen hitelesítette Őt.*

Példabeszédek 14,19–35

504. dicséret

Hozzáfűzés az igemagyarázathoz:

* – Tehát Jézus Krisztus nem egyedül van, a mindenható Isten van vele, és Őáltala velünk (16).

– Jézus Krisztus tudja, honnan jött és hová megy, és azért jött, hogy ezt mi is tudjuk, és ezen az úton Ővele járhassunk (14).

Szerző: refdunantul  2017.09.12. 04:00

MILYEN INDÍTÉKOK REJTŐZNEK szavaink és tetteink mögött? – 1. Az írástudók és a farizeusok Isten törvényére és a házasság tisztaságára hivatkozva vezetik Jézus elé a megkövezésre ítélt házasságtörő asszonyt (1–6). Valójában azonban nem az Isten törvénye, nem a házasélet tisztasága iránti buzgóság szorongatja őket, hanem az irigység, a Jézus iránti gyűlölet, valamint egy rejtett agresszivitás, amely ott feszül bennük, mindannyiunkban, és ezerféle módon törhet felszínre. – 2. Valaki egyszer felvetette nekem: tényleg a házasság tisztasága iránti buzgóságunk indít bennünket arra, hogy az elváltak felett pálcát törjünk, ezzel is védve Isten vitathatatlan életrendjét; – vagy pedig egy rejtett irigység, amely saját házasságának romjai alatt nyög, és frusztráltan tekint azokra, akik valamilyen formában, de megpróbáltak ebből kilépni, és valóban újat kezdeni?* – 3. A másikat megköveznénk, magunkat viszont felmentjük (7).** Jézus Krisztus homokba írja bűneinket, eltörli azokat, megadja az új kezdetet, de csakis Ővele, amely ettől kezdve kizár minden látványos eltévelyedést, de a másik megkövezését is (8–11).

Példabeszédek 14,1–18

484. dicséret

Hozzáfűzés az igemagyarázathoz:

* – Maga a kérdésfelvetés is merész, hiszen ebben a sokféle módon parázna világban nem adhatunk teret semmiféle kilengésnek, hanem csak a hűségnek, még a próbatételek árán is, komolyan véve az apostol intését, miszerint egy házasságban a hitetlen is meg van szentelve a hívő által (1Korinthus 7,14).

– Ennek ellenére mégis elgondolkodtató, hogy mi vezet bennünket, ha felvetünk egy problémát, mert bizony gyakran emberi gyarlóságainkat takargatjuk Istennel, Igével, igazsággal…

** Engem már oktattak ki elvált hívők is hitből és házasságból…

Szerző: refdunantul  2017.09.11. 04:00

KICSODA JÉZUS? – 1. Voltak Jézus hallgatói között olyanok, akikre mély hatást tettek szavai, ezért ezek nagy prófétának tartották Őt, de ez önmagában kevés. Ez még nem az üdvözítő felismerés (40). – 2. Voltak a sokaságban mások, akik már felismerték benne a Krisztust, de mivel ezek nagy igeismerők voltak, fennakadtak azon, hogy Jézus Galileából jött, hiszen hiányos ismereteik miatt nem tudták, hogy Jézus valójában Betlehemben született, ahogy ezt a próféta megírta (Mikeás 5,1). Sok okoskodó teológust szorongat és tart fogva a nagy de mégsem lényegi és valós „tudománya” (41–42). – 3. Voltak azonban olyanok, akiknek megnyílt a szemük, és Jézusban meglátták a Megváltót (41). – 4. Legtöbben azonban azok közé tartoztak, akik meghasonlottak Őmiatta (43–44). Ahol Ő jelen van, ott meghasonlás is támadhat, a „hamis békesség” helyén...**

Példabeszédek 13,15–25

149. zsoltár

Hozzáfűzés az igemagyarázathoz:

* – Az Alpok autópályáin haladva egyik alagút követi a másikat. Ezek között vannak egészen hosszúak, akár nyolc, tíz kilométeresek is. Hosszú úton, amikor a vezető és az utas már amúgy is kimerült, megterhelők, félelmetesek ezek az alagutak, főleg, ha egymás után több mély alagút is követi egymást. Szinte „megváltásként” várjuk a bezártságban, a szűk, sötét, hosszú betongyűrűben haladva a fényt az alagút végén.

