Jézus Krisztus a békesség Ura. – 1. Ez a békesség azonban ebben a világban nagyon sokszor harcot jelent, kemény küzdelmet: a hit harcát, Jézus Krisztus ügyének bátor felvállalását, ezáltal sok területen hitbeli döntést, bizonyságtevő választást, meghasonlást (Máté 10,34; 12,51). – 2. Ugyanakkor Isten népe és a hit embere ezt a harcot békességben vállalja fel. Pontosan ez a Jézus Krisztusban nyert békesség titka, miszerint a hívő ember minden körülmények között, még harcaiban is békességet nyert ember. – 3. Ez a békesség ugyanis bizonyosság, amely azonban soha nem kezdeményez harcot, egyszerűen csak képviseli a rá bízott ügyet, és békességben felvállalja ennek következményeit, miközben ez a bizonyosság végképp nem megy bele ócska, értelmetlen, pitiáner, vagy gyarló érdekeken alapuló küzdelmekbe, amelyek méltatlanok Jézus Krisztus ügyéhez.*

Zsoltárok 50

50. zsoltár

* Kiegészítések az igeszakasz magyarázatához:

- Az Úr legyen mindnyájunkkal, hogy miénk lehessen ez a békesség (16).

- Lám, Pál saját kézzel írt sorai nemcsak ezt a levelet teszik hitelessé (17), hanem egész életét, amely mindig Jézus Krisztus békességét hirdette, - azt a békességet, amelyet a feltámadott Úr teremtett meg Isten és az ember között (18).

- Minden békesség forrása Jézus Krisztus. Valóságos békesség csak Jézus Krisztusban van.

- Ez a békesség pedig mindig békét teremt (Máté 5,9), de Jézus Krisztust képviselve békességben felvállalja a szenvedést és a küzdelmet, amit szándékosan soha nem a saját önzése indított el.

Szerző: refdunantul  2017.01.18. 04:00

Jézus Krisztus szeretetének nevében igenis rá lehet parancsolni testvérünkre, amikor arra szükség van (6). A hitből fakadó szeretet mindig a káosz veszélyét rejti magában. Erre sajnos gyakori példa az, hogy az egyházban gyakran olyan megjegyzésekkel, megoldhatatlan konfliktusokkal, kidolgozatlan struktúrákkal találkozunk, ami „világi” területen egyszerűen elképzelhetetlen. Itt mindenki egyenlő, szeretjük egymást, ezért nincsenek alá és fölérendelt viszonyok, így valójában mindenki azt csinál, amit akar, - a mi Urunk Jézus Krisztust, az Ő Igéjét és szeretetét emlegetve. Ez lehetetlen helyzeteket eredményez Isten népe között, miközben az egyházban káoszt teremtő emberek a világban pontosan tudják a helyüket. Tehát a tétlenség csak az egyik nagy probléma, ami manapság úgy jelentkezik, hogy az illető abban tétlen, ami a feladata lenne (6-7). Az egyházban sokan szereptévesztésben vannak. Itt mindenki mindent tud, és jobban tud, - itt mindenki következmények nélkül véleményezhet, okoskodhat, buzoghat ott, ahol semmi keresnivalója nem lehetne, - miközben az illető az önzetlen szolgálatban tétlen, ezáltal haszontalan (11).*

Zsoltárok 49

49. zsoltár

* Kiegészítések az igeszakasz magyarázatához:

- Hisszük, hogy Jézus Krisztus megváltó szeretete szolgáló, szorgalmas, csendes, helyét megtalált, elégedett élettel ajándékoz meg bennünket (8-12).

- Az ilyen ember: intésében határozott, de nem durva.

- Az ilyen ember törekszik a jobbra (13), de nem lesz elviselhetetlenné az állandó kritikai észrevételeivel, mert tudja, hogy ezen a világon minden új megavul, mégpedig hamar. Odaát lesz csak maradéktalan valósággá a mi Urunk által hozott új (13-14).

Szerző: refdunantul  2017.01.17. 04:00

Terjedjen az Úr Igéje! – 1. Ne mi „terjedjünk”, ne valami emberi gondolat, értelmezés, kegyesség terjedjen, „megerőszakolva” a másikat, hanem az Úr Igéje, a mi Urunk Jézus Krisztus evangéliuma, a megváltás örömhíre terjedjen. Valójában csak erre van szükségünk (1). – 2. Éppen ezért imádságunk tárgya az Ige terjedése, mert ebben a világban mindig csak emberi gondolat, értelmezés, kegyesség formájában testesülhet meg az Úr Igéje. Az imádság arra vonatkozik, hogy könyörüljön rajtunk az Úr, miszerint emberi gondolataink, kegyességünk az Ő Igéje üzenetének, a megváltás örömhírének szolgálatába állhassanak. Imádságunk tárgya az, hogy az Úr őrizzen meg bennünket a gonosztól, amely magát terjeszti az Úr Igéje helyett (2-3). – 3. Ugyanakkor imádságunk tárgya az is, hogy adjon az Úr nekünk hűséget, erőt, szeretetet, irányítást, fegyelmet, állhatatosságot (3-5), hogy egymás iránti bizalomban, életünk utolsó pillanatáig hűségesek lehessünk az Úr Igéjéhez (Jelenések 2,10), és annak valóságos terjedését bízzuk csakis Őrá, hiszen nem mindenkié a hit (2).

Zsoltárok 48

48. zsoltár

Szerző: refdunantul  2017.01.16. 04:00

– 1. Hálával tartozunk, mert Isten szeretete a Jézus Krisztusban kiválasztott bennünket, és a megszentelődés útján vezet bennünket az Ő dicsőségének teljessége felé (13-14). Ez így túl teológiai. Miről is van szó pontosan? Amikor az öreg magyar vizslánkat megfeddjük valamiért, és emiatt pár percre megsértődik, akkor is később ugyanolyan megkérdőjelezhetetlen bizalommal fordul a „gazdihoz”, ahogy ezt egész életében tette. Minden hálaadás forrása az a tény, hogy az Úr kezdettől fogva maradéktalanul gondoskodott rólunk. – 2. Ebből a hálaadásból következik az Úr ügyéhez való hűség, amit az igeszakasz a keresztyén hagyományhoz, a keresztyén kultúrához való hűségnek nevez. Tehát a hagyománynak igei tartalma van. Ez a hűség a hétköznapok ránk bízott területein is megmutatkozik. Ez egy élő, eleven, megújuló, érlelődő hűség, és soha nem valami kibírhatatlan konokság és makacsság (15). – 3. Az Úr két legnagyobb ajándéka a hála és a hűség, amelyhez harmadikként társul a vigasztaló reménység, minden körülmények között (16-17). Kell-e ennél több?

