ISTEN LELKÉNEK EREJE. – 1. Pál szentlelkesen hirdette az evangéliumot a galatáknak, tanítva, szemléltetve, érthetővé, „életessé” téve előttük Jézus Krisztus evangéliumát (1). – 2.  Pál igehirdetése azonban nem „hatásos” igehirdetés volt, nem emberi „igézet” volt, hanem általa Isten Lelke szólt, így a hallgatók a „hit Igéjét” hallhattál tőle (2). – 3. Az ember azonban annyira esztelen, hogy a külső, látványos, ügyes emberi hatásokra mindig fogékonyabb. Az ember „megigézhető”, ezáltal „eszét” veszti. Sajnos a nyugati keresztyénség azért gyenge, mert megigézett keresztyénség, külső, emberi hatásokból akar élni, a Lélek ereje helyett, ezért amit Lélekben kezdetünk, most testben fejezünk be? (3). – 4. Erre joggal mondja Pál: Ha így maradunk, hiába tapasztalunk nagy dolgokat, mert egyetlen nagy dolog létezik, Jézus Krisztus feltámadása, a mi üdvösségünkre (4). Őnélküle hiábavaló az életünk, hitünk, fáradozásunk, mindenünk (1Korinthus 15,16–17). – 5. Jöjj, Szentlélek, munkálj újból hatalmas erőkkel közöttünk, gyarló emberi igézetek helyett (5).

Ezékiel 22,23–31

474. dicséret

Szerző: refdunantul  2017.11.18. 04:00

MILYEN ALAPKÉRDÉSEK FOGLALKOZTATNAK BENNÜNKET? – 1. Nyilván benne élünk egy életünket értelmező keretben, amely a kérdéseinket is meghatározza; – azt, hogy miként tekintünk saját „létünkre”. Ezt a keretet kultúránk, neveltetésünk, a minket ért hatások és adottságaink rajzolják meg, koronként módosítják. – 2. Mai igeszakaszunkat olvasva mindenekelőtt arra csodálkozhatunk rá, hogy akkor mindent meghatározó kérdés volt az Isten és ember kapcsolata, az ember üdvössége, megigazulása, és ennek hatása az ember földi életére nézve (15–16). – 3. A nyugati, jóléti társadalmunkban mindezek nem kérdések. Megváltozott az értelmezési rendszer: ma „testben” dicsekszünk, látványos, kézzelfogható, e–világi „többért” hajtunk, miközben az „üdvösségkérdés” legfeljebb Isten nélkül, „önmegtartó életmódként” jelenik meg. Ezért alig tudnak a jóléti társadalmak valamit is kezdeni a keresztyén üzenettel. – 4. A kor, az értelmezési rendszer változott, de az örök emberi tény–kérdések aligha: meghalunk, sok bűn terhel bennünket, mi lesz velünk? Soha ne adjuk fel az evangéliumi választ: Testben élve is a Jézus Krisztusba vetett hit tart meg… (20–21).*

Ezékiel 22,1–22

223. dicséret

Hozzáfűzés az igemagyarázathoz:

* Egyedül ez a hit tesz késszé arra is, hogy az Úr gyönyörűséges rendje, törvény szerint éljek, mint „megigazult” ember.

Szerző: refdunantul  2017.11.17. 04:00

A KÉPMUTATÁSRÓL… (Máté 23,13) – 1. Nem az a képmutatás, hogy a szerepeinknek megfelelünk, mert a „szerepek” áldott ügyeket szolgálhatnak. Nem is az a képmutatás, hogy bizonyos dolgokat nem osztunk meg bárkivel, illetve azokat magunkban tartjuk. Nem minden tartozik mindenkire. – 2. Hanem az a képmutatás, hogy lényegi ügyekben félelem, vagy érdekek okán visszahúzódunk, hallgatunk, nem cselekszünk. Ez a lényegi ügy számunkra az evangélium ügye. – 3. Pál soha nem lett képmutatóvá, hiszen akkor soha nem hallgatott, ha az evangélium ügyéről volt szó. Sőt, nyíltan szembeszállt a képmutató Kéfással (Péterrel) is, amikor az a tekintélyes Jakab jelenlétekor félelmében visszahúzódott a pogány testvérek közösségétől... – 4. Mi is gyakran esünk a képmutatás bűnébe. A mi folyamatos és nyílt vitáink, mindenféle fórumokon, nem hasonlíthatók a páli kiálláshoz. Pál először megtért, aztán alázattal szenvedést vállalt az Úr ügyéért (2Korinthus 10,21–31), majd a kellő időben szólt. Előszőr megtérés, gyümölcstermő, szolgáló hit, növekvő alázat. Ez majd megtermi „a jól időzített”, hiteles hitvallást.*

Ezékiel 21,23–37

143. zsoltár

Hozzáfűzés az igemagyarázathoz:

* A hitvallás nem kötekedő, nem öncélúan konfrontatív, hanem épít.

Szerző: refdunantul  2017.11.16. 04:00

EGYIK SZOLGATÁRSAM EMLÍTETTE az alábbiakat: – 1. „Korábban nagyon örültem egy–egy új arcnak az istentiszteleteken, lelkesen megszólítottam, bátorítottam őket, hogy érezzék a törődést. Aztán valami megváltozott bennem, az egyházban, a világban. Ma egy új arc láttán megrémülök: Ki ez, mit akar, milyen szándékkal jött? Sajnos többnyire nem alaptalan a gyanúm, mert az új „testvér” azonnal észrevételeket tesz, véleményez, kritizál, netán provokál… Ezek tényleg „testvérek?” Nem azért jöttek, hogy valamit „kikémleljenek” (4). – 2. Pál nem engedett a befurakodott „áltestvéreknek”, rájuk szólt; – még a „tekintélyesektől” sem tartott, hogy az evangélium kegyelmes igazsága megmaradjon (5–6).* – 3. Egy bizonyos: A feltámadott Jézus Krisztusba vetett hit nélkül, az Ő Igéje nélkül egymásnak csak áltestvérei lehetünk, és ahelyett, hogy felismernénk a másikban is munkáló kegyelmet (9); – csak kritizálunk, legfeljebb jótékonykodunk (10), és közösségi programokat szervezünk…

Ezékiel 21,13–22

29. zsoltár

Hozzáfűzés az igemagyarázathoz:

* – 3. Az evangélium többé nem ismer „csak zsidót”, vagy „csak nem zsidót”, és nem akarja, hogy valaki először testében is zsidóvá legyen, hogy aztán jó keresztyén lehessen (7–8).

Az alapprobléma ugyanis ez volt akkor.

Ma is nagy kérdés ez: először jó reformátusnak kell lennem ahhoz, hogy jó keresztyén lehessek, vagy fordítva.

– 4. Egy bizonyos: A feltámadott Jézus Krisztusba vetett hit nélkül, az Ő Igéje nélkül egyik sem létezhet.

Őnélküle egymásnak csak áltestvérei vagyunk, és ahelyett, hogy kezet nyújtva a másiknak, felismernénk a másikban is munkáló kegyelmet, (9); – csak kritizálunk, legfeljebb jótékonykodunk (10), és közösségi programokat szervezünk…

Szerző: refdunantul  2017.11.15. 04:00

Hogyan tudjuk AZ EMBEREKET MEGGYŐZNI? – 1. Az embereket legfeljebb a saját érdekeinkhez kapcsolódó „igazságról” tudjuk meggyőzni, de nem az evangéliumról. Az embereket nem tudjuk és nem is kell meggyőzni Jézus Krisztus evangéliuma kapcsán, mert azt a Szentlélek vagy igaznak és nélkülözhetetlennek pecsételi el életükben (25), vagy pedig hiábavaló minden emberi erőlködés (10). – 2. Jézus Krisztus hűséges szolgája reménységgel végzi munkáját, de senkit nem akar meggyőzni, senkinek nem akar tetszeni, pláne senkit nem szolgál ki; – hanem „csak” hirdeti és éli az evangéliumot, mint amit maga is úgy kapott (11–12), és aminek maga is megtapasztalta újjászülő hatalmát (13–19). Az Úr a többit elvégzi. Az Úr könyörül, hogy szolgáin keresztül mások is dicsérjék Őt; – nem a szolgát, hanem az Urat! (24) – 3. Nem akarunk embereknek tetszeni, de szeretjük az embereket, ez fontos! Az emberek szeretete nélkül; – alázatos, szelíd, segítő, részvéttel teli figyelem nélkül pökhendi alakok vagyunk és nem Jézus Krisztus szolgái.

Ezékiel 21,1–12

15. zsoltár

Hozzáfűzés az igemagyarázathoz:

* Az apostol az Isten meggyőzését, ti. a saját „igazunkat” illetően, vagyis az Istennek való tetszés kísérletét eleve lehetetlennek tartja.