– Jézusban meglátni a Krisztust, az Isten Fiát, a Megváltót, talán ehhez az élményhez lehetne hasonlítani: „kijutni végre az alagútból”…

– Hiszen valóban a feltámadott Úr Jézus Krisztus életünk alagútjának egyetlen biztos, üdvösséges megérkezési lehetősége; – noha ezt az életfontosságú felismerést e világból vett példával soha nem lehet tökéletesen szemléltetni.

** – Odaát majd békességünk lesz, és nem szenvedünk a meghasonlástól.

– Ezért itt van erőnk hitet vallani; – Őérte, ha kell, békétlenséget is felvállalni; – az Ő kegyelméből.

Szerző: refdunantul  2017.09.10. 04:00

AZ ÉLŐ HITRŐL… – 1. A sokaságból sokan hittek Jézus Krisztusban, hallva tanítását, látva csodáit (31). De még többen voltak azok, ide értve a kor vallási és világi vezetőit is, akik nemhogy nem hittek Őbenne, hanem irigykedve, gyilkos indulattal vagy közömbösen szemlélték tevékenységét, miközben semmit nem értettek „az egészből”. – 2. Döbbenetes szembesülni ezzel az értetlenséggel, amikor Jézus Krisztus tanít, és a hallgatóság jó részének fogalma sincs, hogy miről van szó. Jézus Krisztus arról szól, hogy az Atyától jön, és keresztáldozata, feltámadása után visszatér az Atyához, hogy Övéinek ott helyet készítsen (33). Erre többen hangosan tanakodtak egymás között, hogy hova akar ez menni, hogy nem találjuk, elutazik valahova? – 3. Ma ennél rosszabb a helyzet.* Ennek ellenére mi ne akarjuk a kelleténél jobban megmagyarázni az Igét, ne akarjunk hatni, ne akarjuk kiszolgálni a ma emberének elvárásait, hanem egyszerűen hirdessük a ránk bízott üzenetet hűségesen, hiszen Istennek Szentlelke az, aki érthetővé, élővé és hatóvá teszi az Ő szavát emberekben (39). Persze alapvető követelmény, hogy mindig beszéljünk érthetően, életszerűen, világosan, szemléletesen, értelmesen és felkészülten; – de a lényeget mindig az Úr cselekszi!

Példabeszédek 13,1–14

251. dicséret

Szerző: refdunantul  2017.09.09. 04:00

Nem vesszük eléggé komolyan azt a bibliai parancsot, miszerint IMÁDKOZZUNK HIVATALBAN LÉVŐ VEZETŐINKÉRT (26), a saját tanítóinktól, főnökeinktől kezdve el egészen a világ nagy vezetőinek soráig, mindenkiért (1Timóteus 2,2). – 1. Az ő megtérésük sokat enyhítene a világ nyomorán és szenvedésén. Felelős társadalomtudósok ma is azt állítják, hogy a világ minden látványos nyomorúságát, még mindig kezelni lehetne, ha a világ felelős vezetői, és a mögöttük lévő érdekkörök ezt akarnák és engednék. Most nem az igazságosság e-világban kialakítandó utópiájáról beszélek, mert az igazságosság mindig viszonylagos, hanem a tényleges nyomor és szenvedés megoldásáról. – 2. Ehhez azonban meg kellene térni, és az Úr Jézus Krisztust követve, az Ő lelkületével, Isten országát építve kellene kormányozni a világ ránk bízott részét. Tudjuk, hogy a megtérés is Isten ajándéka (28–29).* – 3. Ne szűnjünk meg imádkozni a vezetőinkért!