Zsoltárok 47

47. zsoltár

Szerző: refdunantul  2017.01.15. 04:00

A GONOSZ mindig úgy jelenik meg, hogy valaki istennek képzeli magát (4).* A sikerek, a hatalom nagy kísértés ilyen tekintetben. EGY OLIMPIAI BAJNOK nyilatkozta, hogy áldja az Urat, amiért két olimpiai arany között volt egy csúfos kudarca; - ez kellett. Isten hatalma Jézus Krisztusban legyőzte a gonoszt (8). Az Úr kegyelme az, hogy megkötözi, visszatartja, nem engedi teljesen szabadjára tombolását, bár sok a leplezett gonoszság (3-7). De amikor nyíltan határtalanná lesz a gonoszság (8), amikor Isten minden törvényét, életet szolgáló rendjét lábbal tiportatja velünk a gonosz; - akkor valóban közel van a mi Urunk, tehát legyünk készen. Ahol kiárad a bűn, ott megnövekszik a kegyelem (Róma 5,20). Ekkor az emberi bűn dinamitját leplezetlen, tömeges barbársággal robbantja fel a gonosz, bennünk és közöttünk. Egy hétköznapi, irgalmatlan érdekharc is lehet barbár. Mi Jézus Krisztusba vetett hittel tesszük a dolgunkat, nem találgatjuk az időpontokat (1-2), nem veszünk részt a sátán csalárd hazugságaiban (9-12), hanem bizonyosak vagyunk az Úr győzelmében és szabadításában (8).

Zsoltárok 46

46. zsoltár

* Gonosz az, aki fölébe emeli magát mindennek (4), aki az Úrra és másokra hivatkozva a saját érdekeit, dicsőségét, meglátásait szolgálja, ebből nem enged, és másokat akár halálosan is félrevezet, beáldoz (1-3).

Szerző: refdunantul  2017.01.14. 04:00

Töredelmes szívvel szabad végigolvasnunk a mai szakaszt, hiszen amit akkor az apostol a thesszalonikai testvéreknek írt, az a Szentlélek által ma nekünk szól. Olyanok vagyunk-e, mi, az Isten népe, mint akikért hálát lehet adni, akiknek a hite nőttön nő, az egymás iránt való szeretetünk gazdagodik, és ez a hit és szeretet minden üldöztetést és nyomorúságot elvisel? (3-4) Olyanok vagyunk-e, mint akikben „gyönyörködni” lehet, mint akikkel dicsekedni lehet (4), mert elhívatásukhoz méltóan megdicsőül bennünk az Úr Jézus Krisztus? (11-12) Hát, nem tudom? Ha ez alapján ítél meg minket az igazságos Úr, akkor mi is ítéletre juthatunk (5). Isten azonban úgy igazságos, hogy kegyelmes. Övéi ezt tudják, de ezzel soha nem élnek vissza, ezért Szentlelkének erejével igyekeznek méltóvá lenni az Úr szeretetéhez. Az Úr nem engedi bántani népét, megfizet a gyötrőinknek. De ez arra kötelez minket, hogy mi nem gyötrünk senkit, és nem kielégít bennünket ellenségeink majdani gyötrelme, hanem ebben a bűntől gyötrődő világban ENYHÜLÉSÉRT, irgalomért, megtérésért könyörgünk, még ellenségeinkre tekintve is (6-10). Köszönjük, Urunk, hogy Nálad rendeződnek a dolgok; - egyedül Te adsz enyhülést, üdvösséget. Adj sokaknak, adj nekünk is, mert sok minden fáj!

Zsoltárok 45

45. zsoltár

Szerző: refdunantul  2017.01.13. 04:00

AZ ÉLŐ ISTEN A BÉKESSÉG ISTENE. Az ember pedig valójában egy időzített bomba, mindenki az, a legnyugodtabbnak tűnő ember is. KETYEG A BOMBA, aztán újra és újra robban, többnyire befelé, de gyakran kifelé is. Amikor egy egész csapat ember gyűlik össze valamiért, akkor még nagyobbat robbannak, ha pedig népek, akkor a robbanás óriási pusztításokat okozhat. Közben gyakran robbanunk befelé is, vagy különböző módokon próbáljuk megelőzni, késleltetni a robbanást; - de a végső robbanás, a halál senkinél sem maradhat el. Mivel a robbanás mindig pusztít, ezért nincs az a nemes cél, amivel igazolni lehetne bombasztikus békétlenségünket.* A megváltás nem más, mint éppen az, amit a mai igeversünk hangsúlyoz, miszerint maga a békesség Istene szentel meg bennünket teljesen, testünket és lelkünket egyaránt, a mi Urunk Jézus Krisztusban. Ez nem egy passzív békesség, ahogy azt más világvallások tanítják, hanem egy aktív békesség, de soha nem romboló, hanem mindig építő békesség. Ez a békesség olyan békesség, amelyen keresztül nem a mi pusztító, robbanékony lényünk, hanem maga az Úr cselekszik bennünk és általunk (24).**

Zsoltárok 44

44. zsoltár

* Ez eddig mélypszichológia, éppen ezért kevés. Most jön az üzenet, az Ige, a teológia.

** Kiegészítések az igeszakasz magyarázatához:

- Imádkozzunk egymásért (25), hogy az Isten békessége töltsön el minket (Filippi 4,7), legalább minket.