Miről akarnánk meggyőzni Istent, aki mindent tud és mindent tökéletesen intéz? (10)

Szerző: refdunantul  2017.11.14. 04:00

Vannak olyan helyzetek, amikor bátran, NYÍLTAN, HATÁROZOTTAN KELL SZÓLNI, mert élet–halál kérdésről van szó. – 1. Ilyenkor a legenyhébb mellébeszélés ugyanúgy bűn, mint minden fölösleges mondat, szó és látványos tett, amelyek a lényegről elterelik a figyelmet. – 2. Ez a nyílt beszéd, bátor bizonyságtétel, hitvallás, amely azt hangsúlyozza, hogy nincs másban üdvösség, csakis a Jézus Krisztusban, aki ingyen kegyelemből ajándékoz nekünk mindent (Cselekedetek 4,12). Minden ajándék. Ehhez mi semmit nem tehetünk hozzá. Cselekvésünk csak következmény lehet. Arról van szó, amit a reformátorok megfogalmaztak: Egyedül Krisztus…* – 3. Pál kizárólagosan hangsúlyozza, hogy nincs más evangélium, nincs más megoldás az emberiség számára, csakis Jézus Krisztus (János 14,6).** Átok alatt van az életünk, ha ezt a szent kizárólagosságot toleránsan fel nem vállaljuk. Tapasztaljuk is ezt az átkot, mert forrong a világ ma is. – 4. Bátor, hitvalló bizonyságtételre, nyílt hitvallásra van szükség ma is. De ez a hitvallás soha nem agresszív, soha nem indulatos, nem kirekesztő, hanem szelíd.

Ezékiel 20,32–44

134. zsoltár

Hozzáfűzés az igemagyarázathoz:

* Egyedül Krisztusban van megváltás, amiről egyedül a Biblia Igéje tesz bizonyságot.

Ezt egyedül, kegyelemből, hit által ajándékozza nekünk az Isten.

Mindezekért pedig egyedül Istené legyen a dicsőség.

** … csakis Jézus Krisztus, aki az út, az igazság és az élet.

Szerző: refdunantul  2017.11.13. 04:00

ÖRÖMHÍR A FESZÜLTSÉGBEN! – 1. Feszült alaphelyzet. Nem mentes a háttér a személyes konfliktusoktól, hiszen a galaták közül sokan kétségbe vonták Pál apostolságát (1–2). – 2. Hitvalló bizonyosság oldja a feszültséget. A feszültség ott izzik a levél első soraiban; – de nem robban, mert a hűvös, de emelkedett „liturgikus” formula, pontosan, bevett kifejezésekkel vallja meg hitünk alaptételeit (3). – 3. A hitvallás tartalma az örömhír, mint egyetlen megoldás. – Ez a jelenvaló világ gonosz. Tapasztaljuk ezt a gonoszságot. Ugyanakkor hálát adhatunk, hogy sokan ennek a gonoszságnak „csak” a hétköznapi kínjait tapasztalhattuk meg, és nem a rettenetét. – A hitvallás hirdeti, hogy Isten akarata az, hogy megszabadítson minket a jelenvaló gonosz világból, vagyis az Úr, aki szereti ezt a világot, megszabadítja azt a gonosztól, benne a mi életünket is megtisztítja. Az Úr visszajöveteléig együtt „dolgozik” a régi és az új, de az új világkorszak egyre inkább birtokba veszi és eltörli a régit, ahogy a kovász keleszti a tésztát. – Az Úré legyen a dicsőség! Ez a hitvallás fontos része. Ahol az Úrnak adnak dicsőséget, ott nem robban a feszültség, ott oldódik a halálos görcs, megváltást nyer a megoldhatatlan! (3–5)

* A teljes igemagyarázat:

ÖRÖMHÍR A FESZÜLTSÉGBEN!

– 1. Feszült alaphelyzet.

A köszöntésben most elmarad a gyülekezet hitéért való hálaadás.

Nem mentes a háttér a személyes konfliktusoktól, hiszen a galaták közül sokan kétségbe vonták Pál apostolságát.

Pál magyarázkodni kényszerül, hogy noha testben jelen lévő Krisztustól kapta a megbízatást, de a feltámadott Úrtól kapta, ezért ő teljes jogú apostol.

Azt állítani ugyanis, hogy a testben járó Krisztus hatalmasabb, mint a feltámadott Úr, magának a feltámadás művének tagadása volna (Ravasz László).

Az apostolság ennek ellenére egy „zárt tisztség”, amely egy meghatározott üdvtörténeti időszakban azokra vonatkozhat, akik az Úrtól vették a megbízatást az evangélium hirdetésére, abban a korban, amikor Ő feltámadott és személyesen megjelent övéinek.

Ez a korszak lezárult, de következik belőle a mai elhívott igehirdetők és bizonyságtevők korszaka, akik mögött, Szentlelke által, maga az Úr áll (1–2).

– 2. Hitvalló bizonyosság oldja a feszültséget.

A magyarázkodás megalázó.

A hitvalló bizonyosság azonban olyan, mint a fuldoklónak a mentőöv; a vaksötétben tapogatódzónak a mécses; a bizonytalannak végre valami biztos, bátorító szó, kapaszkodó, irány…

Pál nem magyarázkodik, hanem hitet vall, mint elhívott apostol.

Pál nem képmutató, nem tesz úgy, mintha ez a feszültség nem lenne ott közöttük….

A feszültség ott izzik a levél első soraiban; – de nem robban, mert a hűvös, de emelkedett „liturgikus” formula, pontosan, bevett kifejezésekkel vallja meg hitünk alaptételeit.

Fontosak a liturgikus, pontos, „hitvallási szövegek”, amelyeket nem lehet kiváltani a modern világhoz igazodó mondatokkal, mert a világnak kell újra megtanulni ezeket (3).

– 3. A hitvallás tartalma az örömhír, mint egyetlen megoldás.

– Ez a jelenvaló világ gonosz.

Tapasztaljuk ezt a gonoszságot.

Ugyanakkor hálát adhatunk, hogy sokan ennek a gonoszságnak „csak” a hétköznapi kínjait tapasztalhattuk meg, és nem a rettenetét.

– A hitvallás hirdeti, hogy Isten akarata az, hogy megszabadítson minket a jelenvaló gonosz világból, vagyis az Úr, aki szereti ezt a világot, megszabadítja azt a gonosztól, benne a mi életünket is megtisztítja.

Az Úr visszajöveteléig együtt „dolgozik” a régi és az új, de az új világkorszak egyre inkább birtokba veszi és eltörli a régit, ahogy a kovász keleszti a tésztát.

– Az Úré legyen a dicsőség!

Ez a hitvallás fontos része.

Ahol az Úrnak adnak dicsőséget, ott nem robban a feszültség, ott oldódik a halálos görcs, megváltást nyer a megoldhatatlan! (3–5)

Szerző: refdunantul  2017.11.12. 04:00

MILYEN AZ ISTENNEK KEDVES BIZONYSÁGTÉTEL? – 1. A bizonyságtétel továbbadott bizonyosság. A bizonyságtétel az, amit tovább adunk másoknak, szóban, írásban, tettekben, ahogy éppen lehet. – 2. Bizonyságtétel nem létezik bizonyosság nélkül, mert amit továbbadunk, annak igazságáról mi magunk meg vagyunk győződve, a Szentlélek által (24). – 3. A bizonyságtétel nemcsak szilárd, igaznak tartott bizonyosság, hanem alázatos tudás. A bizonyságtétel nem állítja, hogy mindent tud, hogy teljes rendszert és világmagyarázatot adhat. Sok egyéb is van, amit Jézus tett, hangsúlyozza az evangélista, de azokat a világ nem tudná befogadni. – 4. A bizonyságtétel a feltámadott Jézus Krisztus által ajándékozott üdvösséges lényegről szól (25).

Ezékiel 19

22. zsoltár

Szerző: refdunantul  2017.11.11. 04:00

MI NEM TARTOZIK RÁNK? – 1. Az Ige munkájának csodája, hatalma nem ránk tartozik, nem tőlünk függ, hanem minket és sokakat érint. Jézus Krisztus Péternek mondja, hogy kövesse Őt (19). De az Úr szavát nem csak Péter hallja meg, hanem mások is, akiket ugyancsak személyesen érinthet, az Úr kegyelméből, ez a hívó szó.* – 2. Az Ige megszólalásának üdvösséges eredménye sem tartozik ránk. Pétert zavarba hozza, hogy a neki intézett hívásra János, „a szeretett tanítvány” is elindul. Miért tekintünk féltékenyen arra a tényre, hogy Jézus Krisztus szavára mások is elindulhatnak? Miért zavar minket, ha más is üdvözül, nemcsak mi, meg nem csak azok, akik a mi „kegyességi” aklunkba tartoznak? (21)** – 3. Jézus Krisztus Péterre parancsol:*** A magad dolgával törődj, ha a másikkal kapcsolatosan csak kíváncsiskodni tudsz! Szolgáló buzgóságunk, sokféle indíték által vezérelt missziós hevületünk soha nem jogosít fel bennünket arra, hogy „belemásszunk” a másik életébe. Mi kövessük Őt, örüljünk, hogy megragadhattuk az Úr kegyelmét, valamint hirdessük, éljük az Igét. Egyébként pedig a többi nem ránk tartozik (22).****

Ezékiel 18,21–32

168. dicséret

Hozzáfűzés az igemagyarázathoz:

* – Ez a csoda ismétlődik minden igehirdetés és bibliaolvasás során (20).

** – A részleteket illetően nem adott kijelentést nekünk az Úr; – egyes emberek konkrét sorsát illetően végképp nem (21).

