Nem ő volt a világosság, mondja az Ige Keresztelő Jánosról, de JÉZUS KRISZTUS VILÁGOSSÁGÁRÓL KELLETT BIZONYSÁGOT TENNIE (1,8) – 1. Nem Keresztelő János volt a Krisztus. Az ő ítéletes szava, szigorúsága, morózus prófétai alkata áldott útkészítés volt, egy olyan világban, ahol minden összekeveredett, és ahol egyértelműen kellett mutatni, előkészíteni az utat. De Jézus Krisztus nem ilyen volt. Persze nemcsak ez a tény bizonyítja azt, hogy nem Keresztelő János a Krisztus, hanem egyszerűen az, hogy ő egy ember, egy a sok közül, most éppen áldott küldetésben. – 2. Nem is mi vagyunk a Krisztus, mai keresztyének. Mi legfeljebb Krisztust követők lehetünk, Krisztus–hordozók, krisztusiak, az Ő kegyelméből. Tehát mi egy határon túl alig, illetve kivételes helyzetekben tudjuk feláldozni az életünket másokért – főként közvetlen szeretteinkért. De minden ilyen emberi áldozat is lényegét illetően hiábavaló, mert nem hoz örök, tartós megoldást, megváltást. – 3. Egyedül Ő, a názáreti Jézus a Krisztus, Isten Fia, Megváltó (29–34). Mi Őrá mutatunk, Őt hirdetjük, Őrá irányítjuk mások figyelmét.*

Példabeszédek 1,10–19

14. zsoltár

Hozzáfűzés az igemagyarázathoz:

* – Ennyi, amit mi tehetünk.

– Ez a szolgálat azonban megújít, örök értelemmel ajándékoz meg már itt is.

– Őróla hangosan, bizonyossággal kiáltunk, de nem magunkból kiindulva, hanem igeszerűen tesszük ezt, ahogy Keresztelő János Ézsaiást idézi (23–28).

– Őróla szólunk igeszerű bizonyossággal, akihez nem vagyunk méltók, de aki azzá formál bennünket, előttünk jár és mögöttünk áll, körbeölel (Zsoltárok 139,5).

– Ennyit tehetünk mi, és kivételezett időktől eltekintve nem kér ennél többet tőlünk a mi Urunk, nem kér tőlünk értelmetlen, hősködő, önmegvalósító áldozatokat.

Az Ő egyszeri, tökéletes áldozata után, ha bizonyos esetekben a mártíromság elkerülhetetlen is, de teológiai értelemben legfeljebb csak hitvallás lehet, ami persze szintén nagy áldás...

Szerző: refdunantul  2017.08.17. 04:00

JÁNOS EVANGÉLIUMÁNAK KEZDETE A KEZDETRŐL (ÉS A VÉGRŐL) MÁR ELEVE ÖRÖMHÍR. – 1. Egyrészt azért, mert János nem engedi a felesleges spekulálást, meghatározva ezzel a gyarló emberi értelem végességét. Ezért az emberi bölcselkedés helyébe az isteni kijelentés bizonyosságát helyezi! – 2. János evangéliumának kezdete a kezdetről azért is örömhír, mert egyszer és mindenkorra felbátorít arra, hogy ugyanazt az isteni örömüzenetet mindig az adott kor és kultúra nyelvén merjük megfogalmazni. Az első három evangélium ugyanazon üzenetét János evangéliuma „lefordította” a saját kora gondolkodása szerint, hogy az akkori ember is érthesse, miközben a lényeg ugyanaz maradt. Merjük tehát a ma embere számára érthető, befogadható, bátorító módon megfogalmazni az örömhírt. – 3. János evangéliumának kezdete a kezdetről azért örömhír, mert ugyan kora embere számára fogalmazza meg az evangéliumot, de azt meg nem hamisítja, vagyis nem kiszolgálja, csak szolgálja korát az egyetlen örömhírrel, Jézus Krisztussal. Őbenne élet van, örök élet, és Ő az, aki éltet és megelevenít. Van miért örülni!

Példabeszédek 1,1–9

155. dicséret

* A teljes igemagyarázat:

Gyerekkoromból emlékszem arra a gondolatra, amikor a „világ” végességét vagy végtelenségét próbáltam elképzelni, és mindegyik elképzelhetetlennek tűnt az értelmem számára, miközben leírhatatlan szorongás fogott el.

JÁNOS EVANGÉLIUMÁNAK KEZDETE A KEZDETRŐL (ÉS A VÉGRŐL) MÁR ELEVE ÖRÖMHÍR.

– 1. Egyrészt azért, mert nem engedi a felesleges spekulálást, meghatározva ezzel a gyarló emberi értelem végességét.

Ezért az emberi bölcselkedés helyébe az isteni kijelentés bizonyosságát helyezi, mégpedig azzal a vitán felüli igénnyel, hogy így van, és kész, ebből pedig ennyit, a lényeget tudhatod, miszerint mindennek a kezdetén és a végén a Szentháromság Isten áll, aki körülöleli a teremtett világmindenséget, mint apa a gyermekét.

– 2. János evangéliumának kezdete a kezdetről azért is örömhír, mert egyszer és mindenkorra felbátorít arra, hogy ugyanazt az isteni örömüzenetet mindig az adott kor és kultúra nyelvén merjük megfogalmazni.

Akkor ez a görög–hellén filozofáló, önhitten bölcselkedő, mindent meghatározni akaró „fogalmi” gondolkodás kora volt.

Az első három evangélium ugyanazon üzenetét János evangéliuma „lefordította” a saját kora gondolkodása szerint, hogy az akkori ember is érthesse, miközben a lényeg ugyanaz maradt.

Azóta sok évszázad telt el, számunkra már ez a megfogalmazás is nehézkes.

De a krisztusi evangélium ma is ugyanaz, merjük tehát a ma embere számára érthető, befogadható, bátorító módon megfogalmazni az örömhírt.