- Sokat ér a másik szent csókja, vagyis gyöngédsége is, hiszen rengeteg a durvaság ebben a világban; - de valójában az Úr ölelésére, szent csókjára van szükségünk, aki kegyelme által (28) egyedül képes az időzített bombát hatástalanítani bennünk (26).

Szerző: refdunantul  2017.01.12. 04:00

Isten akarata az, hogy a javunkat szolgáló, KRISZTUSI JÓT TARTSUK MEG, és a gonosz minden fajtájától tartózkodjunk (22). Hogyan lehetséges ez? – 1. Mindenkor imádkozzunk. Az imádság az ember állandó nyitottsága az élő Istenre. A szüntelen imádság azt jelenti, hogy az Úr színe előtt élünk meg mindent, hálaadásban és örömben. Az imádkozó ember mindig felfedezi Isten ajándékait (16-18). – 2. Emberi viszonyainkat rendezzük. Vagyis az elöljáróinkat becsüljük, és nem becsméreljük; egymást intjük és bátorítjuk; elsősorban pedig mindenkihez türelmesek és „jók” vagyunk, a krisztusi „jó” „hegyi-beszédes mércéje” szerint (12-15). – 3. A Szentléleknek engedjünk. Olyan ez, mint amikor a kisgyermek enged apja szeretetének, amikor annak feléje nyújtott kezét megragadja, hiszen ez a kéz őt védi, óvja, vezeti, erősíti. Nem minden felénk nyújtott kéz az Atya keze, ahogy nem minden beszéd prófétai szó. A prófétai beszéd: intés és bíztatás, igazság és szeretet egyszerre. Ezért mindent megvizsgálunk, az Atya kezét pedig nem ellökjük magunktól, hanem megragadjuk azt (19-22).

Zsoltárok 43

43. zsoltár

Szerző: refdunantul  2017.01.11. 04:00

Csak az első versre tudunk most koncentrálni. Az ember mindig jobbat vár! Mindig MEGÚJULÁST akar, itt és most. Megvallása ez annak, hogy soha semmi nem jó. Valóban nem az. Valljuk, tapasztaljuk, hogy itt minden töredékes. De „emberi erőfeszítés” önmagában elégtelen a valódi megújuláshoz. Éppen ezért hangsúlyozza az apostol, hogy az emberi várakozás valami jobbra, önmagában hiábavaló. Akiben mégis, minden töredékesség ellenére megtapasztalhatjuk azt az „újat”, ami nagyon is „régi”: az Isten eredeti gondolatát rólunk; - az csakis a feltámadott Úr Jézus Krisztusban lehetséges. Őt várjuk, nem valami emberi, önhitt, múlandó megújulást (9). Őbenne bízunk akkor is, amikor itt sóhajtozunk (Róma 8,19), de hitben már ezt az örök újat reméljük és éljük. Mikor lesz ez? Az „időpont” már eljött.* Az Úr Jézus Krisztusba vetett hitünk által már a miénk ez az avulhatatlanul új.**

Zsoltárok 42

42. zsoltár

* Kiegészítések az igeszakasz magyarázatához:

- Ettől kezdve „az időpontról” csak annyit, hogy ami már beteljesedett, az kiteljesedik rajtunk az Úr visszajövetelével.

- Ennél többet az időpontról, és ennek kapcsán a megújulásról nem szükséges írni és gondolkodni (1).

- Persze miközben várjuk a „kiteljesedést”, mindannyian tesszük a magunk dolgát, készen vagyunk, és tudjuk, hogy minden elmúlik, csak Ő és az Őbenne bízók maradnak meg (Máté 24,35). Még a saját korunkban munkált „kreatív igyekezetünk” is kár és szemét önmagában.

- Őt várjuk, az Urat, a mi üdvösségünket (9), vigaszunkat (11) hitben, készen (2), biztonságban (3), éberen és józanul (4-8), életünkben és halálunkban egyaránt (10).

** Kiegészítések az igeszakasz magyarázatához:

- A „parusia” kifejezés korábban egy nagy hadvezér, király megjelenését, trónra lépését, egy adott tartományba való érkezését jelentette; vagyis az emberi megoldásokat. Ezzel szemben Jézus Krisztus megjelenése a végső, egyetlen, Úrtól való, örök megoldás, valódi megújulás. „Reformáció 500” kapcsán nekünk ezt kell hirdetni.

- Az Úr napja, úgy jön el, mint a tolvaj (Máté 24,43), vagyis mindig készen kell lenni (2).

- Jaj, azoknak, akik hit nélkül érzik biztonságban magukat, mert azok számára veszedelem az Úr napja, végső romlás, kárhozat, amely váratlanul tör rájuk. Igei kritikája ez minden emberi önhittségnek! Nem menekülhet az ilyen. A hiteles alázat a hit jele (Máté 11,29). A szemléltetés a váratlanságra vonatkozik, hiszen a szülő asszony életet hoz a világra, itt azonban nem életről, hanem halálról van szó, a gőgösek kapcsán (3). Őbenne, Jézus Krisztusban azonban biztonságban vagyunk.

- Mi azonban nem járunk sötétségben, nem alszunk, a tolvaj nem lephet meg bennünket, hanem világosságban, józanul, ébren, készen vagyunk; nem a magunk erejéből, hanem hit által. Az Úr az, aki felöltöztet bennünket a hit „fegyverzetét”, az üdvösség, hit, szeretet, reménység páncélját és sisakját (Efezus 6,14-17). Áldott legyen az Úr, hogy Ő ébreszt bennünket, ha lankadnánk. A hívő ember nem éjszakai ember  (4-8).

- Micsoda vigasztalás ez, az egyetlen vigasztalás, amivel egymást is vigasztalhatjuk (11), miszerint Isten nem haragra szánt bennünket, hanem üdvösségre, még akkor is, ha néha alszunk. Ez a kitétel nemcsak a meghaltakra vonatkozik (9-10).

- Ravasz László így fogalmaz: A parúzia mikéntje a kortárs apokaliptikából származik. Az elmúlhat, változhat. A parúzia alanya, Jézus Kriszus személye azonban nem változik. Minden elmúlik, ezért mindig Őt kell várni, Őbenne kell élni, és Őbenne gyökerezve lehet nevetni a Sátánt és a halált (1Korinthus 15,55).