Péter olyanokra kérdez rá, a szeretett tanítvány János életének végével kapcsolatban, amivel kapcsolatban nincs kijelentés.

Az Ige hangsúlyozza, hogy egyformák vagyunk ebben a gyarló természetünkben, mert János is bizalmaskodva, kíváncsiskodva kérdezett egyszer Jézustól valamit (20).

Jézus neki akkor azért adott konkrétabb választ, mert az Júdás árulása kapcsán, a kijelentés része volt, az Ő akarata szerint (13,21–26).

Ne akarjuk tudni azt, ami titok, hanem ragaszkodjunk a kijelentett lényeghez (5Mózes 29,29).

*** Jézus Krisztus rendre utasítja Pétert, amikor a társa, János után érdeklődik, annak haláláról, meg üdvösségéről tudakozódik.

**** – Lám, milyen könnyű Jézus Igéjét félreérteni.

Legyünk alázatosak, amikor Isten Igéjét olvassuk, üzenetét megragadjuk, azt továbbadjuk, hiszen kegyelem, ha abban tisztán meghalljuk az Úr szavát, akaratát, és azt nem keverjük össze a sajátunkéval.

Jézus Péterhez intézett szava azt hangsúlyozza, hogy Péter kövesse Jézust, és a többiek üdvösséges sorsa nem tartozik rá.

Ennek ellenére másként értette az első nemzedék ezt az Igét, mert belegondolta saját vágyait, miszerint ez a szeretett tanítvány, János nem hal meg addig, amíg Jézus vissza nem jön.

Vagyis az első nemzedék saját idejére várta Uruk visszajövetelét.

Hajlunk arra, hogy a vágyaink szerint értsük az Igét.

Jézus korrigál (23), kijavítja igeértésünket, kegyességünket, gondolkodásunkat, szavainkat, tetteinket, egész életünket.

Ő az üdvösséges korrektor.

Jézus azt azonban bizonyosan mondta (23), hogy az Ő követői megmaradnak, Ő pedig eljön, és magához veszi őket (János 12,2–3).

Szerző: refdunantul  2017.11.10. 04:00

A FELTÁMADOTT JÉZUS KRISZTUS KÉRDÉSEI az Ő követésére hívnak bennünket. – 1. Ezek a kérdések bűnbánatra indítanak (15–17), hiszen az Ő irántunk való szeretete mindig megelőzi a miénket (1János 4,19), és mérhetetlenül nagyobb a mienknél. Péter joggal gondol a fogadkozása utáni csúfos tagadásra, amikor Jézus így teszi fel kérdését: … „jobban” szeretsz-e engem? A mi szeretetünkkel nem megy „jobban” (15), csak az Ő megváltó szeretetével. – 2. Ezek a kérdések szolgálatra hívnak, a legszentebb szolgálatra. Jézus, Péter válaszai után, háromszori megbízatást ad neki (15–17). Minden Őt követőre vonatkozik (19): az Ő egyházának ügyében szolgálhatunk, kik-ki a maga elhívása szerint. Bizony, más lenne a világ, ha egymásnak nem farkasai, hanem őrző, legeltető pásztorai lennénk. – 3. Ezek a kérdések nehéz időket ígérnek a közeljövőre, de örök reménységgel (18–19). Itt konkrétan arról van szó, hogy Jézus Krisztust a követői a szenvedésben is követik. Nagy pofon ez a mai egyénre kihegyezett öröm–keresztyének számára, akik Jézus követésétől csak azt várják, hogy nekik „jó” legyen. Majd jó lesz: odaát!

Ezékiel 18,1–20

345. dicséret

* A teljes igemagyarázat:

A FELTÁMADOTT JÉZUS KRISZTUS KÉRDÉSEI az Ő követésére hívnak bennünket.

– 1. Ezek a kérdések bűnbánatra indítanak (15–17), hiszen az Ő irántunk való szeretete mindig megelőzi a miénket (1János 4,19), és mérhetetlenül nagyobb a mienknél.

Péter joggal gondol a fogadkozása utáni csúfos tagadásra, amikor Jézus így teszi fel kérdését: … „jobban” szeretsz-e engem?

Az evangélista a három kérdésből kétszer is az isteni szeretet görög szavát, az „agapét” használja, miközben Péter válaszában mindig csak a „kedvellek” kifejezés („filosz”) szerepel, jelezve, hogy Jézus Krisztus mindent tud (17), ismeri a mi gyarló, hullámzó emberi szeretetünket, amivel az Ő ügyét is szeretjük, hacsak megváltó szeretete át nem jár bennünket.

A mi szeretetünkkel nem megy „jobban” (15), csak az Ő szeretetével.

– 2. Ezek a kérdések szolgálatra hívnak, a legszentebb szolgálatra.

Jézus, Péter válaszai után, háromszori megbízatást ad neki (15–17).

Minden Őt követőre vonatkozik (19): az Ő egyházának ügyében szolgálhatunk, kik-ki a maga elhívása szerint; – de mindenki „valamiben pásztor”, valamit rá bízott az Úr, a látható egyházban.

Ezen túl van egy fontos, általános értelme is ennek: Bizony, más lenne a világ, ha egymásnak nem farkasai, hanem őrző, legeltető pásztorai lennénk.

Ez mindenkire, az éppen ügyeletes elégedettekre és elégedetlenekre, minden kultúrára, vallásra, nemre, fajra vonatkozik!

– 3. Ezek a kérdések nehéz időket ígérnek a közeljövőre, de örök reménységgel (18–19).

Nemcsak azt vetítik előre, hogy amikor az ember megöregszik, mások öltöztetik fel, és tehetetlenségében már nem rendelkezik az ember saját magával.

Itt konkrétan arról van szó, hogy Jézus Krisztust a követői a szenvedésben, a hitvalló halálban is követik majd.

Nagy pofon ez a mai, egyénre kihegyezett öröm–keresztyének számára, akik Jézus követésétől csak azt várják, hogy nekik „jó” legyen.

Majd jó lesz: odaát!

Ebben a világban nyomorúságunk lesz; – de bízzunk, Ő legyőzte a világ urát (1János 3,8).

Szerző: refdunantul  2017.11.09. 04:00

A FELTÁMADOTT ÚR JELENLÉTE ÖRÖK MEGOLDÁS! – 1. A feltámadott Úr megvéd attól a kínzó érzéstől, ami csalódottan, nosztalgikusan visszakísértene a „halálos” régibe. Ő megóv a hiábavalóság, a „nincs semmi értelme az egésznek” örvényétől (1–5), de a túlbuzgóan kegyes rajongástól is (6–8).* – 2. A feltámadott Úr azt akarja, hogy hétköznapi életünket hassa át az Ő jelenlétének ereje és gazdagsága (8–13):** – Ő megáldja a munkánkat, bírja a hálónk a halakat, nem szakadozik sem a háló, sem a halász, sem a közösség. – De akármilyen nagy a „fogás”, mégis „valós”, megszámolható, mint itt a halak (8–11). – Ő nem hagy éhezni, sem testben, sem lélekben, sem hitben (9). – Ő nemcsak halat ad, hanem testvéreket is (12–13). – 3. A feltámadott Úr azonban elsősorban nem e-világi megoldást ajándékoz nekünk. Az örök megoldás, a megváltás a miénk! (14) Csak ez a lényeg. Minden más örömünk csak ebből fakad. Jézus feltámadott, megjelent, most is itt van, minden napon, örökké (Máté 1,23; 28,20)

Ezékiel 17,11–24

208. dicséret

Hozzáfűzés az igemagyarázathoz:

* Péter itt is vibrál: – Péter vissza akar menni halászni, oda, ahonnan az Úr elhívta őket (1–5); – majd, amikor meglátja a feltámadott Urat, otthagyva a mindennapi munkát a vízbe ugorva kiúszik Őhozzá (6–8). Mindegyik szánalmas.

** A feltámadott Úr azt akarja, hogy hétköznapi életünket hassa át az Ő jelenlétének ereje és gazdagsága (8–13):

– Ő megáldja a munkánkat, bírja a hálónk a halakat, nem szakadozik sem a háló, sem a halász, sem a közösség.

– De akármilyen nagy a „fogás”, mégis „valós”, megszámolható, mint itt a halak (8–11).

– Ő megetet, halat és kenyeret ad, mert már a nagy fogás előtt készen volt parázson az ennivaló. Kell erőlködni, de az eredmény kegyelem, előre készen van, és kellő időben vár ránk (9).

– Ő nem hagy éhezni, sem testben, sem lélekben, sem hitben.

– Ő nemcsak halat ad, hanem testvéreket is, hiszen Isten az Ő népét megőrzi (12–13).