– 3. János evangéliumának kezdete a kezdetről azért örömhír, mert ugyan kora embere számára fogalmazza meg az evangéliumot; – de azt meg nem hamisítja, vagyis nem kiszolgálja, csak szolgálja korát az egyetlen örömhírrel, Jézus Krisztussal, aki az örök Isten Fia, Igéje, „teremtő és újjáteremtő” keze, akiben Isten egyértelműen meghirdette, hogy Ő mindig az élet oldalán áll!

Őbenne élet van, örök élet, és Ő az, aki éltet és megelevenít.

Van miért örülni!

Szerző: refdunantul  2017.08.16. 04:00

ISTEN LELKE MUNKÁL, MEGAJÁNDÉKOZ! – 1. Bátorságot ad: Isten Igéje bátorítja a prófétát, és rajta keresztül a lelki és a vallási vezetőt, és a teljes népet, hogy legyenek bátrak a szolgálatban, mert velük van az Úr (1–6). – 2. Reménységet ajándékoz: Isten temploma, az Úr ügye nemcsak régi dicsőségében fog ragyogni, hanem ez a dicsőség egyszer majd betölti a földet, mert Isten megrendít mindent, ami e–világi, minden népet és kincset. Becsüljük meg a „régit”, de ne a régi dicsőséget sirassuk, hiszen Isten a jövőben mindennél „ragyogóbbat”, „állandót” készít nekünk (6–9; 20–23). Csak annak a dicsőségnek és kincsnek van „értelme”, ami az Úré, az Ő kezében van, és egyedül Ő tud azokkal jól bánni. Ha egy időre ezek a mi kezünkbe kerülhetnek, akkor Urunk, el ne engedd a kezünket, mert „jaj” nekünk és a körülöttünk élőknek. – 3. Alázatra vezet: Mindez Isten ajándéka, nem a mi érdemünk. Mi tisztátalanok vagyunk. Csak, ha az Isten kegyelmes keze nyúl le értünk, akkor van esélyünk kimászni a „csatornából”. Nincs mire felvágnunk! Az Úr kegyelme minden; – ajándék (10–19).

1Korinthus 16,13–24

252. dicséret

Szerző: refdunantul  2017.08.15. 04:00

ELGONDOLKODTATÓ ADATTAL SZEMBESÜLTEM A NAPOKBAN. – 1. Munkálkodásunk érdemi része tíz százalék alatt van, a többi kilencven százalék ezek hátterét, adminisztrálását, reklámozását, ügyintézését teszi ki. Valóban egy halálosan fárasztó, „túlfeszített semmittevés” az, amibe a ma embere belefárad. Minden túlzás nélkül elmondhatom, hogyha csak az elektromos üzeneteimet naprakészen kezelhetném, azzal kitölthetném a teljes napot. Csakhogy azt érzem, noha nagyon elfáradtam, alig végeztem értelmes munkát ezzel. Mi irányítjuk az ügyeket, vagy az ügyek uralkodnak felettünk? – 2. Mindenkinek a saját ügye a legfontosabb. Ezek az ügyek azonban még egyházi színezettel is többnyire saját „házunk” díszes építését jelentik (4). – 3. Felmerül a kérdés, hogy ezek az ügyintézések mennyiben szolgálják az Úr ügyét, még ha tematikájában egyházi ügyekről van is szó. Mennyi okoskodás, stratégia, levelezés, jogászkodás vonja el a figyelmünket, szívja ki erőinket, de épül–e ezek által „az Úr háza”, az Isten országa, Jézus Krisztus királysága?

1Korinthus 16,1–12

272. dicséret

Hozzáfűzés az igemagyarázathoz:

* – Haggeus próféta, Zakariással együtt akkor prófétáltak, amikor Kr. e. 538–ban Kürosz perzsa király a Babilonba száműzötteknek megengedte, hogy visszatérjenek Jeruzsálembe, és felépítsék a lerombolt templomot.

– A hazatértek el is kezdték a munkát, de a létfenntartási gondok és a politikai nehézségek hamarosan megállították őket ebben a szent szolgálatban.

– Ebben a helyzetben figyelmeztette őket Haggeus és Zakariás próféták szava, amelynek nyomán újra indult a templom építése (Ezsdrás 5,1; Zakariás 6,9–15; 8,9–13).

– Ebben az időben Zerubbábel volt a perzsa király júdai helytartója, a vallási vezetőt pedig Jósua főpapnak hívták.

Szerző: refdunantul  2017.08.14. 04:00

ISTEN KEGYELMES NÉPÉHEZ! – 1. Szinte elkapnánk a tekintetünket, ahogy meglátjuk magunkat abban a tükörben, amit a próféta tart elénk (1–2). A világi és a lelki vezetők egyként hitetlenek (3–4). Isten hiába mutatja meg újból és újból, különböző módon igazságát, Isten népe és minden nép, az egész lakott föld egyre gonoszabb. Ez az, amit álnokságnak nevezünk (5–8)** – 2. Isten azonban másként döntött (9–20). Isten döntése megelőzött bennünket. Ez a döntés kegyelmi döntés. Isten az Ő népét megmenti, jogos haragja helyett, megnyitja népének szívét, akik egy akarattal, egy nyájként, örvendezve hívják segítségül az Urat, miközben gőgös kevélység által nem nyomorítják meg egymás életét (9–14). Isten pedig népével lesz mindenkor (17), és mindaddig, amíg örökkévaló országába haza nem viszi őket (20). Addig pedig ebben a világban sem engedi azt, hogy bármiféle ellenség látványos diadalt üljön népe fölött. – 3. Micsoda ígéret, micsoda kegyelem, amely Jézus Krisztusban már a miénk. Tényleg a miénk? Látszik rajtunk, hogy a miénk? Hiszen mindenképpen átformálja ez az ígéret azt, aki elfogadhatta annak gazdagságát. 

1Korinthus 15,35–58

5. zsoltár

Hozzáfűzés az igemagyarázathoz:

* Isten népe számára konkrét bíztatást jelentett Zofóniás próféta szava, amely meghirdette Isten jogos ítéletét, de az abból való szabadulást is, rámutatva arra a végső szabadításra, amit Isten Jézus Krisztusban készített el nekünk.