Szerző: refdunantul  2017.01.10. 04:00

Az első keresztyének Jézus Krisztus visszajövetelét még az ő saját életükben várták, pedig Jézus Krisztus világosan kijelentette, hogy a napot és az órát senki sem tudja, ezért mindig készen kell lenni (Máté 25,13). A hűtlenségből fakadó félreértéseket hiábavaló kérdések és okoskodások követik, amelyek elterelik figyelmünket a lényegről.Így merült fel akkor is az aggodalmaskodó kérdés, hogy mi lesz azokkal a hívőkkel, akik Jézus Krisztus visszajövetele előtt meghaltak? Az apostol úgy válaszol erre a kérdésre, hogy közben visszairányítja tekintetünket a legfontosabbra. Nem kell aggódni, az Úr őket is magához veszi; sőt, velük kezdi, aztán jönnek a többiek (15-17). Nem lehetünk ugyan tudatlanok a hitben, hiszen a hit ismeret is, de ennek a tudásnak a kijelentés által meghúzott határai vannak (13). A LÉNYEG az, hogy akik Jézus Krisztusban vannak, azok nem szomorkodnak a hitben elhunytak miatt. Reménységünk van, mert ahogyan Isten, az Ő egyszülött Fiát előhozta a halálból, úgy minket is előhoz onnan (13-14). Vagyis végső reménységünk az, hogy mindenkor azzal az Úrral leszünk, aki már most velünk van. Nincs ennél nagyobb vigasztalás (18).

Zsoltárok 41

41. zsoltár

* A teljes magyarázat:

- Az első keresztyének Jézus Krisztus visszajövetelét még az ő saját életükben várták. Ebben a várakozásban nem voltak hűségesek Jézus Krisztus szavához, aki világosan kijelentette, hogy a napot és az órát senki sem tudja, ezért mindig készen kell lenni (Máté 25,13). Ezeket a hűtlenségből fakadó félreértéseket pedig hiábavaló kérdések, majd okoskodások követték, amelyek elterelték figyelmüket a lényegről.Ezt a nyomorúságos módszert „mesterien” űzzük ma is.

- Így merült fel akkor is az aggodalmaskodó kérdés, hogy mi lesz azokkal a hívőkkel, akik Jézus Krisztus visszajövetele előtt meghaltak? Az apostol úgy válaszol erre a kérdésre, hogy közben visszairányítja tekintetünket a legfontosabbra. Nem kell aggódni, az Úr őket is magához veszi; sőt, velük kezdi, aztán jönnek a többiek (15-17). A lényeg azonban soha nem a sorrend, meg a „hogyan”, a „mikor”, és az egyéb „részletek”, még akkor sem, ha mi mindig ezeket az ajtókat feszegetnénk.

- Nem lehetünk ugyan tudatlanok a hitben, hiszen a hit ismeret is, de ennek a tudásnak a kijelentés által meghúzott határai vannak (13). A lényeg az, hogy akik Jézus Krisztusban vannak, azok nem szomorkodnak a hitben elhunytak miatt. Reménységünk van, mert ahogyan Isten, az Ő egyszülött Fiát előhozta a halálból, úgy minket is előhoz onnan (13-14). Vagyis végső reménységünk az, hogy mindenkor azzal az Úrral leszünk, aki már most velünk van.

- Nincs ennél nagyobb vigasztalás. Urunk, nem könnyű addig is kibírni itt a hitben, ezért légy velünk, maradj velünk (Lukács 24,29), és segíts abban, hogy az általunk kiokoskodott részletekről(Pál a 15. versben egy olyan Igére hivatkozik a feltámadás rendjét illetően, amit nem ismerünk, az evangéliumi hagyományban nem maradt fent…) az általad kijelentett lényegre irányíthassuk mások figyelmét is (17-18). Nincs más megoldás, vigasztalás, erőforrás; - csak Te, Urunk!

Szerző: refdunantul  2017.01.09. 04:00

A SZENT ÉLET három lényegi területét emeli ki az apostol: a házasság, a szeretet és a szorgalmasan dolgos élet fontosságát. Most a második területről szólunk részletesebben. – 1. A görögség ismerte az igazságot, de nem tudott szeretni. Gyakori probléma ez, az igazság nevében irgalmatlanná leszünk. Persze miféle igazság nevében? – 2. Egyféle szeretet létezik. Az Isten szeretete, amely Jézus Krisztusban mindent elfedezett, mindent eltűrt, mindent remélt (1Korinthus 13), érettünk. Ez egy felfoghatatlan, határtalan, képtelen szeretet; - valójában az egyetlen megoldás. Isten ebben a krisztusi, megváltó szeretetben mutatta meg az Ő igazságát, az egyetlen létező igazságot. – 3. Ez a szeretet először a testvérek közösségében lesz valósággá, amelyben aztán folyamatosan gyarapodnunk kell. Ez a gyarapodó szeretet mások felé is tevékeny, noha kockázata hatalmas (9-10).

Zsoltárok 40

40. zsoltár

Szerző: refdunantul  2017.01.08. 04:00

Nézzük most a szakaszt „madártávlatból”. Miután az apostol és a thesszalonikaiak testvéri közössége az Úrban, számunkra is áldássá lett; - a levél második nagy egysége kezdődik el a 4. fejezettől, az úgynevezett tanítói rész: a szent életről, a halottak feltámadásáról, Jézus Krisztus visszajöveteléről és az új társadalmi rendről. Az Úr jelenléte a mindennapi életet is átformálja. A szent élet Jézus Krisztus igazgatása alá helyezett élet. Pál nem véletlenül hangsúlyozta akkor - ott a szent élet három fontos területét, amely az Úrban igenis megújul: a házasság, a szeretet, és a szorgalmasan dolgos élet fontosságát. Az első terület megújulásáról beszél most az apostol. A pogány világban a férfi-nő viszonya, egyáltalán a szexualitás, meder nélküli áradattá lett, amelybe csak belefulladni lehetett.* Jézus Krisztusban nincs helye paráznaságnak, sem testi, sem lelki, sem „hitbeli” értelemben. Hangsúlyozzuk ezt annak ellenére, hogy valljuk, nem valami olcsó „moralizmusról” van itt szó. A keresztyén üzenet sokkal több, mint tiszta erkölcs, de mindenképpen már itt tetten érhető, megújult életformát is jelent

Zsoltárok 39

39. zsoltár

* A görögség ismerte az igazságot, de nem tudott szeretni. Gyakori probléma ez, az igazság nevében irgalmatlanná lenni, persze miféle igazság nevében? Akkoriban, ott is probléma volt a lustaság, a rabszolgák kényszerből dolgoztak, a szabadok pedig „okoskodtak”, de a kétkezű munkát lenézték, henye, dologtalan, befolyásolható emberek voltak.