Szerző: refdunantul  2017.11.08. 04:00

Az élő hit Jézus Krisztusba vetett, Szentíráson alapuló, ÉLETET AJÁNDÉKOZÓ HIT. – 1. Őnélküle, azaz Jézus Krisztus nélkül mi marad nekünk? Adathat-e megoldás azokra a problémákra, amelyek előtt mindannyian tehetetlenül állunk; lehetséges-e válasz, értelem, céltalálás; lehetséges-e megtisztulás és újrakezdés; lehetséges-e élet a halál erői ellenében, lehetséges-e az élő Istennel való találkozás. Jézus Krisztus nélkül csak kétségbeesett kiáltás az életünk. Így kiáltott fel Zelk Zoltán az emberi nyomorúságról: „Szél fútta levél a világ, de hol az ág, de ki az ág?”.* – 2. Isten hatalmas kegyelme, hogy Jézus Krisztusban, életet (új és örök életet) ajándékoz nekünk. Ahogy egyik Testvérem fogalmazta meg ezt, megtérése után: „…azóta látok, azóta hallok, azóta élek!” – 3. Alapigénk felszólít: „Mindezek azért írattak meg, hogy higgyétek…”! Higgyétek! – Ebben a felszólításban ott rejlik a titok, miszerint az élő hit mindenestől Isten ajándéka. – Ebben a felszólításban ott lapul a kérdés: Hisszük-e?** – Ebben a felszólításban a kegyelmi lehetőség is ott kínálkozik: Hihetitek! „Én Uram, és én Istenem!” (29)

Ezékiel 17,1–10

102. zsoltár

Hozzáfűzés az igemagyarázathoz:

* Németh László hasonlóképpen kiáltott fel, amikor az Iszony c. regényében „világpiszoknak” nevezte a bűnt, azt a sok mocskot, hitegetést, gőgöt, önzést, erkölcstelenséget, ami ebben a világban van, és amitől tényleg csak iszonyodni lehet.

Goethe a Wertherben a szeretetlenség kínjáról kiáltott: „Hatalmas fájdalom, hogy mi emberek, olyan kevesek tudunk lenni egymás számára”.

** Jézus határozottan megkérdezte a tanítványokat, hogy: „Ti kinek mondatok engem”?

Nem lehet elmenekülni a kérdés elől, mert Isten életünk egy pontján szembeállít mindannyiunkat ezzel a kérdéssel, hogy van-e hitünk, milyen a mi hitünk, és kicsoda számunkra Jézus Krisztus.

Szerző: refdunantul  2017.11.07. 04:00

EZ EGY „MODERN” TÖRTÉNET. Tamás története két végletet mutat be. – 1. Az egyik véglet szerint csak azt fogadjuk el „valóságnak”, ami látható, megfogható, mérhető, vizsgálható, eredményes, „pénzben kifejezhetően” hasznos. Pedig a „valóság” jelenségeinek kis százaléka mérhető meg így. Így a modern ember „valóságképe” korlátozott, torzan redukált; így élete, döntései is elhibázottan azok. – 2. A másik véglet szerint a „személyesség” vagy hiányzik az életünkből, vagy túlteng az életünkben. Ez hitéletünk kapcsán is igaz. Jézus Krisztus számon kéri a hit személyességét (27–28). Kár, hogy ahol lenne személyes hit, ott túlteng a személyesség; – vagy pedig a személyes hit kizárólag csak a mindenben definiált tanrendszerben akar megmutatkozni. – 3. Az élő hit egyszerre látja a „tapintható” valóságot és mégis túllát azon; egyszerre közösségi és mégis hitelesen személyes. Az élő hit abba a feltámadott Jézus Krisztusba vetett hit, aki a kételkedő Tamásnak, minden feddés nélkül (micsoda szeretet!) külön megjelent (24–27), hogy őt személyes hitre segítse; – amely, ha nem lát is, hisz (29).

Ezékiel 16,53–63

274. dicséret

* A teljes igemagyarázat:

EZ EGY „MODERN” TÖRTÉNET.

Tamás története két végletet mutat be.

Sajnos mindkettő nagy nyomorúsága a ma emberének is.

– 1. Az egyik véglet szerint csak azt fogadjuk el „valóságnak”, ami látható, megfogható, mérhető, vizsgálható, eredményes, „pénzben kifejezhetően” hasznos.

Pedig a „valóság” jelenségeinek kis százaléka mérhető meg így.

Így a modern ember „valóságképe” korlátozott, torzan redukált; így élete, döntései is elhibázottan azok.

– 2. A másik véglet szerint a „személyesség” vagy hiányzik az életünkből, vagy túlteng az életünkben.

Ez hitéletünk kapcsán is igaz.

Tamás története ugyanis a személyes hit fontosságára mutat rá (28).

Sokszor a kulturális, vallási, elődöktől örökölt „hagyományrendszer” közösségi gyakorlása az egyetlen megtartó erő, ahol csak ezen belül lehet mérvadó a személyes meggyőződés, vagy nem is lesz mérvadóvá.

Jézus Krisztus azonban számon kéri a hit személyességét (27–28).

Kár, hogy ahol lenne személyes hit, ott túlteng a személyesség, és a túlburjánzó egyén személyisége agyontapossa azt; – vagy pedig a személyes hit kizárólag csak a mindenben definiált tanrendszerben akar megmutatkozni, ami pedig „a valóságot megmérni akaró látás” kísérletének egyik fajtája, ami Jézus Krisztus szerint sem járható út (29).

– 3. Az élő hit egyszerre látja a „tapintható” valóságot és mégis túllát azon; egyszerre közösségi és mégis hitelesen személyes.

Az élő hit abba a feltámadott Jézus Krisztusba vetett hit, aki a kételkedő Tamásnak, minden feddés nélkül (micsoda szeretet!) külön megjelent (24–27), hogy őt személyes hitre segítse; – amely, ha nem lát is, hisz (29); – akkor is hisz, amikor az adott élethelyzetben úgy tűnhetne, mintha nem tapasztalná Isten szeretetét; – hiszen ettől a szeretettől senki sem szakíthat el bennünket (Róma 8,38).

Szerző: refdunantul  2017.11.06. 04:00

EZ EGY „NYITOTT” VILÁG; – és mégis, soha nem volt a világ ennyire „zárt”, kegyetlen, mint manapság. – 1. A jóléti társadalmakban a szabadság, a „haszonelvűség”, az önzés „kényszere” nehezedik ránk, amely felszámol minden korábbi értéket. A problémát csak elmélyíti, hogy ez a folyamat már nem is fáj, miközben az élet és a hit nagy kérdéseit elfelejtettük. A modern ember nem fél, hanem depressziós és terápiára jár; – nem hisz, hanem önmaga megoldja; – neki nem számít a múlt, mert mindent felülír az általa létrehozott jelen és jövő. – 2. A mi helyzetünk sokkal veszélyesebb helyzet, mint akkor volt a tanítványoké. Ők még mertek félni, tudatában voltak annak, hogy bezárkóztak, és annak, hogy Jézus nélkül „halálos” helyzetben vannak (19). Mi ezt már nem tudjuk. Mi büszkék vagyunk „haldoklásunkra”, és Krisztus testét, az egyházat is belülről, kívülről szabdaljuk, szapuljuk. Már már Csehov siratója jutna eszembe a Cseresznyéskertből: „Édes kertem, gyönyörűségem, fiatalságom, Isten veled!” – 3. Hiszem, hogy a feltámadott Úr itt van velünk, megáll középen, megszólít, békességet, Szentlelket, hitet és szolgálatot ad (20–22); sőt, szelíd bátorságot és élő hitből fakadó „önbizalmat” ajándékoz nekünk (23).

Ezékiel 16,35–52

107. zsoltár

* A teljes igemagyarázat:

EZ EGY „NYITOTT” VILÁG; – és mégis, soha nem volt a világ ennyire „zárt”, kegyetlen, mint manapság.

– 1. A jóléti társadalmakban a szabadság, a „haszonelvűség”, az önzés „kényszere” nehezedik ránk, amely felszámol minden korábbi értéket, és a sajátja helyett többre tartja a „másét”, illetve mindent egyenrangúan „értékesnek” mondva relativizál.

Arthur Miller, „Az ügynök halála” című drámájában leírta a fenti folyamat kezdetét.

A problémát csak elmélyíti, hogy ez a „történés” már nem is fáj, miközben az élet és a hit nagy kérdéseit elfelejtettük.

A modern ember, a hivatalos verzió szerint: nem fél, hanem depressziós és terápiára jár; – nem hisz, hanem „önmaga megoldja…”; – neki nem számít a múlt, mert mindent felülír az általa létrehozott jelen és jövő.

2. A mi helyzetünk sokkal veszélyesebb helyzet, mint akkor volt a tanítványoké.

Ők még mertek félni, tudatában voltak annak, hogy bezárkóztak, és annak, hogy Jézus nélkül „halálos” helyzetben vannak (19).

Mi ezt már nem tudjuk.

Mi büszkék vagyunk „haldoklásunkra”, és Krisztus testét, az egyházat is, belülről, kívülről szabdaljuk, szapuljuk.

Egy neves „valaki”, a vele készült beszélgetés során határozottan hangsúlyozta, hogy noha egyik ágon a felmenői végig református lelkészek voltak, ő még csak nem is konfirmált, mert baja van az egyházzal…

Már már Csehov siratója jutott eszembe a Cseresznyéskertből: „Édes kertem, gyönyörűségem, fiatalságom, Isten veled!”

– 3. Hiszem, hogy a feltámadott Úr itt van velünk, megáll középen, megszólít, békességet, Szentlelket, hitet és szolgálatot ad (20–22); – sőt, szelíd bátorságot és élő hitből fakadó „önbizalmat” ajándékoz nekünk, miszerint a „kulcsok hatalmával” élhetünk (Máté 16,19), vagyis mi hirdetjük az Igét, és aki nem fogadja be azt, az Isten cselekvése szerint a bűnében marad (23).