Példabeszédek 12,18–28

146. zsoltár

Hozzáfűzés az igemagyarázathoz:

* – Tudjuk, hogy a megtérés is Isten ajándéka.

– Ezt a mai Ige is egyértelműen hangsúlyozza: vannak, akik felismerték Jézus Krisztusban az Urat, az élő Isten küldöttét; és vannak, akik nem ismerték fel, és így élnek továbbra is a maguk halálosan önző módján (28–29).

– Bizony ezek az utóbbiak vannak sokkal többen a világban, mindenféle vezetőket is ideértve.

Szerző: refdunantul  2017.09.08. 04:00

MINŐSÍTETT IDŐK… – 1. Késésben vagyunk, mert egy baleset miatt dugóba kerültem. Nagy távolságot kell megtenni, és nem lehet elkésni! Ahogy szabaddá válik a pálya, gyorsan suhanok a cél felé. Az autópálya vezet, mutatja a biztos irányt. Van még itt ezer út, de most félre rántani a kormányt, bármiféle meggondolatlan irányt váltani, a biztos halált jelentené.* – 2. Igen, vannak olyan helyzetek, amikor egyértelműen világossá lesz, hogy mi az Isten akarata, és ettől eltérni halálos mutatvány! Vannak olyan helyzetek, amikor nem elmélkedés, okoskodás, teológiai bölcselkedés kérdése az Isten akaratának cselekvése, hanem egyenesen élet-kérdés! – 3. Jézus Krisztus eljövetelével pedig mindez üdvösségkérdés lett, abban a tekintetben mindenképpen, hogy felismerjük-e Őbenne az Úr üdvözítő akaratát, és ahhoz akarjuk-e igazítani az életünket; vagy tovább vitázva keressük a magunk dicsőségét, még az Írásokra, annak tanításaira hivatkozva is, ezzel pedig valójában „megöljük” az Úr kegyelmét (14–19).

Példabeszédek 12,1–17

127. zsoltár

Hozzáfűzés az igemagyarázathoz:

* Megértettem, mit jelent a biztos út és irány, hogy milyen áldás ez a kivételezett helyzetekben, amikor nincs vita!!!

Szerző: refdunantul  2017.09.07. 04:00

A NYILVÁNOSSÁG a legnehezebb ügy. – 1. Mennyire mutathatja meg magát egy hívő ember a nyilvánosság színpadán? Mennyire élhet ezzel a lehetőséggel az egyház?  – 2. Ne a saját meglátásainkra hagyatkozzunk most a témával kapcsolatosan: – miszerint akit nem ismernek, az nincs is; – meg hogy az embernek szüksége van arra, hogy megmutassa magát másoknak; – aztán hogy az Ige terjesztésében is fontos az ismertség. – 3. Jézus Krisztus értékelése egyértelmű a nyilvánosság kapcsán (4–5). Jézus eleve gonosznak nevezte a nyilvánosságot (6–7); – abban a formában mindenképpen, ahogy azt mi emberek használtuk és használjuk… – 4. Persze, nyilvánosság nélkül nincs élet, de nem mindegy, hogy milyen célból, milyen szinten és mikor történik mindez. Jézus Krisztus számára akkor jött el a nyilvánosság ideje, amikor annak itt volt az Istentől rendelt „órája”, és az nem „tündöklés” és „diadalmenet” volt, hanem szenvedés és kínhalál (8). Jézus azonban feltámadott a halálból, mert Ő a Megváltó. Azóta egyetlen legitim nyilvánosság létezik, az Őróla való önzetlen, tiszta, hiteles bizonyságtétel (10–13).

Példabeszédek 11,16–31

75. zsoltár

* A teljes igemagyarázat:

A NYILVÁNOSSÁG a legnehezebb ügy.