Szerző: refdunantul  2017.01.07. 04:00

Tegnap reggeltől estig megbeszélések voltak. Megoldhatatlannak látszó ügyek sora nyomott agyon. Ránk pirított az Isten Igéje. Lám, ilyen a „szentek közössége”, a Jézus Krisztusban! – 1. Utat találnak egymáshoz a legproblémásabb helyzetekben is. Maga a feltámadott Úr egyengeti számukra ezt az utat egymás felé (11).* – 2. Megörvendeztetik egymást, hálát adnak egymásért, és nem megkeserítik egymás életét (9). – 3. Gyarapítják egymást az Úrban, kiegészítik, a hitben tapintatos szeretettel nevelik egymást; - ha kell, sértődés nélkül kipótolják egymás hitének hiányosságait. Ez megy nekünk a legkevésbé. A „hívő” ember legmegátalkodottabb tulajdonsága, hogy magát „késznek” gondolja, bár alázattal hangoztatja nyomorúságát, mégis azonnal megsértődik a legapróbb észrevételért is. Aki az Úrban van, nem sértődhet meg. Hű, ez tényleg nehéz. Erősíts meg Urunk a hitben és a szent életben, noha „késszé” tényleg csak a Te kegyelmed tehet bennünket, amikor eljössz (12-13).**

Zsoltárok 38

38. zsoltár

* Egyengesd, Urunk, az egymáshoz vezető utjainkat, mert sorompók, betontömbök, tévutak, mindent beborító köd akadályoznak; - valójában a gonosz teszi ezt. Te legyőzted, Urunk a gonoszt, győzd le bennünk is. Amíg egymáshoz nem találjuk az utat, hogyan lenne út mások felé.

** Tehát, az üzenet ma is ugyanaz, mint tegnap; - mert az Úr fontosnak tartja ugyanazt hangsúlyozni.

Szerző: refdunantul  2017.01.06. 04:00

Pál féltő szeretettel gondolt Athénban is thesszalonikai testvéreire. Noha az athéni pogány műveltség, művészet és filozófia roppant nyomása alatt nagy szüksége lett volna segítségre; - mégis elküldte Timóteust, hogy megerősítse és bátorítsa a thesszalonikai gyülekezetet, hogy senki meg ne tántorodjon közöttük (1-3). A mai igeszakasz világossá teszi, hogy a feltámadott Úr követői áldozatot is hoztak az evangéliumért, vagyis azért, hogy építsenek, erősítsenek, bátorítsanak, a tántorgók között is; - egymást pedig odaadóan, krisztusi jóindulattal szerették (4-6). Ma is roppantul félelmetes az athéni értelemben „pogány zsenialitás” minden fajtája. Ez azonban önmagában elégtelen. Élő hit nélkül a pogány, a vallásos és a „hívő” is, sajnos csak rombolni tud. Timóteus néhány hét alatt megjárta az oda-vissza nyolcszáz kilométert. Pál jó híreket kapott Thesszalonikából (6-8). Van még remény, hogy megszilárdul a hitünk és láthatóvá lesz a szeretetünk, amely megvigasztalja, építi, legalább a Jézus Krisztusban testvért; - sőt, ezen túl is tevékennyé lehet. Van még remény, hogy a másik hite ne „beszóljon” nekem, hanem bátorítson (7-8).

Zsoltárok 37,21-40

283. dicséret

* Ma túl gyorsan kapjuk az információkat: azonnal és rengeteget. Valóban a hit próbája, ezekre krisztusi módon reagálni; - főleg azért, mert aránytalanul több a bántó, rossz, romboló hír. Kár, bizony „kár”, hogy ez közöttünk is így van. „Kár”, hogy az apró megjegyzésektől, a bejegyzéseken át, egészen a zsaroló fenyegetésekig minden előfordul a gyülekezetekben. Pedig nekünk nem így kellene megoldanunk az ügyes-bajos dolgainkat. Akkor, az apostol idejében hetekre, vagy akár hónapokra volt szükség ahhoz, hogy egy fontos üzenet, hír eljusson egyik helyről a másikra. Ezért akkor volt idő átgondolni, mit üzennek egymásnak, az valóban fontos-e, és mások üzeneteit hogyan fogadják. Ma is szánjunk erre imádságosan elég időt!

Szerző: refdunantul  2017.01.05. 04:00

Folytassuk a tegnapi gondolatokat – 3. Isten népe örömmel felvállalja Isten Igéjét, Jézus Krisztus evangéliumát, és dicsőséggel felvállalja saját népét, örökségét, hitét, kultúráját.* Tehát számunkra a saját testvéreink jelentik elsőként a dicsőséget, a büszkeséget és az örömöt, szerte a világon. Csak aki a saját „kincsét” megbecsüli, az tud szeretni hitelesen más embereket is.** De bíztató megélni, amikor felelős vezető ad ebben bátor, hitvalló példát. Az új brit miniszterelnöknő, anglikán lelkész lányaként, úgy nyilatkozott megzavarodott világunkban, mint aki nem tagadta meg életének meghatározó kereteit, dicsőségét és örömét, az Úrban (17-20): „A keresztyénséget ünnepelni kell, nem becsmérelni. A társadalom kezdi elfelejteni, hogy a modern szabadságjogok a Biblián alapulnak. Senkinek sem szabad szégyenkezni amiatt, hogy hite alapján alkot véleményt társadalmi és politikai kérdésekről, a keresztyéneknek sem. Gyakorló keresztyénként Isten jelenti számomra a hajtóerőt, és hitem vezérel, amikor nagy kihívásokkal kell megküzdenem.”***

Zsoltárok 37,1-20

36. zsoltár

* Adjunk ezekért a hitvalló ajándékokért hálát, szüntelen (13).