Szerző: refdunantul  2017.11.05. 04:00

MÁRIA SÍR; néz de nem lát; csak a maga bajával van elfoglalva (11–14). Igen, ilyenek vagyunk. – 1. Sírni sokféleképpen lehet. Ez itt nem egy evangéliumi, megszomorodó sírás (Máté 5,4), hanem nyafogás. – 2. Ezt a nyafogást azonban ne becsüljük le. Rengeteg olyan érzés, fájás, tüske, tövis gyötör bennünket ebben a világban, hogy nem a nyafogás, hanem az üvöltés lenne a célravezető. Na, de viselkedni kell, igenis kell! De legyen egy hely, „kívül”, ahol senkit nem terhelve (11), nemcsak evangéliumi, bűnbánati megszomorodással, hanem emberként is mersz, tudsz sírni, nyafogni, kiáltani, üvölteni egyet. Ez nem pszichológia, nem terápia, hanem egy olyan normális emberi igény, amit a mi Urunk nem vet el. – 3. Először emberré kell lenni, hogy nyomorult embervoltommal szembesülve meghallhassam a feltámadott Úr megszólító szavát: Miért sírsz? (15) Isten is emberré lett (1,14). Ezután van esély arra, akárcsak Mária, hogy felismerjük Őt (16), mint Megváltót (18), és elengedjük Őt a mennybe (17), hogy mielőbb visszajöjjön, az Ő ideje szerint, és teljessé legyen végre az élet.

Ezékiel 16,1–34

465. dicséret

Szerző: refdunantul  2017.11.04. 04:00

KI A GYORSABB? – 1. Olyan nagy itt a nyüzsgés, mintha mai „felpörgött” korunkban játszódna az egész. Az egész igeszakasz hemzseg a mozgást kifejező igéktől.* Az ember folyamatosan „zizeg”, nincs nyugta.** – 2. Erre a nyugtalanságra egyetlen gyógyír adatott a világnak, az üres sír, Jézus Krisztus feltámadása, győzelem a halál felett. Ez a tény megállít, megfordít életeket, és igenis értelmesebb, lassúbb életre hív, ahol nem csak a tevékenység, az eredmény, a produktum számít. Hiszen az igazi eredmény, az áldás, Jézus Krisztusban a miénk. Mi hálaadással ebből, ezért, ezt felmutatva élünk. – 3. Ennek belátásához azonban hit kell. Ehhez nem elég Mária felszínes látása (1); – nem elég Péter mindent megvizsgáló, okoskodó, teoretikus látása (6). Ehhez az alapvető változáshoz a hit jánosi látása kell (8). A hit Isten kegyelmi ajándéka, amely nem azért hisz, mert lát, hanem azért lát, mert hisz (29), és egyszerre érti az Írásokat is (9). Innentől kezdve már egyáltalán nem érdekel minket az, hogy ki a gyorsabb, ki ért el többet, mert a feltámadott Jézus Krisztus nélkül ezeknek semmi értelme!

Ezékiel 15

28. zsoltár

Hozzáfűzés az igemagyarázathoz:

* Az egész igeszakasz hemzseg a mozgást kifejező igéktől: odament, elfutott, elment, elindult, együtt futottak, előrefutott, gyorsabban futott, megérkezett, bement, odaért, hazamentek…

** Ez a sok „mozgás” nem a tevékeny életre utal, hanem valami egészen másra; – arra, hogy kergetjük azt, ami hiányzik, noha nem igazán tudjuk, mi az, de nyugtalanul „pótcselekszünk”, és mindig „gyorsabban és több kell”.

Ténylegesen ilyen az ember, csak koronként és kultúránként mindez másként mutatkozik meg.

Szerző: refdunantul  2017.11.03. 04:00

NYÍLTAN HIRDETJÜK AZ URAT! – 1. Két korábbi tanítvány, akik eddig csak titokban vállaltak közösséget Ővele, most nyíltan előálltak, és felvállalták Jézus Krisztus ügyét (38–39). – 2. Ezek a hitvallók éppen a halott Jézussal kapcsolatosan teszik mindezt, miközben a temetését végzik. Isten Lelke felragyogtatta előttük Jézus Krisztus személyének titkát, amit korábban Nikodémusnak említett is az Úr, hogy „az Emberfiának fel kell emeltetni” (3,14), és ez a felemeltetés csak részben történt meg a kereszten, de lesz még folytatás. Ez a reménység hitvallásuk veleje, és ez a reménység nem szégyenítette meg őket (Róma 5,5). Ma, amikor Jézus Krisztus feltámadása nem téma; – amikor mindent kilúgoznánk a keresztyén üzenetből, ami emberi értelemmel felfoghatatlan; – amikor halott ügynek tekinti a világ az evangélium csodáját, és csak „emberi módon” keresik a megoldást milliárdok; – akkor tényleg hitvallás kiállni a feltámadás evangéliumával (40–42).  – 3. Mi is valljuk, nyíltan, tisztán, hogy hol állunk (2Korinthus 4,1-2).

Ezékiel 14,12–23

82. zsoltár

* A teljes igemagyarázat:

NYÍLTAN HIRDETJÜK AZ URAT!

– 1. Jézus temetése kapcsán János evangélista azt hangsúlyozza, hogy két korábbi tanítványa, akik eddig csak titokban vállaltak közösséget Ővele, most nyíltan előálltak, és felvállalták Jézus Krisztus ügyét.

Ezek ketten vállalták, hogy hol állnak, mind a zsidók, mind a rómaiak előtt; – vállalták a veszélyt, a fáradtságot, az anyagi áldozatot; – felvállalták Jézus Krisztus ügyét (38–39).

– 2. Hatalmas üzenete van annak, hogy ezek a hitvallók éppen a halott Jézussal kapcsolatosan teszik mindezt, miközben a temetését végzik, az akkori szokások szerint.

Isten Lelke felragyogtatta előttük Jézus Krisztus személyének titkát, amit korábban Nikodémusnak említett is az Úr, hogy „az Emberfiának fel kell emeltetni” (3,14), és ez a felemeltetés csak részben történt meg a kereszten, de lesz még folytatás.

Ez a reménység hitvallásuk veleje, és ez a reménység nem szégyenítette meg őket (Róma 5,5).

Ma, amikor Jézus Krisztus feltámadása nem téma; – amikor mindent kilúgoznánk a keresztyén üzenetből, ami emberi értelemmel felfoghatatlan; – amikor halott ügynek tekinti a világ az evangélium csodáját, és csak emberi ügyeskedésekben és misztikus, okkult bűvészkedésekben, esetleg bevált vallásos kollektív szokásrendszerekben, vagy a száraz tényekben keresik a megoldást milliárdok; – akkor tényleg hitvallás kiállni a feltámadás evangéliumával (40–42).

– 3. Mi is valljuk, nyíltan, tisztán, hogy hol állunk (2Korinthus 4,1–2), hogy Jézus Krisztus él (20,8), és a halott világ számára is csak Ő az élet (János 11,25). Ez a hit és hitvallás elveszi a félelmeket (38)

Szerző: refdunantul  2017.11.02. 04:00

KÉSZ! – 1. Ez az, amit az ember soha nem tapasztalhat meg a maga erejéből:* – azt, hogy valami örökre, maradéktalanul kész, és már csak örülni kell neki. Amint elkészült valami, máris lehet javítani, készülnek a hibajegyzékek, már a hivatalos átadás előtt, nem is beszélve az idő múlásáról, ami elkoptat mindent, mindenkit, így javításra, megújulásra érnek dolgaink, az életünk, folyton és folyvást. Van, amit nem lehet javítani! – 2. Isten azonban elküldte egyszülött Fiát, Jézus Krisztust, akiben maradéktalanul bevégezte azt, amit mi állandóan reformálunk, sokszor foltozunk, vagy öncélú módon csak újítgatunk. Ő elvégezte küldetését és bevégezte hiányos életünk teljes megújítását.** Itt semmi sem kész, a magunk erejéből; – Ővele azonban maradéktalanul készen lesz minden. – 3. Kész, elvégeztetett minden úgy, ahogyan azt Isten megígérte, és az Írásokban kijelentette (Zsoltárok 34,21; Zakariás 12,10). Ezzel a hittel és bizonyossággal olvassuk az Ige minden ígéretét. Ezzel a hittel boruljunk le a kereszt alatt: Megváltott, „re-formált”, krisztusi emberek vagyunk.

Ezékiel 14,1–11

10. zsoltár

Hozzáfűzés az igemagyarázathoz:

* Ez az, amit az ember soha nem tapasztalhat meg a maga erejéből: – azt, hogy valami kész, hogy maradéktalan, örökre hiánytalan, elvégeztetett, bevégeztetett, már csak örülni kell neki.