– 1. Mennyire mutathatja meg magát egy hívő ember a nyilvánosság színpadán?

Mennyire élhet ezzel a lehetőséggel az egyház?

Miközben a nyilvánosság eszközei technikailag szinte „végtelen” lehetőségeket kínálnak manapság, de éppen ezzel egyenesen arányban lesznek hatástalanná és halálosan veszélyessé is ezek a „felületek”.

– 2. Ne a saját meglátásainkra hagyatkozzunk most a témával kapcsolatosan:

– miszerint akit nem ismernek, az nincs is;

– meg hogy az embernek szüksége van arra, hogy megmutassa magát másoknak;

– aztán hogy az Ige terjesztésében is fontos az ismertség.

– 3. Jézus Krisztus értékelése egyértelmű a nyilvánosság kapcsán, amikor a testvérei, akik ugyancsak nem hittek benne, nyilvános fellépésre bíztatták (4–5).

Jézus eleve gonosznak nevezte a nyilvánosságot (6–7); – abban a formában mindenképpen, ahogy azt mi emberek használtuk és használjuk: cirkusz, magamutogatás, öncélú hiúság vására, nyilvánosház, paráznaság, manipulálás...

– 4. Persze, nyilvánosság nélkül nincs élet, de nem mindegy, hogy milyen célból, milyen szinten és mikor történik mindez.

Jézus Krisztus számára akkor jött el a nyilvánosság ideje, amikor annak itt volt az Istentől rendelt „órája”, és az nem „tündöklés” és „diadalmenet” volt, hanem szenvedés és kínhalál (8).

Nekünk pedig a nyilvános tündöklés kell, kizárólag.

– 5. Jézus azonban feltámadott a halálból, mert Ő a Megváltó.

Azóta egyetlen legitim nyilvánosság létezik, az Őróla való önzetlen, tiszta, hiteles bizonyságtétel.

A többi, minden fajtájával együtt, „pornográfia és bűnözés” (10–13).

– Zárásként: Már értem, ahogy öregszik az ember, egyre boldogabb, ha épségben lemászhat a nyilvánosság fájáról, és az Úr kegyelméből nem lett az számára bitófává.

Bizony, a kivételektől eltekintve, csendesen, névtelenül sokkal többet tehetünk egymásért, mint nyilvánosan.

A „valóban elhívott nagyok” kivétele csak erősíti ezt a „szabályt”.

A nyilvánosságban ugyanis többnyire mindig csak rólunk van szó.

Szerző: refdunantul  2017.09.06. 04:00

Jó lenne VÉGRE KOMOLYAN VENNÜNK JÉZUS KRISZTUS KIJELENTÉSÉT, az egyház szolgálatát illetően is. Még akkor is, ha kemény és egyértelmű beszéd ez, amin megbotránkozhatunk, hiszen mi gyakran a „homályos” dolgokat szeretjük, a zavarosban ugyanis engedély nélkül lehet halászni (60–61) – 1. A lényegi dolgok nem rajtunk múlnak, az élő hit tekintetében végképpen nem (63–65). – 2. Az élő hit pedig csakis az, amit Péter hitvallása fogalmaz meg a Szentlélek által: „Uram, kihez mennénk, örök élet beszéde van nálad” (68–69). Tartalmában ez ugyanaz a hitvallás, amit Péter korábban megfogalmazott, miszerint Jézus Krisztus az Isten Fia, vagyis a Megváltó (Máté 16,16). – 3. Az élő hit mindenestől az Isten ajándéka; – hiszen, ha „sokan lebzselnek” is az Úr körül, Őrá hivatkozva, attól még lehetnek ma is körülötte Júdások. Lám, ez is a tizenkettő közé tartozott, „testben” (70–71).*

Példabeszédek 11,1–15

458. dicséret

Hozzáfűzés az igemagyarázathoz:

* – 4. Áldott legyen az Isten, hogy minket kiválasztott, hitre hívott, és arra méltatott, hogy Őróla tehessünk bizonyságot. A többi nem a mi dolgunk. Erőlködünk, naponta Őhozzá járulunk erőért, de csakis Ő adja az áldást (66–67).