** Álnok az, aki emberileg nem megváltoztatható, sőt egyre gonoszabb állapotba jut és juttat másokat (5–7). Segíthet–e ezen az állapoton az, ha Isten haragja egész hevét kiönti népére és a lakott földre? (8)

Szerző: refdunantul  2017.08.13. 04:00

Az itt olvasható kifejezés Zofóniás nevében is olvasható. A próféta nevének jelentése: „AZ ÚR ELREJT”. Az Úr adhat oltalmat saját népének (1–2), és más népeknek is (4–15). – 1. Ameddig azonban hitetlenség (1–2), gőg, egymás önző kizsigerelése (10), és léha, önhitt vigadozás (15) jellemző ránk; – addig halálos veszélyben vagyunk. – 2. Isten Igéje egyértelműen kijelenti, hogy Isten népe kicsi, erőtlen és védtelen, de Isten maga védi az Ő népét, akármilyen méltatlanná lett is; – ezért jaj annak, aki Isten népére támad (10–11). – 3. Minden népnek szüksége van az oltalomra. Az egyetlen, valóságos oltalom azonban csak az Úrnál, az Úrban van. – 4. Jöjj, Istennek Lelke, szedj össze bennünket, a Te népedet, hogy magunkba szállhassunk, és bűnbánatot tartva megtérhessünk (1), ennek nyomán a Te igazságodat szolgálhassuk, és alázatban élhessünk (3), a Te dicsőségedre és minden nép javára. Add nekünk a megtérés kegyelmét, az alázat bátorságát, a krisztusi szolgálat örömét!

1Korinthus 15,12–34

406. dicséret

Szerző: refdunantul  2017.08.12. 04:00

AKIK IDEGEN RUHÁBA ÖLTÖZKÖDNEK, azok átveszik a ruházattal együtt más kultúrák szokásait, gondolatait, vallását. – 1. Az mai igeszakasz hangsúlyozza ezt a kifejezést, hogy „idegen”, mert nem az Isten által népére bízott szent üggyel kapcsolatos, sőt azzal ellentétes. – 2. Aki idegen ruhákban jár, az hűtlenné lesz ahhoz, amire az Isten elhívta. Gondoljunk csak bele abba, hogy mióta, hányféleképpen kísért meg bennünket ezen keresztül a nagy ellenség, mi pedig nemcsak bedőlünk neki, hanem ki is szolgáljuk annak indulatát. Félre ne értsük, nem az „idegennel” van a baj, hanem a hűtlenséggel! – 3. Zofóniás próféta határozottan meghirdette az Isten haragját minden ilyen fajta hűtlenséggel szemben. Mivel ez a hűtlenség egyetemes, ezért nemcsak Isten népét éri el, hanem az egész földet elérheti (2–3). Ennek a hűtlenségnek ezernyi fajtája van, mert a Baal kultusz az élvezetre koncentrál (4), a Molok kultusz mindent beáldoz az érdekekért (5–6), miközben a gazdagok és a hatalmasok visszaélnek helyzetükkel (8–9), a kereskedők pedig gátlástalanok (10–13). – 4. Nem kell felettébb aktualizálni az Igét, nem sokat változott azóta a világ, pedig Zofóniás Kr. e. 640-609 között működött, és Jósiás király ébredési reformját készítette elő az ítélet meghirdetésével (14–18). Ma is csak a Szentlélek munkája által ajándékozott ébredés segíthet rajtunk (7).

1Korinthus 15,1–11

348. dicséret

Szerző: refdunantul  2017.08.11. 04:00

JÓNÁS PRÓFÉTA VISELKEDÉSE DÖBBENETES – 1. Érthetetlen, de mégis tudjuk, hogy így van, Jónás szűkkebelű, és szabályosan zavarja, hogy a niniveiek megtértek. Azt olvassuk, hogy nagyon rosszul esett Jónásnak a niniveiek megtérése (1). Pedig ezért küldte őt oda az Isten. Jónást azonban zavarja, hogy az Isten kegyelmes; – bűnbánati imádságában ezért meg is vallja, hogy ezért menekült ellenkező irányba a küldetése elől (2–4). Miért fáj nekünk, ha Isten a másikat is üdvözíti, nemcsak a mi „igaz csapatunkat”? – 2. Jónás továbbra is várja a város jogos ítéletét, szenvedését, pusztulását. Egy bokor árnyékában, mint egy páholyban kívánja szemlélni a szigorú próféta mások elvesztét. Szinte beteges elégtétel töltené el, miközben gyönyörködik mások szenvedésében, hiszen megérdemlik sorsukat (5–6). – 3. Isten azonban úgy intézte, hogy a bokor kiszáradjon, és Jónás kitikkadjon a tűző napon. Amikor Jónás elkezd szenvedni, amikor a saját bőrén tapasztalja a kínokat, attól kezdve mindent más szemmel lát. Isten azonban meg is szólítja Jónást, és szájába rágva megmagyarázza neki, hogy ő mentő szeretettel szánja a bűnös Ninivét… (9–11).

1Korinthus 14,26–40

174. dicséret

A teljes igemagyarázat:

JÓNÁS PRÓFÉTA VISELKEDÉSE DÖBBENETES, nem az Isten szándékával egyező.

Jónás könyve tükröt tart a mindenkori egyház elé.

Bizony, Isten Igéjére hivatkozva prófétai szigorunk nem képviseli hűen Isten akaratát.

– 1. Érthetetlen, de mégis tudjuk, hogy így van, Jónás szűkkebelű, és szabályosan zavarja, hogy a niniveiek megtértek.

Azt olvassuk, hogy nagyon rosszul esett Jónásnak a niniveiek megtérése (1).

Pedig ezért küldte őt oda az Isten. Jónást azonban zavarja, hogy az Isten kegyelmes; – bűnbánati imádságában ezért meg is vallja, hogy ezért menekült ellenkező irányba a küldetése elől (2–4).