** Jézus Krisztus: – itt ebben a világban minden halálosan „elvarratlan élet–szálat” a helyére igazított, a kikezdett, foszladozó „anyagot” megtisztította, megerősítette; – miközben a teljesen újat már elkészítette, és megígérte…

Szerző: refdunantul  2017.11.01. 04:00

A Reformáció 500 éves évfordulójának napján az Ige JÉZUS KRISZTUS KERESZTJÉRE irányítja a figyelmünket. – 1. A kereszt alatt akkor osztozkodó katonák, tudtukon kívül megmutatják, hogy azokért halt meg Jézus Krisztus, akik a saját apró, mindennapi, kicsinyes ügyeikkel foglalkoznak, és a másik szenvedése nem különösképpen hatja meg őket, – az élő Isten ügye, az örök élet lehetősége pedig végképp nem foglalkoztatja gondolataikat (23–24). – 2. A kereszt tövében álló asszonyok azt siratják, akit a legjobban szeretnek. Ők legalább feltekintenek a szenvedőre, utolsó percig mellette állnak, félretesznek mindent ezekben a percekben. Áldott ez az együttérző, a másik mellett végsőkig kitartó szeretet; – áldott, de itt látszik, hogy mégis milyen tehetetlen. Az igazán nagy bajban nem tudunk segíteni (25). – 3. A kereszten szenvedő Úr azonban megszólal, és ahogy anyját Jánosra bízza, a szeretett Jánost pedig az anyjára, úgy bíz bennünket egymásra a mi Urunk (26–27). Ennél azonban sokkal több történik itt, beteljesedik az Írás ígérete, mindenben (Zsoltárok 22,19). Itt nem egy ember szenved, hanem a világ Megváltója veszi kézbe a halandó emberi élet minden nyomorúságát. Na, ez az Ige üzenete, ez az evangélium; – erre figyelni, ezt hirdetni, élni, ez a reformáció (24).

Ezékiel 13

390. dicséret

* A teljes igemagyarázat:

A Reformáció 500 éves évfordulójának napján arra irányítja figyelmünket Isten Igéje, amit hitvalló elődeink is az Ige szívének tartottak: JÉZUS KRISZTUS KERESZTJÉRE.

– 1. A kereszt alatt akkor osztozkodó katonák, tudtukon kívül megmutatják, hogy azokért halt meg Jézus Krisztus, akik a saját apró, mindennapi, kicsinyes ügyeikkel foglalkoznak, és a másik szenvedése nem különösképpen hatja meg őket, – az élő Isten ügye, az örök élet lehetősége pedig végképp nem foglalkoztatja gondolataikat, noha ott „matatnak” a megváltó Úr színe előtt, most egy varratlan köntösért versenyezve (23–24).

– 2. A kereszt tövében álló asszonyok azt siratják, akit a legjobban szeretnek.

Ők legalább feltekintenek a szenvedőre, utolsó percig mellette állnak, félretesznek mindent ezekben a percekben.

Áldott ez az együttérző, a másik mellett végsőkig kitartó szeretet.

Áldott ez a szeretet, de itt látszik, hogy mégis milyen tehetetlen.

Az igazán nagy bajban nem tudunk segíteni (25).

– 3. A kereszten szenvedő Úr azonban megszólal, és ahogy anyját Jánosra bízza, a szeretett Jánost pedig az anyjára, úgy bíz bennünket egymásra a mi Urunk.

Nem minden embert azonos felelősséggel bízott ránk, hanem azt a néhányat, akikkel és akik között élünk.

Ha mindenki ezt komolyan venné, és a közvetlen közelünkben jobban vigyáznánk egymásra, az elég lenne... (26–27).

Ennél azonban sokkal több történik itt; – beteljesedik az Írás ígérete, mindenben (Zsoltárok 22,19).

Itt nem egy ember szenved, hanem a világ Megváltója veszi kézbe a halandó emberi élet minden nyomorúságát.

Na, ez az Ige üzenete, ez az evangélium; – erre figyelni, ezt hirdetni, élni, ez a reformáció (24).

Szerző: refdunantul  2017.10.31. 04:00

JÉZUS MEGFESZÍTÉSE. – 1. Amikor a zsidók így feleltek: – „Nem királyunk van, hanem császárunk!”, – akkor Pilátus átadta nekik Jézust, ők pedig átvették (16). Ez az emberiség nagy baja, nem királya van, hanem császára… – 2. Jézus maga vitte a keresztet, még akkor is, amikor más leírások szerint segítettek neki (Máté 27,32). Ennek a keresztnek a súlyát csak Ő hordozhatta el (17), ennek a kínhalálnak szenvedését csak Ő élhette meg, mert több volt ez, mint lassú fulladásos halál két másik között (18). – 3. Talán éppen a jánosi leírás jelzi, hogy ez a két másik”, sokakat megjelenít. Középen pedig Ő szenved (18). Ha hiszed, hogy Ő, a názáreti Jézus a Megváltó Király, akkor bármi történik veled, Ő ott van veled a „középen”, és nem hagy a „kereszten”, nem hagy a városon kívül, az életen kívül, nem hagy a gyalázatban és a halálban (20).

Ezékiel 12,21–28

258. dicséret

* A teljes igemagyarázat:

JÉZUS MEGFESZÍTÉSE.

– 1. Amikor a zsidók így feleltek: – „Nem királyunk van, hanem császárunk!”, – akkor Pilátus átadta nekik Jézust, ők pedig átvették (16).

Ez az emberiség nagy baja, nem királya van, hanem császára, nem Jézus Krisztus a királya, hanem e–világi császárok törnek az örökkévaló király helyére, miközben a jólétben már önmagunk leszünk – minden egyén külön-külön – császárrá, uralkodóvá, istenné.

Éppen ezért kell ebben a világban a hatalommal rendelkező felsőbbség, miközben az egyén kiteljesedésével sem lenne semmi baj, ha az tiszta hitben, Jézus Krisztusban történne meg.

– 2. János tömörséggel ír itt minden mozzanatról, miközben teológiai súlya van itt minden mondatnak.

Jézus maga vitte a keresztet, még akkor is, amikor más leírások szerint segítettek neki (Máté 27,32).

Ennek a keresztnek a súlyát csak Ő hordozhatta el (17), ennek a kínhalálnak szenvedését csak Ő élhette meg, mert több volt ez, mint lassú fulladásos halál két másik között (18).

– 3. Talán éppen a jánosi leírás jelzi, hogy „ez a két másik”, sokakat, másokat is megjelenít, engem is meg téged is.

Mindnyájan ott lehetnénk.

Középen pedig Ő szenved (18).

Ha hiszed, hogy Ő, a názáreti Jézus a Megváltó Király, akkor bármi történik, Ő ott van veled a „középen”, és nem hagy a kereszten, nem hagy a városon kívül, az életen kívül, nem hagy a gyalázatban és a halálban (20).

Hiszen ezért jött.

– 4. Pilátus minden akkori nyelven felírta a vádat: A Názáreti Jézus, a zsidók királya.

Máris összevesznek Jézus vádlói a feliraton, de Pilátus nem módosíttatja azt.

Ez is tipikus, még egy feliratban sem tud egyetérteni az ember.

Ezért kell a hatalom: nincs vita és kész, mert soha nem lenne vége.

Ugyanakkor itt is több az igei üzenet, mint a „közéleti” gondolat.

Nemcsak Ő mondta magáról, hogy király, hanem ténylegesen az is: Ő az egyetlen, igaz király, Ő a megoldás, a megváltás, az üdvösség királya.

Pilátus megmondta, nem tudta, hogy a Szentlélek által mondta; – és amit az Úr megmond, az úgy van! (19–22)

Szerző: refdunantul  2017.10.30. 04:00

MILYEN MAGÁNYOS ez a hatalmához ragaszkodó, vergődő Pilátus. – 1. Pilátus fél: fáradt, zavarja ez az ügy, amitől nem tud szabadulni, és ami hatalmát is megingathatja, hiszen soha nem tudhatjuk, melyik ügyünk nő túl rajtunk. Jézus nem felel Pilátusnak (8–9). Ő azoknak felel, akik nem titokzatosságára, hanem szavára, kijelentésére kérdeznek rá; – akkor azonban az Ő válasza elveszi a félelmeket. – 2. Pilátus félelmében a hatalmára hivatkozik, amire döbbenetes választ kap Jézustól, miszerint semmi hatalma nem lenne, ha nem felülről kapta volna (10–11). Jézus Krisztus hatalma az egyetlen hatalom, amely szolgáló hatalom. A mi hatalmunk Őtőle van, amivel gyakran visszaélünk, szolgálat helyett a magunk ügyire használjuk azt. – 3. Pilátus félelme pánikká sűrűsödik, amikor a zsidók megzsarolják: „Ha ezt szabadon bocsátod, nem vagy a császár barátja…” (12–16). Ezért Pilátus, noha szabadon akarta engedni Jézust, kiszolgáltatja őt a zsidóknak. Pilátus vergődik a hatalom birtoklása, a vallások rengetege, az elvárások sokasága között, és ezzel félelme elviselhetetlenné lesz. –  Dönteni kell, az Úr mellett, nincs más megoldás.

Ezékiel 12,1–20

90. zsoltár

* A teljes igemagyarázat:

MILYEN MAGÁNYOS ez a hatalmához ragaszkodó, vergődő Pilátus, mint minden e–világi hatalmasság!