** Isten népe számára mindenekelőtt Jézus Krisztus ügye, az Őbenne hívők, a saját kultúrájuk a legfontosabb.

*** (The Sunday Times, 2016. december 2.)

Szerző: refdunantul  2017.01.04. 04:00

Ez az egyház titka, csodája, a Szentlélek által. – 1. Isten népe az Úr hirdetett Igéjét nem emberi beszédként, hanem Isten beszédeként fogadja, és függetlenül a bizonyságtevő minden emberi gyarlóságától, a hirdetett evangélium által Isten üdvözítő ereje munkálkodik közöttük (13).* – 2. Isten népe szenvedni is kész Jézus Krisztus evangéliumáért, ahogy szenvedett ezért az apostol, a Júdeai és a thesszalonikai testvérek, és szenvednek érte ma is, szerte a világon. Csak nézem, nézem a kommunikációs felületeket. Bizony gyakori a keresztyének bántása a saját kultúrájukban ma is, hát még idegenben. Ez fáj, nagyon fáj! Pálnak is fájt, de felvállalta, az első keresztyének ugyancsak. Az Úr nem feledkezik el népéről és azok ellenségeiről sem (16). Ő pedig mindent jól cselekszik (14-16). – 3. Isten népe örömmel felvállalja Isten Igéjét, Jézus Krisztus evangéliumát, dicsőséggel felvállalja saját népét, örökségét, hitét, kultúráját (17-20). Erről majd holnap – Adjunk ezekért a hitvalló ajándékokért hálát, szüntelen (13).

Zsoltárok 36

191. dicséret

* Isten Igéjének hirdetése Isten beszéde. A hirdetett Igét kell néznünk, nem pedig az igehirdető szolgát, aki ha gonosz és bűnös is, mindamellett Isten Igéje megmarad igaznak és jónak (II. Helvét Hitvallás 1. fejezete).

Szerző: refdunantul  2017.01.03. 04:00

Isten Igéjének hirdetése nem tévelygésből, nem tisztátalan szándékból, nem álnokságból fakad (3). Isten Igéjének hirdetésétől távol legyen minden hízelkedés, kapzsiság, dicsőségvágy (5-6). Isten kiemel bennünket ezekből, és alkalmassá formál arra, hogy ne embereknek akarjunk tetszeni, hanem Istennek, aki mindent tud (4). Gondoljunk csak bele, valahány tévelygés, tisztátalanság, álnokság abból fakad, hogy az ember, saját maga érdekében, embereknek akar tetszeni. Ugyanakkor az apostol hangsúlyozza, hogy ezen a világon semmit sem lehet hangsúlyossá tenni, ha az üzenet hordozója nem „tetszik” az embereknek. Ez azonban soha nem önmagunkért, hanem a ránk bízott „kincsért” fontos. Ezen van a hangsúly. Az apostol is szelídséggel, az ottaniakat nagyon szeretve, azokat nem megterhelve járt Thesszalonikában (7-10). Az apostolt ott tisztelték és szerették. Mindenkit szinte egyenként megismerve hirdette közöttük az evangéliumot (10-12). Nem akarunk embereknek tetszeni, egy határon túl soha nem megyünk, de nagyon is fontos, hogy az emberek tiszteljenek és szeressenek bennünket; - az evangéliumért (1-2).**

Zsoltárok 35

191. dicséret

* Miután Filippiben megkorbácsolták és bebörtönözték Pált és Szilászt (2,2; Cselekedetek 16,16-40), kiszabadulásuk után Thesszalonikába utaztak (Cselekedetek 17,1-10). Igehirdetésük néhány zsidót és „istenfélő” görögöt is elért, de zavargások támadtak, és innen is távozniuk kellett. Később Pál Timóteust küldte Athénből Thesszalonikába (2,17-3,5; Cselekedetek 17,16). Timóteus egy idő után jó hírekkel tért vissza Pálhoz a gyülekezettel kapcsolatban (3.6-8). Ez Pál apostol legkorábbi levele, Kr. u. 50-ből.

** Ahol ezt a kapcsolatot egy gyülekezet vezetője elveszítette, ott teljesen mindegy, hogy kinek van igaza; - az ügy, az evangélium érdekében mennie kell. Ez a tisztelet és szeretet, a szolgálat során, a legnagyobb ajándéka Istennek, amivel elérjük az embereket, de nem kiszolgáljuk őket, hanem az evangélium krisztusi örömével szolgálunk közöttük, így a mi munkák valóban nem lesz hiábavalóvá (1-2).

Szerző: refdunantul  2017.01.02. 04:00

Mi a jellemző Isten választottaira? (4) – 1. Az élő Isten színe előtt, hitben, szeretetben és reménységben élnek, a Jézus Krisztusban (2-3). – 2. A Jézus Krisztusról szóló evangélium nemcsak szavakban, hanem a Szentlélek ereje által jutott el hozzájuk. Ezért a sok zaklatás ellenére is mindig örömmé lesz számukra Isten Igéje, amely megváltoztatta, mások számára is példává tette az életüket, vagyis vonzóvá tette az Úr ügyét sokaknak (5-8). – 3. A bálványoktól az élő Istenhez fordultak azok, akiket az Úr kiválasztott, és lankadatlan reménységgel várják Jézus Krisztus visszajövetelét, aki teljessé teszi majd rajtuk a megváltás művét, és megszabadítja őket attól az eljövendő, jogos haragtól, amelyet ebben a világban, még hívő emberként is el kell hordozni; - hiszen Isten jogos haragja ott van ennek a „hasadt” világnak minden szögletében (9-10). – Bizony, de jó tudni, bizonyossággal hinni ennek az esztendőnek első napján, hogy az Úréi vagyunk, és ettől a szeretettől senki és semmi el nem választhat bennünket (Róma 8,38).