Miért fáj nekünk, ha Isten a másikat is üdvözíti, nemcsak a mi „igaz csapatunkat”?

– 2. Jónás továbbra is várja a város jogos ítéletét, szenvedését, pusztulását.

Egy bokor árnyékában, mint egy páholyban kívánja szemlélni a szigorú próféta mások elvesztét.

Szinte beteges elégtétel töltené el, miközben gyönyörködik mások szenvedésében, hiszen megérdemlik sorsukat (5–6).

– 3. Isten azonban úgy intézte, hogy a bokor kiszáradjon, és Jónás kitikkadjon a tűző napon.

Amikor Jónás elkezd szenvedni, amikor a saját bőrén tapasztalja a kínokat, attól kezdve mindent más szemmel lát.

Isten azonban meg is szólítja Jónást, és szájába rágva megmagyarázza neki, hogy ő mentő szeretettel szánja a bűnös Ninivét, lakosait és állatait egyaránt, ugyanúgy, mint a kegyesen szűkkeblű, önigazult Jónást.

Jézus Krisztusban minket is megszánt, megmentett az Isten, hogy mi se legyünk irgalmatlanok, de ne legyünk „balekok” se (9–11).

Szerző: refdunantul  2017.08.10. 04:00

AZ ÚR MEGSZABADÍT ÉS SZOLGÁLATRA KÜLD! – 1. Az első engedetlenség után újra elküld az Úr. Sokunk életében sokszor újra. Nem lehet megszökni elhívó szava elől. – 2. Isten Igét hirdetni küld. Az Ige mindig Isten szabadító tettét jelenti, amit Ő megmutatott Jézus Krisztusban. Mi mindig a szabadítás evangéliumát hirdethetjük: az ítéletben is a kegyelmet. – 3. Isten Ninivébe küld. Isten a legreménytelenebb helyre küld; ؘ– a szerintünk legreménytelenebbre. De nehogy azt gondold, hogy a legreménytelenebb hely valahol messze van; – lehet, hogy a közvetlen közeledben van ez a hely. De éppen az Jónás könyvének üzenet, hogy nincs reménytelen város, nép, ember; – vagyis mi mindenkire csak reménységgel tekinthetünk.

1Korinthus 14,125

170. dicséret

* A teljes igemagyarázat:

AZ ÚR MEGSZABADÍT ÉS SZOLGÁLATRA KÜLD!

– 1. Az első engedetlenség után újra elküld az Úr. Sokunk életében sokszor újra.

Nem lehet megszökni elhívó szava elől.

Ezt most kezdem én is igazán megérteni.

– 2. Isten Igét hirdetni küld.

Az Ige mindig Isten szabadító tettét jelenti, amit Ő megmutatott Jézus Krisztusban.

Mi mindig a szabadítás evangéliumát hirdethetjük: az ítéletben is a kegyelmet.

– 3. Isten Ninivébe küld.

Isten a legreménytelenebb helyre küld, szerintünk a legreménytelenebbre.

De nehogy azt gondold, hogy a legreménytelenebb hely valahol messze van; – lehet, hogy a közvetlen közeledben van ez a hely.

De éppen az Jónás könyvének üzenet, hogy nincs reménytelen város, nép, ember; – vagyis mi mindenkire csak reménységgel tekinthetünk.

– 4. Jónás ítéletet hirdetett, mert ő maga egy szigorú próféta volt, az Úr prófétája; — másokhoz szigorú, magához már nem annyira.

Jónás ítéletet hirdetett, mert ezt a parancsot kapta az Úrtól (1,2).

De a pontos „szöveget” nem rágta szájába az Isten. Figyelmeztetést kellett továbbadnia, Ninive tényleges gonoszsága és a közelgő jogos ítélet miatt.

Ezt tette Jónás, a maga módján megfogalmazva.

Jónás szava, megfogalmazása azonban „ihletetté” lett a Szentlélek által. „Még negyven nap és elpusztul Ninive!” – harsogta (4).

Isten Lelke, Jónás tudtán kívül ezt az ítéletes hangot is kegyelmessé formálta, hiszen a negyven nap kegyelmi idő, jelezve, meg lehet térni, Isten megtérésre hív, megtérésre segít.

Isten megbánta döntését, mert eleve kiválasztotta Ninive akkori lakosait.

– 5. Ninive lakosai leborultak, megtértek minden, egy emberként: kicsi és nagy, egészséges és beteg, fiatal és idős, szolga és Úr.

Ma is ez lenne az egyetlen megoldás.

Hol van egy zsákruha?

Református Egyházunkban is a kioktatósdi, megújítósdi, vitatkozósdi helyett igazából erre lenne szükség: töredelmes szívre és zsákruhára, azaz mindennek látható valóságára.

Émelygek a többitől.

Ma is ezzel a reménységgel imádkozunk a mai Ninivéért, és ninivékért!

Szerző: refdunantul  2017.08.09. 04:00

AZ ÚR AZONBAN NEM HAGY A GONOSZSÁGBAN! – 1. Népét, övéit nem hagyja a gonosz uralma alatt; – sem az engedetlen Jónást; – sem a pogány Ninivét. Az Úr népét ugyanis nem származás, vallás, kegyesség, csoport alapján határozhatjuk meg, hanem az Ő kiválasztó kegyelmének szerelme által. Az Ő valóságos népét, a láthatatlan egyház kereteit nem mi határozzuk meg. – 2. Az Úr odarendelte a megoldást Jónás számára. Ennek korabeli kifejezése a nagy hal, valóságos megjelenése a mi Urunk Jézus Krisztus (1). „Őbenne”, Krisztusban mindenkor biztonságban vagyunk. Ő bűnlátásra, imádságos kiáltásra (2–4), szent vágyódásra (5) segít bennünket. Amikor pedig láthatjuk valóságos állapotunkat, akkor az Úr előtt leborulva, megtapasztaljuk az Ő szabadítását is (7). Ezt a szabadulást boldog magasztalás, hálaadás, hitvallás és az Úr látható templomában való boldog szolgálat követheti (8–10). – 3. Prokofjev Hatodik szimfóniáját hallgatva az a határozott élményünk támad, hogy ez a disszonáns zene mégis gyönyörű, nem a disszonancia, az soha nem szép, hanem az a tény, hogy ebben a disszonanciában megmagyarázhatatlan feloldás, harmónia rejtőzik. Ilyen Jézus Krisztus, a világ számára.*