Szerző: refdunantul  2017.09.05. 04:00

VOLTÁL MÁR IGAZÁN ÉHES? – 1. Nem arra az éhségre gondolok, amit azért vállalunk, hogy az egészségünk, vagy a megjelenésünk érdekében csökkenjen a testsúlyunk.* – 2. De össze sem hasonlítható ez az önkéntes elhatározásból fakadó folyamatos „diéta” azzal a éhségérzettel, amikor azért éhezünk, mert ténylegesen nincs mit enni. Ekkor „bepánikol” a test, és velőig hatolóan elkezd szenvedni, védekezni, miközben számos testi folyamat indul meg a „hústestünkben”.** Egy ilyen konkrét testi megpróbáltatás során eltörpülnek a „jóléti társadalmak” mai kérdései az egyén kiteljesedéséről, szabadságáról, boldogságáról, életének értelméről, mert egy idő után csak enni és inni akarnánk…*** – 3. Jézus Krisztus pont ezt a tapasztalatot használja fel „képként” az Ő személyének, küldetésének megértetésére: Ővele kapcsolatban lenni olyan, mint ilyen éhesen „Őt enni és inni”. Az ember számára egyetlen esély csak az, hogy Ővele úgy „egyesülni”, mint ahogy az ételt és az italt magáévá teszi az éhező–szomjazó szenvedő. Persze ez az Ige, több mint kép és hasonlat, maga az egyetlen üdvösséges megoldás és megváltás, testnek és léleknek egyaránt, még akkor is, ha közben itt valami oknál fogva mégis éhen haltunk.****

Példabeszédek 10,17–32

450. dicséret

Hozzáfűzés az igemagyarázathoz:

* Ez a „diétázós” próbatétel sem kellemes érzés, mert a hatékony fogyókúra lassú és hosszú „böjtöt” igényel, és ez megviseli a testet és az idegrendszert.

** Persze mindig az egész ember szenved, ennek a testi gyötrelemnek is számos lelki vonatkozása van, még inkább idegi, egy sereg testi reakcióval.

*** A testi éhezés és szomjazás egy bizonyos pontján bármit „széttépne” a nélkülöző, csak hogy ehessen és ihasson. Ettől kezdve nincs lelkizés. Hála Istennek, nekünk fogalmunk sincs erről a tapasztalatról.

**** Tegyük hozzá mindehhez: az Úr tudja, hogy mikor engedi el övéit ebből a világból, mikor engedi őket belehalni valamibe (nem meghalni, hanem belehalni valamibe, azaz innen elmenni). Ő tudja, mennyit bírunk, és mikortól nincs értelme életünknek ebben a világban időzni; – vagy azért, mert nem hagy tovább szenvedni; – vagy azért, mert amúgyis elvégeztük a feladatunkat; – vagy éppen azért, mert közben annyit változott körülöttünk a világ, hogy mi már abban nem találnánk a helyünket; illetve annyira megromlott a világ, hogy abban már nem is jó élni, és a nagy ítélet elől hazahív.