– 1. Pilátus fél, fáradt, zavarja ez az ügy, amitől nem tud szabadulni, és ami hatalmát is megingathatja, hiszen soha nem tudhatjuk, melyik ügyünk nő túl rajtunk.

Pilátus félelme mindezek mellett valami babonás, vallásos félelemre is utal, hiszen amikor megtudja a Jézus elleni igazi vádat, miszerint Ő Isten Fiává tette magát, kihallgatja Jézust ezzel kapcsolatban is.

Jézus azonban nem felel neki (8–9).

Ő azoknak felel, akik nem titokzatosságára, hanem szavára, kijelentésére kérdeznek rá; – akkor azonban az Ő válasza elveszi a félelmeket.

– 2. Pilátus félelmében a hatalmára hivatkozik, amire döbbenetes választ kap Jézustól, miszerint semmi hatalma nem lenne, ha nem felülről kapta volna. Ez az emberi, de felülről kapott hatalom ma van, holnap pedig nincs, az Isten rendelése szerint (10–11).

Jézus Krisztus hatalma az egyetlen hatalom, amely szolgáló hatalom.

A mi hatalmunk Őtőle van, amivel gyakran visszaélünk, szolgálat helyett a magunk ügyire használjuk azt.

Áldott az a „hatalmas”, aki felelőssége okán fél…

Akinek hatalma van, abban sokkal több félelem feszül, ennek többnyire prózai oka van, hiszen az ilyen ember sokkal több mindent veszíthet; – „látszólag”.

Valójában csak talpnyalókat, gondokat, indulatokat, felelősséget, zsarolókat, félelmeket veszít az ember a hatalommal…

– 3. Az ember mégis ragaszkodik múlandó, apró hatalmához.

Pilátus félelme ezért pánikká sűrűsödik, amikor a zsidók megzsarolják: „Ha ezt szabadon bocsátod, nem vagy a császár barátja…” (12–16).

Ezért Pilátus, noha szabadon akarta engedni Jézust, kiszolgáltatja őt a zsidóknak.

Pilátus vergődik a hatalom birtoklása, a vallások rengetege, az elvárások sokasága (rómaiak, zsidók, Jézus, saját maga) között, és ezzel félelme elviselhetetlenné lesz.

– 4. Dönteni kell.

Dönteni kell, az Úr mellett, nincs más megoldás.

Megérkezett az, aki által dönthetünk az élő Isten mellett; – aki által a dolgaink is jól dőlnek el.

Szerző: refdunantul  2017.10.29. 04:00

A LEGFONTOSABB KIJELENTÉSEK HANGOZNAK EL JÉZUS KRISZTUSRÓL. – 1. Jézus hagyja magát, nem üt vissza, szelíd és alázatos marad akkor is, amikor megalázzák, az arcába vágva megverik (1–3). Jézus hagyja magát, miközben Isten cselekszik, éppen így… – 2. Jézusról kimondják, Pilátus és a többiek, a legfontosabbakat, noha nem tudatosan, nem teológiai értelemben teszik ezt, de itt Isten minden pillanatot a kezében tart. Igen, Ő Jézus, a Krisztus! – Ő a király (3), nemcsak a zsidók, hanem az egész világ, az egész mindenség királya (Filippi 2,9). – Semmiféle bűn nem található benne (4), mégis Ő az, aki kínhalállal (6), a törvény büntetését elhordozza (7), de Isten Fiaként hordozza el azt (7), ezért legyőzi a halált, és megszabadít bennünket (1Korinthus 15,20). – Ő az ember, ilyen az ember, Isten eredeti gondolata szerint, ilyenné akar újjászülni bennünket (5). – 3. Pilátus kihozta őt a „népnek”, és nem tudta, hogy Ő az, aki kihozza a „népet” a „halálból”…

Ezékiel 11,14–25

8. zsoltár

Hozzáfűzés az igemagyarázathoz:

* Ahogy az ember, amíg él, akaratlanul is lélegzetet vesz, és ezzel is kénytelen tanúskodni az éltető Istenről; – úgy itt is akaratlanul, mert Isten így akarta, a legfontosabb kijelentések hangoznak el Jézus Krisztusról.

Olyan ez, mint amikor valaki elszólja magát, olyat mond, amit nagyon nem akart volna, vagy aminek súlyosságát akkor nem, csak később, vagy ő maga soha nem érhet fel ésszel, szívvel, hittel.

Szerző: refdunantul  2017.10.28. 04:00

A VALÓSÁGHOZ NINCS HÁTTÉRZENE. Ez a pár vers itt a tényleges valóság. De látjuk azt a „Valakit” is, aki ezen a valóságon könyörülhet. – 1. Pilátus próbál diplomata lenni, köztes megoldást találni. Saját véleménye szerint egyébként nem találja bűnösnek Jézust politikai, jogi értelemben (38). Ezért támad a mentő ötlete: hát szokás és kérés szerint szabadon bocsáthatnak egy foglyot a zsidó húsvét alkalmából, éljenek a remek lehetőséggel, bocsássák már szabadon ezt az embert, aztán menjenek végre haza (39). – 2. A zsidók Jézus helyett a rabló Barabást kérik szabadon bocsátani (40). Ilyen az ember: az élő Isten helyett a rabló kell. Önmagunk bölcsessége, ügyeskedése, vágyai, indulatai alapján mindig csak így választhatunk: meglopjuk egymást, Isten dicsőségét, tönkreteszünk mindent, a teremtett világot is. – 3. Isten Fia ott áll, és elhordozza, hogy többre tartsanak egy rablót Őnála. Ő elhordozza, hogy így beszéljenek róla: „Ne ezt!” (40) Jézus elhordozza, hogy a rablógyilkost szabadon bocsássák. Ő azért jött, hogy a mi „rablógyilkos” életünk büntetését elhordozza, mi pedig megszabaduljunk, de egyben felszabaduljunk egy új életre!

Ezékiel 11,1–13

180. dicséret

* A teljes igemagyarázat:

A VALÓSÁGHOZ NINCS HÁTTÉRZENE.

Ez a pár vers itt a tényleges valóság.

Ezt látjuk az igeszakasz szereplőiben.

De látjuk azt a „Valakit” is, aki ezen a valóságon könyörülhet.

János tömören ír Barabás szabadon bocsátásáról, mégis mennyi üzenet zsibong ebben a tömörségben.

– 1. Pilátus próbál diplomata lenni, köztes megoldást találni; – nem akarja a zsidókat se magára haragítani, hogy erőből oldja meg a kérdést, mert utána az ebből támadó feszültséget is neki kell majd kezelni; – miközben a római felsőbbség is számon kérheti őt, ha nincs rend tartományában.

Ugyanakkor számára nem ügy ez az egész.

Saját véleménye szerint egyébként nem találja bűnösnek Jézust politikai, jogi értelemben (38).

Pilátus belefáradt a „hatalom” gyakorlásába, ami csak látszólag olyan „nagyszerű”, valójában igen keserű, megnyomorító, erőt és időt emésztő, hálátlan feladat.

Pilátus belefáradt az „igazság” keresésébe, belefáradt az állandó döntéskényszerbe, a felelősség felvállalásába, hiszen ebben a világban nincsenek jó döntések, olyanok, amelyek mindenkinek „jók” lennének.

Pilátus „menekülni” próbál, fáradt, unja, szabadulni akar az ügytől, hagyják már békén, menjenek már el ezek.

Pilátusnak elege van.

Ezért támad a mentő ötlete: hát szokás és kérés szerint szabadon bocsáthatnak egy foglyot a zsidó húsvét alkalmából, éljenek a remek lehetőséggel, bocsássák már szabadon ezt az embert, aztán menjenek végre haza (39).

– 2. A zsidók azonban nem hagyják annyiban, sem a vezetők, sem a velük lévő sokaság.

Nem engednek!!! Nem tágítanak! Nem hagyják magukat. Újra és újra kezdik.

Élnek a lehetőséggel, de csak azért, hogy jelezzék, Jézust halálra szánták, miközben jelzik, hogy nem engedik ügyeskedni Pilátust, hiszen átlátnak a szitán.

Jézus helyett a rabló Barabást kérik szabadon bocsátani (40).

Ilyen az ember: az élő Isten helyett a rabló kell, mindenhol, mindenben.

Önmagunk bölcsessége, ügyeskedése, vágyai, indulatai alapján mindig csak így választhatunk.

Nemcsak Barabás itt a rabló, hanem ezek itt mi, meg mindannyian azok vagyunk élő hit nélkül: meglopjuk egymást, Isten dicsőségét, tönkreteszünk mindent, a teremtett világot is beleértve.

– 3. Isten Fia ott áll, és elhordozza, hogy többre tartsanak egy rablót Őnála.

Ő elhordozza, hogy így beszéljenek róla: „Ne ezt!” (40)

Jézus elhordozza, hogy a rablógyilkost szabadon bocsássák.

Ő azért jött, hogy a mi „rablógyilkos” életünk büntetését elhordozza, mi pedig megszabaduljunk, de egyben felszabaduljunk egy új életre!

Csak Jézus Krisztus királysága alatt élve lehet más az emberi élet, legyünk bár uralkodó vezetők, vagy éppen vezetettek; adott helyzetben éppen „elnyomók”, vagy „elnyomottak”; gazdagok, vagy szegények.