1Korinthus 13

234. dicséret

Hozzáfűzés az igemagyarázathoz:

* A szimfónia első tételében hosszú másodpercekig a kürt önmagában egy hangot ismételget, újra és újra. Ilyen Jézus Krisztus, az egyetlen megoldás. Az Úrtól jön a szabadulás! (10)

Szerző: refdunantul  2017.08.08. 04:00

AZ ÚRHOZ ELJUT MINDEN GONOSZSÁG HÍRE (1). – 1. Az ember alapvetően gonosz. A világ látszólagos ura, a nagy gonosz mindent tönkretesz itt; – nemcsak Ninivében, hanem mindenkor, mindenhol. Egy neves töreténész asszony igen higgadtan és tárgyilagosan nyilatkozott erről: Érdekek vannak, és illúzió itt bármiféle igazság. Szabó Magda „Az őz” című regénye döbbenetes látlelet arról, milyen mindent felemésztő gyűlölet mozgathat embereket és „világokat”. – 2. Az ember gonoszsága a „vallásosságát”, a hitét is tönkreteszi. Még a próféta, Jónás is menekül az Isten elől, és a prófétai szolgálat elől (1–3); – a viharban mindenki a saját istenéhez kiált (4–5); – eközben a próféta alszik és nem imádkozik (6); – a viharban hánykódok pedig könyörtelenül keresik a felelőst, akit frusztrált dühükben megbüntethetnek a vihar miatt… (7–11). És ez még csak a hajó, „az egyház hajója”, és nem is Ninive! – 3. Egyetlen esélyünk, hogy az Úrhoz feljut a gonoszság tobzódása. Ő az, aki hatalmasabb a gonosznál, és aki bűnbánatra (12), Őhozzá való kiáltásra segíti népét (13–16), hogy el ne vesszünk (János 3,16).

1Korinthus 12,1231

275. dicséret

* A teljes igemagyarázat:

ISTENHEZ ELJUT MINDEN GONOSZSÁG HÍRE (1).

– 1. Az ember alapvetően gonosz.

A világ látszólagos ura, a nagy gonosz mindent tönkretesz itt; – nemcsak Ninivében, hanem mindenkor, mindenhol, mindenkiben és minden közösségben, minden szinten pusztít, mindenhová befészkelődik, a legelrejtetteb „zugokba” is.

Nincs mit szépíteni ezen.

Egy neves töreténész asszony igen higgadtan és tárgyilagosan nyilatkozott erről: Érdekek vannak, és illúzió itt bármiféle igazság.

Szabó Magda „Az őz” című regénye döbbenetes látlelet arról, milyen mindent felemésztő gyűlölet mozgathat embereket és „világokat”. Maga a szerző nyilatkozta erről a művéről: „Én, aki írtam, nem olvasom, félek tőle!”

– 2. Az ember gonoszsága a „vallásosságát”, a hitét is tönkreteszi.

Még a próféta, Jónás is menekül az Isten elől, és a prófétai szolgálat elől (1–3); – a viharban mindenki a saját istenéhez kiált (4–5); – eközben a próféta alszik és nem imádkozik (6); – a viharban hánykódok pedig könyörtelenül keresik a felelőst, akit frusztrált dühükben megbüntethetnek a vihar miatt… (7–11).

És ez még csak a hajó, „az egyház hajója”, és nem is Ninive!

– 3. Egyetlen esélyünk, hogy az Úr tud erről, feljut Őhozzá a gonosz hatalma és a gonoszság tobzódása.

Ő az, aki hatalmasabb a gonosznál, és aki bűnbánatra (12), Őhozzá való kiáltásra segíti népét, megváltó kegyelmet készít elő Övéinek az istenfélelemben (13–16), hogy el ne vesszünk (János 3,16).

Ha pedig engedetlenségünk következményeit itt mégis hordoznunk kell, jobb a tengerbe vettetés, mint a kárhozatba… (15). Jézus Krisztus kegyelme „tengernyi”.

Szerző: refdunantul  2017.08.07. 04:00

MIKOR? Ezt kérdezi mindig a kisgyerek, ha valami „jót” ígérnek neki. Mikor lesz? Ugye hamar, most, azonnal?! – 1. Azt a maradéktalan „jót”, amit Jóel próféta könyvének záró ígérete láttat, majd Jézus Krisztus visszajövetelével tapasztalhatjuk meg, de már most hit által kapunk ebből a „jóból” morzsákat; – miközben, mint a gyerekek, nagyon várjuk a krisztusi „jó” kiteljesedését. – 2. Azon a napon, attól a naptól kezdve de „jó” lesz nekünk. Csak képekkel lehet valamit elmondani erről: víz, tej, must bőséges forrása fakad még a csontszáraz „sittim-völgyi” életek számára is, hogy megelevenítse azokat (18). Jaj, de száraz az itteni életünk! Fakadj fel, örök élet forrása! (20) – 3. A templomunk majdnem a Balaton partján áll. Egyszer valaki úgy festette meg a templomunkat, hogy a lépcső alját már nyaldossa a lágy balatoni édesvíz. Mindig ez az Ige jut eszembe, és Ezékiel próféciája, ahogy naponta rápillantok a falon függő akvarellre (Ezékiel 47,1–12).

1Korinthus 12,1-11

17. zsoltár

* A teljes igemagyarázat:

MIKOR? Ezt kérdezi mindig a kisgyerek, ha valami „jót” ígérnek neki. Mikor lesz? Ugye hamar, most, azonnal?!

Azt a maradéktalan „jót”, amit Jóel próféta könyvének záró ígérete láttat, majd Jézus Krisztus visszajövetelével tapasztalhatjuk meg, de már most hit által kapunk ebből a „jóból” morzsákat; – miközben, mint a gyerekek, nagyon várjuk a krisztusi „jó” kiteljesedését.