Zsoltárok 34

282. dicséret

Szerző: refdunantul  2017.01.01. 04:00

Áldott legyen az Úr ezért az esztendőért – 1. Befogadhattuk az Urat, mert az Ő kegyelme befogadott minket (25). – 2. Befogadhattuk egymást: - ahogy Filemon befogadhatta a megtért Onézimoszt, korábbi rabszolgáját, mint testvért (21), - ahogy Pált befogadták és várják a korábbi gyülekezetei (22), - ahogy Jézus Krisztus követői testvérként befogadják egymást, és ha úgy alakul, a fogságban, a szenvedésben is kitartanak egymás mellett (23). – 3. Befogadhattuk az Úrtól való többet, és cselekedhettük ezt a mennyei többet. Nagy titok ez a „több”. Az Ige szerint tegyünk még többet is annál, mint ami a kötelező előírás (21). Az engedelmesség lényege ez a „több”, amikor szívügyem a rám bízott „ügy”, és többet teszek a kötelezőnél. Nem biztos, hogy a több cselekvés által megújul a helyzetünk. Ez a „több” nem lehet túlbuzgóság. Ez a „több” nem lehet a meglévő, leginkább ránk bízottak beáldozása. Valaki kérdezte tőlem: „mi többet tehetnék még?” Isten arra figyelmeztet: kevesebbet kellene tenni, az lenne a „több”; - persze a kevesebbet odaadóbban, szentlelkesebben, krisztusibban.*

Zsoltárok 33

33. zsoltár

* Kiegészítések az igeszakasz magyarázatához:

- Mi többet tehetünk még?

- Sem befogadni, sem tenni nem tudok többet, anélkül, hogy bele ne haljak.

- Önmagam feláldozásának csak kivételezett helyzetekben van értelme, hiszen Jézus Krisztus áldozata egyetlen és tökéletes. Mi mindannyian csak Őrá szorulunk.

- Áldozatot hozhatunk a másikért, de csak Istentől rendelt, minősített helyzetekben szabad a másikért feláldozni az életünket.

- Mi nem vagyunk Krisztusok, hogy önfeláldozásunkkal lényegi módon segíthetnénk a másikon.

- Ha pedig tényleg „több” kell, akkor Uram, Te cselekedd azt általam, hogy az a Te akaratod szerint legyen „több”, és mutasd meg azt is, miből, mikor, hogyan kell ez a mennyei „több”!

Szerző: refdunantul  2016.12.31. 04:00

Filemon Pál apostol igehirdetése által lett Jézus Krisztus követője; Appiával, a feleségével; Arkhipposszal, a fiúkkal együtt. Valószínűleg Kolosséban laktak. Filemon volt a gazdája egy szökött rabszolgának, Onézimosznak, akinek érdekében az apostol ezt a levelet írta Filemonnak. Kitűnik, hogy ez a rabszolga valamilyen kárt okozhatott urának (18), és a büntetéstől való félelmében megszökött tőle. Később ez a szökött rabszolga az apostol segítségét, közbenjárását kérte. Miközben Pál a fogságában fogadta Onézimoszt (9), az megtért.* Az apostol kéréséből az derül ki, hogy Jézus Krisztusban akkor is alapvetően megváltoznak az emberi viszonyok, ha társadalmilag mindenki az Istentől rendelt helyén marad. Vagyis Jézus Krisztusban nincs szolga és szabad (Galata 3,28), hanem egymásnak testvérei vagyunk az Úrban (16). Ki kell mondani, hogy elsősorban nem forradalomra, hanem újjászületésre van szükség, a Jézus Krisztusban.

Zsoltárok 32

32. zsoltár

* A köszöntésből kiderül, hogy Filemon házában istentiszteleteket tartottak, ahol a kolossébeli gyülekezet megállhatott az Úr előtt. Minden hívő család háza egyben templom, nyitott istentiszteleti hely. Sokszor nehéz feladat ezt megvalósítani. Ugyanakkor a hívő családoknak is szükségük van saját életük bensőségességére is (1-3).

Szerző: refdunantul  2016.12.30. 04:00

Az apostol hálát ad Filemon és családja hitéért és szolgálatáért. Ugyanakkor közbenjáró könyörgést mond értük, hiszen minden hívő ember és család életében vannak olyan bonyolult fordulatok, amikor a krisztusi jót tudatosan fel kell ismerni és cselekedni kell azt. Most szökött, de megtért rabszolgájuk visszafogadása kapcsán kellett érvényesíteniük a krisztusi jót, és mivel az akkori társadalom a rabszolgaságra épült, ez a visszafogadás egyben a krisztusi jó érvényesítését jelentette a korabeli társadalomban. A döntő és konkrét lépéseket a hívő embernek is nehéz meghozni Jézus Krisztus követségében járva (4-6). A Jézus Krisztusba vetett hit, az adott helyzetben képes felismerni és cselekedni Isten akaratát, azt a vitathatatlan isteni jót, amelyből szeretet, öröm, vigasztalás és a szívek felüdülése fakad (7).

Zsoltárok 31

31. zsoltár

Szerző: refdunantul  2016.12.29. 04:00

Zénászt és Apollóst gondosan engedik útnak, hogy semmiben se legyen hiányuk (13). Fontos a segítség! Az azonban visszaélés, ha valaki mindig csak kér, és saját, vagy mások ügyéért semmit nem tesz.* Főleg nem lehetünk terméketlenek a jó cselekedetekben ott, ahol gyors, alapvető segítségre van szükség (14). Különösen segíteni, támogatni kell azokat, akik ennek a gyors, életmentő segítségnek hivatalos, elhívott szakemberei és szolgái: minden orvost, ápolót, szociális területen és szeretetszolgálatban dolgozót. Imádkozzunk is értük. Az alapvető segítségre szorulók esetében soha nem tehetünk különbséget. A mindennapi életben azonban az apostol is különbséget tesz, amikor először azokra tekint, akik egyek ővele a hitben (15). Minden ember terhét nem vehetjük fel, mert magunk is azonnal beleroppanunk azokba.** Az apostol magáról sem feledkezik el, miközben annyira figyel másokra: védett, biztonságos helyen akar áttelelni (12). Nem bűn, ha önmagunkat is merészeljük szeretni egy határig.