Csak az Ő királysága segít nem megfáradni, uralkodva is szolgálni, szolgálva sem megfáradni, és a legnehezebb helyzetben is hitet vallani, vagyis nem a rabló, hanem az Úr mellett dönteni, hogy a rabló is megváltozzon.

Szerző: refdunantul  2017.10.27. 04:00

JÉZUS KIRÁLYSÁGA nem ebből a világból való, de ezt a világot is át akarja formálni az Ő igazságával. – 1. Jézus Krisztus az „igaz szeretet” királya. Pilátus megkérdezi: „Mi az igazság?” (38) Az igazság nem elméleti kérdés. Az igazság az Úr Jézus Krisztus és az Ő feltámadásban közölt megigazító kegyelme. Olyan ez, elnézést a gyenge példáért, mint amikor apám, az elméleti fejtegetések helyett összehúzta a szemöldökét, és azonnal tudtuk hol a helyünk, majd megszorította a kezünket és erejével megsimogatta a fejünket. Micsoda szeretet volt mindkettőben, minden elmélet és érzelgősség nélkül (33–38). – 2. Jézus Krisztusban beteljesedtek az Írások (32). Ennek a világnak Ő az egyetlen királya (37), aki maga az igazság, akinek követéséből igaz szeretet fakad. Egyetlen esélyünk az Ő követése. – 3. Egyébként az Ő királysága nélkül: – mindent szétkaszabol a gyűlölettel teli bűn, vallási, kegyes, vagy hitetlen formában; – mindent elemészt a sokféle vélemények igazságigénye és a mögöttük tomboló gyilkos agresszivitás; – vagy éppen mindet összeken az általános, egyetemes szeretet hamis érzelgőssége, amibe halálosan beleragadunk, mint a légy a mézbe.

Ezékiel 10

147. zsoltár

* Hozzáfűzés az igemagyarázathoz:

A bűn járhat a kegyesség szent öltözeteiben (Victor János).

A zsidók gondosan vigyáznak arra, hogy úgy öljék meg Jézust, hogy ők tiszták maradjanak, ne lépjenek pogány római házába, és ne is ők mondják ki a halálos ítéletet, hiszen ők nem ölhetnek; – viszont dolguk végeztével nyugodt lelkiismerettel megehetik majd a húsvéti vacsorát.

Kár, hogy nem sokat változott a helyzet azóta sem (28–32).

A bűn járhat az emberi jogrend keretei között is.

Jézus ellenségei tudták, hogy az érvényes világi jogszabályok szerint a halálos ítélet végrehajtásához a római hatóság „pecsétje” kell; – ezért mennek a római helytartóhoz.

Sokan vagyunk, akik vigyázunk a paragrafusok betartására, de ez még nem jelenti azt, hogy Istennek is kedves az, amit teszünk.

Erkölcsösek lehetünk, de ez még édes kevés Isten előtt.

Kegyelemre szorulunk, megváltásra van szükség, ebből az áldott forrásból növekedhet fel valami egészen új (31–32).

Szerző: refdunantul  2017.10.26. 04:00

MEGKÉRDEZTÉK PÉTERT.  1. Péter nem ment be a főpap palotájába, az ajtónál megállt (16), majd az udvaron melegedett a tűznél (25), amikor Jézust Annás főpaptól Kajafáshoz, a hivatalban lévő főpaphoz vitték (24). Ez a „tipródás” a bizonytalansággal teli félelem jele, mennék is, meg nem is, amely a modern embernél a „túlpörgésben” mutatkozik meg: „megyek”, még többet „megyek”, pedig nem kellene… – 2. Az éjszakák hidegek voltak arrafelé, de az ember egyébként is mindig fázik, didereg, remeg, amikor letér a kijelölt útról. Az Isten úgy alkotott meg minket, hogy legalább a szervezetünk jelezzen, ha nem jó fele megyünk, az Úr szavára pedig nem figyelünk. Péter egyre inkább didergett, de már nem a hideg miatt, hanem mert megkérdezték őt Jézus felől, és ő nemmel felelt. – 3. Ha minket megkérdeznek Jézus Krisztusról? Hol állunk? Merünk–e nyíltan szólni az Ő ügyében? (2Korinthus 3,12) Nem véletlenül didereg ez a világ...

Ezékiel 9

256. dicséret

* A teljes igemagyarázat:

MEGKÉRDEZTÉK PÉTERT.

– 1. Péter nem ment be a főpap palotájába, az ajtónál megállt (16), majd az udvaron melegedett a tűznél (25), amikor Jézust Annás főpaptól Kajafáshoz, a hivatalban lévő főpaphoz vitték (24).

Ez a „tipródás” a bizonytalansággal teli félelem jele, mennék is, meg nem is, amely a modern embernél a „túlpörgésben” mutatkozik meg: „megyek”, még többet „megyek”, pedig nem kellene…

Az éjszakák hidegek voltak arrafelé, de az ember egyébként is mindig fázik, didereg, remeg, amikor letér a kijelölt útról.

Az Isten úgy alkotott meg minket, hogy legalább a szervezetünk jelezzen, ha nem jó fele megyünk, az Úr szavára pedig nem figyelünk.

Péter egyre inkább didergett, de már nem a hideg miatt, hanem mert megkérdezték őt Jézus felől, és ő nemmel felelt.

Ha minket megkérdeznek Jézus Krisztusról?

Hol állunk? Merünk–e nyíltan szólni az Ő ügyében? (2Korinthus 3,12)

Nem véletlenül didereg ez a világ...

– 2. A kérdések fokozódnak!

Először a főpap ajtaját őrző szolgálólány kérdezett rá Péternél arra, hogy talán ő is Jézus tanítványaihoz tartozik? (17)

Aztán többen együtt kérdeztek rá ugyanerre, amikor Péter még mindig a tűznél melegedett (25).

A harmadik kérdés élesebb, mint az előzőek, hiszen annak az embernek a rokona kérdezi meg Pétert, akinek levágta a fülét a kertben: „Vajon nem láttalak én téged vele együtt a kertben?” (26).

– 3. Péter mindhárom esetben egyértelműen tagad: „Nem vagyok.”

– Döbbenetes ez a mondat, így az összefüggéseiből kiragadva különösen, hiszen az élet Ura nélkül valóban „nem vagyunk”, legfeljebb egy ideig létezünk, aztán meghalunk, de nem élünk.

Őnélküle nem vagyunk, élünk, de halottak vagyunk (Jelenések 3,1).

– Pedig Pétert csak kérdezik, nem vádolják. Ám, aki érintett, az szemrebbenés nélkül tagad.

– Péter tagadása azonban attól is megrendítő, ahogy János evangélista leírja, minden hozzáfűzés nélkül, teljesen lecsupaszítva az egészet a tényekre.

Itt Péter nem esküdözik és átkozódik (Márk 14,71), hanem „csak” tagad, de nem is fakad sírva a kakasszó után, mert a töredelem is elmarad egyelőre (Máté 26,75).

– Bizony, ez a szent dráma minket, mai keresztyéneket is a sarokba szorít, fel merjük–e vállalni, hogy hol állunk, merünk–e nyíltan szólni az Úrról? (2Korinthus 3,12).

– 4. Végezetül nézzük meg ezt a jól ismert történetet egy szokatlan oldalról is.

A kérdezők felől tekintve a történtekre: érdekes.

Mert miért kérdeznek ezek itt? Mi a céljuk?

Ez akkor is felvetődik, ha igazuk van, ha nemes ügyet szolgálnak.

Miért jó nekik, ha lebuktatják a másikat?

Azért mert ezek az igazságot szolgálják, mert becsületesek, mert hűségesek valakihez?

Valószínű, inkább arról van szó, hogy az ember szereti megbüntetni a másikat, főleg azokat, akik már amúgy is bajban vannak, vagy mert az illetőn bosszút akarnak állni.

Ahogy a baromfiudvarban is a sebesültet csipdesik halálra a többiek.

Az ember aljas, csak nemes huzatokba öltözteti aljasságát.

Még ha kötelező jelenteni, akkor is aljas az, aki jelent, aki kérdez, aki azért akarja a bűnös megbüntetését, hogy ő végre „kielégülhessen”.

Valljuk: a bűn büntetést követel. Ez isteni jog, amit a rend okán emberekre ruházott az Isten. És akkor a kegyelemről még nem is beszéltünk.

Itt azonban most nem ezekről van szó, hanem a kérdezés mögötti lelkületről, a másokat lenyakazó „önkéntes buzgalomról”, az érdekvezérelt taposásról, a tapintatlan kérdésekről, kíváncsiskodásokról, mintha a kérdezőnél minden rendben lenne.

Amíg majd ők nem lesznek a soron…

Az előző két kérdés is „tapintatlanul” rákérdez Péter ügyeire, mert az ember könyörtelenül kérdezi a másikat mindenkor, mindenről; – de a harmadik kérdésben konkrét „bosszú” feszül, hiszen most egy haragos „csap le” Péterre, a levágott fülű ember rokona.

Készüljünk fel arra, hogy ahol valamiféle „karddal” támadtunk a másikra, ott emberi oldalról soha nem számíthatunk irgalomra.

Szerző: refdunantul  2017.10.25. 04:00