Szerző: refdunantul  2017.09.04. 04:00

Mindenhol, mindenféle formában ZÚGOLÓDÁST hallunk. – 1. Mindenki elégedetlen, semmi sem jó, minden pocsék. Persze tényleg sok minden nem jó. A zúgolódás természete azonban az, hogy a zúgolódónak soha, semmi nem lesz jó, még ha „tótágast” áll is a másik. A zúgolódás ó–emberi természetünk része, ami rombol, rosszindulatú, kérlelhetetlen és álnok, miközben „tele pofával” mondja, ömleszti ránk méltatlankodásának és felháborodásának elemésztő tengerét. A zúgolódás felforgatja, felégeti, megsüketíti a világot (41). – 2. Minden zúgolódásban van valami „istentelen”, valami örök lázadás a megváltás és a Megváltó ellen. Minden zúgolódás megbotránkozás Jézusban, akiben csak a názáreti ács fiát látjuk, és nem a Megváltót (42). – 3. Akinek ugyanis az Úr Jézus Krisztus a Megváltója, annak minden nap, minden körülmények között van miért hálát adnia, ezért mindig ez életének alaphangja, így soha nem zúgolódik. Persze észreveszi, és tevékeny szeretettel javítja azt, ami a saját helyén nem az Isten akarata szerint való, azaz nem jó.*

Példabeszédek 10,1–16

432. dicséret

Hozzáfűzés az igemagyarázathoz:

* Na, de senki sem jöhet az Úrhoz, ha az Atya nem vonzza az örök élet bizonyosságának öröméhez, és nem ad neki ebben a világban mindenkor hálaadó szívet, és nem törli el zúgolódó természetét (43–51). – Az Ő kegyelme nélkül marad a zúgolódás, amibe szép lassan majd belefulladunk. Ne így legyen! Könyörülj!

Szerző: refdunantul  2017.09.03. 04:00

Őszinték leszünk Urunk, de ŐSZINTESÉGÜNKET IMÁDSÁGKÉNT FOGALMAZZUK MEG. – 1. Nagyon éhesek és szomjasak vagyunk, sokszor szó szerint, még inkább átvitt értelemben, és ezerféle módon. Ez még akkor is igaz, ha jóléti társadalmunk határtalanul önzően csak az egyén boldogságára koncentrál, és egészségtelenül élmény- és élvezetcentrikus (35). – 2. Köszönjük, hogy te azért jöttél, hogy teljesítsd az Atya akaratát, mert mi csak a magunk akaratát vagyunk képesek teljesíteni, még a Te nevedben is. Hálával magasztalunk azért, hogy a Te akaratod az, hogy nekünk örök életünk legyen, és az örök élet konkrét valóság, vagyis feltámadás (38–40). – 3. Áldott légy azért, hogy hihetünk Tebenned (37), mert mi csak úgy tudunk Istennek tetsző dolgokat cselekedni, hogy hiszünk abban, akit az Isten elküldött értünk (28–29). De ez a hit is a Te ajándékod.

Példabeszédek 9

228. dicséret

Szerző: refdunantul  2017.09.02. 04:00

Tihanyban, a szabadstrandon egy gyönyörű HOMOKVÁRAT LÁTTAM. – 1. Homokszobrász alkotása lehetett. Mestermű volt: bástyákkal, falakkal, lőrésekkel, kapukkal, tornyokkal, belső és külső udvarokkal megformálva. Mindenki csodálta, fényképezte, és még a gyerekek is kímélték. Aztán jött az éjszakai vihar, és másnapra nyoma sem volt a nagy gonddal és fáradtsággal megépített monumentális építménynek; – csak homokos, sáros iszap maradt utána. – 2. Vegyük komolyan Jézus Krisztus Igéjét, benne a féltő szeretettel teli figyelmeztetést! Vegyük komolyan az Őtőle kapott földi életünket, feladatunkat; – de ne tulajdonítsunk annak a kelleténél nagyobb fontosságot. Porszem az életünk, jelentéktelen, egy éjszakai vihar elmossa. – 3. Feltámadott Urunk azonban számon tartja népét, és benne a mi életünket is. De éppen ebben bízva, komolyan a fenti Igét, hiszen csak az marad meg az itteniből is az örök életre, amit Isten dicsőségére, Jézus Krisztus követésében tettünk. Mi pedig mennyi hiábavaló dologért fáradozunk…

Példabeszédek 8,22–36

248. dicséret

Szerző: refdunantul  2017.09.01. 04:00