Zsoltárok 30

280. dicséret

* Aki pedig megtapasztalta a segítséget, az nem lehet irgalmatlan, vagy közömbös azokkal szemben, akik az ő közelében segítségre szorulnak (Máté 18,21-35).

** Minden gondolatot, pusztán szeretetből, nem tehetünk magunkévá, mert magunk is összezavarodunk, tévelygésre jutunk.

Szerző: refdunantul  2016.12.28. 04:00

Ami Jézus Krisztusban történt velünk, és amit hirdetünk, az valamilyen formában látszik is rajtunk (8). – 1. Nem megyünk bele ostoba vitákba, semmilyen területen sem. Nem bocsátkozunk viszályba olyanokkal, akik a saját származásukra büszkék csupán. Tiszteljük a származást, de valójában csak az számít, aki Istentől született (János 3,7). Végképp nem megyünk bele hiábavaló teológiai, kegyességi harcokba, amelyek igazából nem a kegyelem, hanem a törvény talaján állnak, önigazultak (9). – 2. Nem „szabdaljuk” a mi Urunk Jézus Krisztus testét, az egyházat. Gondoljunk csak bele: minden ilyen szakadás mérhetetlenül kegyes önzés által megzavarodottak vétkéből fakad. Önmagukat kárhoztatják az ilyenek. Ezeket mind a mai igeszakasz mondja erről a jelenségről. Jól vigyázzunk ezzel. Sokan vannak, akik keresik és keresik a nekik legjobb lelkészt és gyülekezetet, bolyonganak ide és oda, aztán létrehozzák a magukét. Micsoda dolog ez? – 3. Nem teszünk semmi olyat, ami Isten szerint nem jó, és nem hasznos a másik embernek, vagyis csak azt tesszük, ami Isten szerint építi a másikat (8).

Zsoltárok 29

29. zsoltár

Szerző: refdunantul  2016.12.27. 04:00

– 1. Egykor mi is az élő Isten nélkül éltünk. Az ilyen élet pedig, bármilyen magasztos és sikeres is, valójában esztelenség, engedetlenség, tévelygés, amelynek során a saját önző, irigy, gonosz kívánságaink irányítanak bennünket, és ennek nyomán kölcsönös gyűlöletben élünk; - tehát valójában halálban vagyunk (3). – 2. De megjelent az Isten üdvözítő kegyelme, Jézus Krisztusban. Ez a kegyelem jóságos, emberszerető, irgalmas, vagyis Isten nem a mi tévelygő és gyűlölködő életünkre tekint, mert akkor jogos lenne azonnali ítéletes haragja, hanem Jézus Krisztusra (4-5), akiben az örök életet adja nekünk (7). – 3. Ugyanakkor az Ő kegyelme kézbe veszi megkoszosodott életünket és „lefüröszt” bennünket, újjászül, hogy már ebben a világban is másokká legyünk (Efezus 2,1-10). Milyen árvák azok a férfiak, akiknek már meghalt hűséges és gondoskodó feleségük. Az ilyenek elhagyatottak, szó szerint megkoszosodnak, és ha mindenfélével próbálkoznának is még, valójában szánalmasak. Ilyenek vagyunk az Úr nélkül: koszosak, és minden ügyködésünkben is szánalmasak. Köszönjük, Urunk, hogy nem hagytál bennünket ebben az állapotban.

Zsoltárok 28

182. dicséret

Szerző: refdunantul  2016.12.26. 04:00

De jó megállni, leállni, csak úgy lenni. Ingermérgezésben élünk. Teletömnek bennünket mindennel. Áldott az Isten Igéje! Tömören, röviden, egyértelműen fogalmaz. Áldottak, Szentlélek által ihletettek az ilyen kristálytiszta, világos mondatok. – 1. Karácsonykor, Jézus Krisztusban megjelent az Isten üdvözítő kegyelme. Isten kegyelmes. Ez a kegyelem üdvözít, azaz visszahelyez abba az eredeti, romlatlan és romolhatatlan állapotunkba (1Korinthus 15,53), amikor maradéktalanul Isten dicsőségére és egymás javára éltünk. Istenünk ezt az üdvözítő kegyelmét „megjelenítette”, kézzel foghatóvá, láthatóvá, befogadhatóvá tette az ember számára, amikor Jézus Krisztusban eljött erre a világra (11). – 2. Emeljük ki külön azt a kitételt, miszerint Isten üdvözítő kegyelme minden ember számára megjelent. A megváltás evangéliuma egyetemes. Mindenkinek szól. Ez a kiinduló pont. Mindenkinek felajánljuk, de senkire nem erőltetjük rá. Az pedig, hogy végül kik fogadják be ezt az örömhírt, az nem a mi dolgunk (11). – 3. Mi hirdetjük és éljük az evangéliumot. Isten pedig cselekszik jótetszése szerint (12-15).*

Zsoltárok 27

315. dicséret

* Kiegészítések az igeszakasz magyarázatához:

- Józanul, igazságosan és kegyesen élünk.

- Nem a világi kívánságok uralkodnak rajtunk. Nem a világgal és nem is önmagában a kívánsággal van a baj, hanem mindazzal, ami a hitetlen, világi kívánságból fakad. Vagyis ezeknek hódolva egyszerre csak minden összeomlik, mindenki beleroppan abba, ami olyan jónak tűnt, és amit Isten mégis tiltott; - értünk!

- Milyen szép, nyugodt, csillogó a Balaton vize egy verőfényes nyári napon, vonz, hív; - és mégis bele lehet veszni. Persze lehet úgy is élni vele, hogy az felüdít.

- Miközben így élünk, várjuk a mi Urunk visszajövetelét, aki teljessé teszi megváltásunkat, amikor minden halálos veszély, maga a halál is, ténylegesen megszűnik.

- Addig az intés soha nem hiábavaló (13-15).

Szerző: refdunantul  2016.12.25. 04:00