– 1. Azon a napon, attól a naptól kezdve de „jó” lesz nekünk.

Csak képekkel lehet valamit elmondani erről: víz, tej, must bőséges forrása fakad még a csontszáraz „sittim-völgyi” életek számára is, hogy megelevenítse azokat (18).

Jaj, de száraz az itteni életünk!

Fakadj fel, örök élet forrása! (20)

A templomunk majdnem a Balaton partján áll. Egyszer valaki úgy festette meg a templomunkat, hogy a lépcső alját már nyaldossa a lágy balatoni édesvíz.

Mindig ez az Ige jut eszembe, és Ezékiel próféciája, ahogy naponta rápillantok a falon függő akvarellre (Ezékiel 47,1–12).

– 2. Attól a naptól kezdve „elrendez” az Isten minden erőszakos vérontót.

Nem hagyja büntetés nélkül az Úr az Ő rendjének gyarló megzavarását (19).

De hogy hogyan rendezi el mindezt, mikor és kiken, azt Jézus Krisztusban mutatta meg igazán, a kereszten, ahol az Ő ártatlan vérét ontottuk ki mi, akik mindannyian „gyilkosok” vagyunk: Júda, Jeruzsálem, Edóm, Egyiptom, mindenki… (19).

– 3. Addig a boldog napig azonban hitben járunk, nem látásban (2Korinthus 5,7).

Valahogy úgy élünk ebben a Krisztus–hitben, mint ahogy a padlófűtés naponta melegíti a lakást. Jéghideg, rideg a beton, a kő, de alatta már ott tekereg kis csövecskékben a forróvíz, amely még a rideg padozatot is megenyhíti, és felmelegíti maga körül a levegőt. Teszi ezt mindaddig, gazdag forrású „külső” energiából táplálkozva, amíg teljességében meg nem érkezett a tavasz…

Szerző: refdunantul  2017.08.06. 04:00

Ez nagyon fontos: ISTEN JÓRA FORDÍTJA NÉPE ÉLETÉT, a legjobbra, üdvösségesen jóra. – 1. A szülő haláláig azonosul gyermekével, aki a gyerekét bántja, az olyan, mintha őt magát bántaná. Az Úr örökkévaló, megmásíthatatlan szeretettel azonosul népével (4). Aki népét bántja, az Őt bántja. Az Úr ezt egy ideig megengedheti, hogy engedetlen népét megtérésre segítse, de vég nélkül nem hagyja, és egy adott ponton „elrendezi” azokat, akik az övéit bántják (1–3). – 2. Ez az oltalom Isten népének mindenkori bizonyossága. Ez az oltalom Isten népének mindenkori reménysége, mert az Úr végül jóra fordítja népe sorsát. Ez az oltalom figyelmeztet és fegyelmez, mert azt jelenti, hogy lesz elszámoltatás. Josafát völgyének helye Isten ítéletének tényére utal (4–8).* – 3. Isten végső akarata azonban az, ahogy ezt Jézus Krisztusban kijelentette, hogy Őbenne bízzunk, és ne bántsuk egymást, vagy legalábbis hagyjuk már békén a másikat. Nem kell szent háború (9), sem az Ő nevében, sem más nevében! Elég volt az állandó érdekérvényesítésből, mindenfélékre hivatkozva. Kapa kell, nem kard! Nézzünk fel Jézus Krisztusra (Zsidókhoz írt levél 12,2). Őbenne garantált az üdvösséges jó! (9–17)

1Korinthus 11,17–34

448. dicséret

Hozzáfűzés az igemagyarázathoz:

* – Ez az oltalom Isten népének mindenkori bizonyossága.

– Ez az oltalom Isten népének mindenkori reménysége, mert az Úr végül jóra fordítja népe sorsát.

– Ez az oltalom figyelmeztet és fegyelmez, mert azt jelenti, hogy lesz elszámoltatás. Josafát völgyének helyét nehéz azonosítani, jelentése a lényeges, hiszen Isten ítéletének tényére utal, mindazok felett, akik a haszonért mindenkit és mindent beáldoznának, mint akkor a gazda Tírusz és Szidón kereskedővárosai tették ezt (4–8).

– Ez az oltalom arra is rámutat, hogy vigyázzunk, mert aki szent háborúra készül, Isten nevében, éppen azt éri majd az Isten ítélete (9).

Szerző: refdunantul  2017.08.05. 04:00

FELTŰNT, HOGY AZ ÚJONNAN ÉPÍTETT HÁZAK MIND EGYFORMA STÍLUSÚAK. – 1. Megtudtam, hogy a szakmát uraló tervezők csak ezt a fajtát engedik érvényesülni a mai építészetben, az egyetemi oktatás beadandó tervei között ugyanúgy, mint a gyakorlatban. Ezek a házak egyformák; jéghidegen profi energiatakarékos, lapostetős kocka betonbunkerek; tökéletesek és „lelketlenek”. Én nem vagyok építész, de ezt minden lelkiismeretfurdalás nélkül kimondom. – 2. Olyanok ezek a házak, mint amilyenek mi vagyunk, mindannyian: profi módon „kocka”, kőkemény, jól megtérülő, lelketlen haszonlesők, a jólét és szabadság egyforma bunkereiben elrejtőzve. Igazából ezeken az épületeken csak az segítene, ha felrobbantva, az építőanyagából valami teljesen újat, egyedit, életeset lehetne építeni (3–4). – 3. Isten Lelke „felrobbantja” a régit, és felépíti, megeleveníti, kitölti, egyben tartja az újat. Kortól, nemtől, társadalmi osztálytól, kultúrától függetlenül mindenkit megújít az Úr Lelke (1–2); – azokat, akiket elhívott az Isten, mert ezek segítségül hívják az Úr Jézus Krisztus nevét (5).

1Korinthus 11,2–16

237. dicséret

Szerző: refdunantul  2017.08.04. 04:00

KÖZELEDIK AZ ÚR NAPJA, A NAGY „SÁSKAJÁRÁS”, DE MÉG EBBEN IS OTT A „KEGYELEM”. – 1. Isten megbánhatatlanul kegyelmes népe iránt (Róma 11,29), ezért még ítéletében is ott az irgalom, amely megtérésre hívja engedetlen népét (12–17). Olyan türelmes, hosszútűrő és irgalmas az Úr, amellyel nem lehet visszaélni. Ez az irgalom ugyanis kőkemény, mint a szikla. Pont olyan, mint a sziklafal a szakadék szélén. Száguldozhatunk féktelenül, de könnyen Isten sziklaszilárd szeretetének ütközhetünk, amely összetör bennünket, de nem enged alázuhanni, ha kell, megnyomorít, de nem engedi kiválasztott népét hitetlenségben maradni. – 2. Isten szánalomra indult népe iránt, mert nem engedi, hogy az Ő dicsőségét, Jézus Krisztusban beteljesített, győztes ügyét bárki is látványosan és vég nélkül gyalázza. Isten óvja az Ő ügyét, ezért óvja méltatlan népét is a gyalázattól; – óvja és ezáltal is megtérésre hívja (17–20). – 3. A próféta látomása ennél is tovább megy, a krisztusi, boldog jövendőre mutatva (21–27).**

1Korinthus 10,14–11,1

427. dicséret

Hozzáfűzés az igemagyarázathoz:

* Jogos az Isten ítélete, mert Isten népe túlment minden határon. Ez a féktelenség Isten dicsőségét gyalázza, sokaknak okoz nyomorúságot, Isten népét pedig hiteltelenné teszi.

** A próféta látomása ennél is tovább megy, a krisztusi, boldog jövendőre mutatva, amikor Isten népe teljes szívvel dicséri Urát, megbecsüli testvéreit és embertársait, valamint azt a lakott földet, amely Isten áldásaként bőséggel terem neki.

A feltámadott Jézus Krisztusban tudjuk, hogy hitben ez az ország már itt van közöttünk, de a maga teljességében odaát lehet a miénk.

Isten országa az igazság, a békesség és az öröm a Szentlélek által (21–27).

– Van miért sírni (17), van miért könyörögni, de van mit remélni; – mégpedig a feltámadott Jézus Krisztusban a teljes megoldást reméljük, minden nyomorúságban és nyomorúság által is (21). 

Szerző: refdunantul  2017.08.03. 04:00

Most nem a vita ideje van! VALAKI FÚJJA MEG VÉGRE HATÁROZOTTAN A KÜRTÖT! (1) – 1. Micsoda sötétségben vagyunk! Nemrég megértettem ezt. – 2. Traviata előadás. Violetta nagyáriája. Utána a karmester, megállítva az előadást, kiszól a nézőtéren át: Kérem a technikus kollégákat, hogy legyenek szívesek a zenekari árokba visszaadni a fényt, mert hosszú ideje vaksötétben játszunk! A zenészek semmit nem láttak, sem a kottát, sem egymást, nem számíthattak a papírra és egymásra, semmiféle „itteni” segítségre, és mi nézők ezt nem észleltük. Csak azért nem omlott össze az előadás, mert a zenészek tudták a Mester által tökéletesen megkomponált „darabot”; – fejből tudták. – 3. Az a nagy baj, hogy Európa már régóta nem ismeri (el) a Mester által megkomponált darabot; – ezért, ha sötétség támad, azonnal „beáll” minden! Riadó! Jöjj, Szentélek! Taníts meg a Mester által „komponált” darabra, hogy azt fejből tudjuk akkor is, amikor akkora lesz a sötétség, hogy a másik segítsége, és a magunk „terápiái” egyértelműen csődöt vallanak majd.

1Korinthus 10,1–13

255. dicséret

* A teljes igemagyarázat:

Most nem a vita ideje van!

Valaki figyelmeztessen már felelősen, Isten megbízottjaként, Szentlelkének erejével!

VALAKI FÚJJA MEG VÉGRE HATÁROZOTTAN A KÜRTÖT! (1)

– 1. Feltartóztathatatlanul érkezik hitetlenségünk büntetése; – sáskaként, legyőzhetetlen seregként közelít Jézus Krisztushoz való hűtlenségünk ítélete (3–11); – nyomában minden „pusztává” lesz (3), sötétségbe borul a világ (2).

– 2. Csak az maradhat meg, aki az Úr napjaként, az Ő jogos csapásaként, megtérésben és hitben éli meg ezeket a napokat is (1).

Az Úr napja rádöbbenti az Isten gyermekeit arra, hogy minden „elkényeztetett nyugati terápia”, közösség, egymás segítése, érzelgős „kézfogó” szeretete gyarló és hiábavaló önmegváltási kísérlet a Megváltóba vetett hit nélkül.

– 3. Micsoda sötétségben vagyunk!

Nemrég megértettem ezt.

Traviata előadás. Violetta nagyáriája. Utána a karmester, megállítva az előadást, kiszól a nézőtéren át: Kérem a technikus kollégákat, hogy legyenek szívesek a zenekari árokba visszaadni a fényt, mert hosszú ideje vaksötétben játszunk!

A zenészek semmit nem láttak, sem a kottát, sem egymást, nem számíthattak a papírra és egymásra, semmiféle „itteni” segítségre, és mi nézők ezt nem észleltük.

Csak azért nem omlott össze az előadás, mert a zenészek tudták a Mester által tökéletesen megkomponált „darabot”; – fejből tudták.

– 4. Az a nagy baj, hogy Európa már régóta nem ismeri (el) a Mester által megkomponált darabot; – ezért, ha sötétség támad, azonnal „beáll” minden!

Riadó! Jöjj, Szentélek! Taníts meg a Mester által „komponált” darabra, hogy azt fejből tudjuk akkor is, amikor akkora lesz a sötétség, hogy a másik segítsége, és a magunk „terápiái” egyértelműen csődöt vallanak majd.

Szerző: refdunantul  2017.08.02. 04:00

MI KÖZELÍT FELÉNK? – 1. Hogyan látjuk ezt?* A kikerülhetetlen halál közelít felénk és a jogos ítélet? A pusztulás ér el bennünket, majd a nagy semmi? Vagy nem is érdemes ezekkel a kérdésekkel foglalkozni, hanem együnk és igyunk? (1Korinthus 15,32) Netalán remélhetünk valami jobbat? – 2. Az Ige szerint nagy próbatételek közelítenek meg minket. – A testi nyomorúsághoz, éhséghez és szomjúsághoz (16–20) járul a lelki: kiveszett az emberekből az öröm, csak bulik és partik vannak, meg „kedélybetegek” (12; 16). – A testi és lelki nyomorúságot tetézi a legnagyobb, a hitbeli nyomorúság. A legyőzött nép templomát lerombolták. Nincs istentisztelet (9). Van miért keseregni (8). Van miért sírniuk a papoknak (13). Van miért sóhajtozni, böjtölni és közben nem kiáltozni, hanem az Úrhoz kiáltani (14). Isten népének élete alapjaiban rendült meg. – 3. Hitben járva még ezekben is az Úr kegyelmes közeledése ragyog fel előttünk. Nagy nyomorúságra vezet az Isten, összetör, üressé tesz, hogy felemelhessen, és Szentlelkével betölthessen bennünket. Lássuk meg ezt: az ítéletben is a kegyelmet! (12; 16)**

1Korinthus 9,24–27

471. dicséret

Hozzáfűzés az igemagyarázathoz:

* Vihart látunk a távolban, vagy reméljük a napsütést, esetleg hagyjuk ezt az egész kérdésfelvetést?

** – 3. Hitben járva még ezekben az ítéletes nyomorúságokban is az Úr kegyelmes közeledése ragyog fel előttünk. Nagy nyomorúságra vezet az Isten: összetör, üressé tesz, hogy felemelhessen, és Szentlelkével betölthessen bennünket. Nem veti el az Úr az Ő népét, de megpróbálja, neveli, ébreszti, érleli, erősíti; – hogy végre Őhozzá forduljunk. – Lássuk meg ezt: az ítéletben is a kegyelmet; – és a nyomorúság idején sem hagy el bennünket az öröm és a bizonyosság (12; 16).

Szerző: refdunantul  2017.08.01. 04:00

JÓEL PRÓFÉTA KÖNYVE sok talányt vet fel. – 1. Jóel próféta személye ismeretlen, fellépésének ideje is nehezen meghatározható. – 2. Több utalás arra mutat, hogy Jóel próféta működése a babiloni fogság ideje utánra tehető (4,2), a templom és a városfal említése (1,14; 2,7–9) az újjáépítés utáni körülményeket idézi (Kr. e 515–445). – 3. Jóel próféta nevének jelentése: „Az Úr az Isten”. – 4. Jóel próféta küldetése egyetlen üzenet: – Az Úr napja eljövetelének meghirdetése, amely Isten népének jövővárásában központi helyet foglalt el. – A prófécia elhangzásának alkalma egy hosszan tartó aszály ideje alatt elvonuló sáskajárás, amelyet Jóel az egész világra kiterjedő isteni ítélet előjelének lát. – Ez az ítélet Isten népét bűnbánatra és igaz megtérésre hívja, hogy Isten kegyelmet gyakorolhasson rajta. – Az Úr napjának egyértelmű előjelei vannak. Ezek a jelek az idők beteljesedésére készítenek elő. Az egyik legfontosabb ilyen előjel, hogy Isten, az Ő Lelkét ki fogja tölteni népére (3,1). – 5. Most is „bugyborog” a világ, de mi hitben járva nem félünk; – sőt, ébredést remélünk!*

1Korinthus 9,19–23

227. dicséret

Hozzáfűzés az igemagyarázathoz:

* – A sáskák, hernyók, szöcskék, cserebogarak rokonértelmű költői kifejezések.

– A lényeg: Akkora a pusztítás, hogy semmi sem marad az országból (4).

– A próféta szerint a pusztító nyomorúság tapasztalatát, és ennek mindenkori lehetőségét tovább kell adni az elkövetkezendő nemzedékeknek (1–2). Mégpedig azért, hogy ez a veszély tudatosuljon mindenkiben.

– Az iszákosok és a borivók is térjenek magukhoz, mert nem lesz mit inniuk, minden termés odalesz (16–17).

– De ennél nagyobb baj, hogy nem lesz mit ennie a népnek (5–7). A sáskajárást szárazság is tetézi (12). Nincs mit enni és inni (16–20).

– A képeknek azonban a tényszerű pusztításon túl szimbolikus jelentőségük van.

– A szőlő és a fügefa bibliai jelképek, Isten országának bőségét hívatottak hirdetni. A sáskák pedig, mint egy legyőzhetetlen had, felzabálják az Isten ígéreteit? Micsoda ítélet? Mit követett el az Isten népe, hogy Istene szinte visszavonja ígéreteit? (10–12)

Szerző: refdunantul  2017.07.31. 04:00

NAGY FELELŐSSÉG ISTEN NEVÉBEN SZÓLNI, Istenről szólni és Isten üzenetét tolmácsolni. – 1. Miközben ugyanis Istenről szólunk, abban mindig ott van az önző és gőgös tévedés lehetősége, amellyel valójában Istenre hivatkozva önmagunkból szólunk és Isten gondolatát, akaratát összekeverjük a sajátunkéval, vagy egy olyan tanrendszerrel, amely az élő Isten személyét soha nem tudja tökéletesen „befogni”. Jób barátai elkövették ezt a hibát (7–9). – 2. Jób azért szólt helyesen Istenről, mert a legnehezebb helyzetében sem adta fel azt a reményét, hogy az Úr nem feledkezett el róla. Jób még a látszólagos, Istennel való perlekedésében is megmaradt ebben a bizonyosságban és az ebből fakadó, Istenre hagyatkozó alázatban. Legvégül Jób ezért tudott bűnbánattal leborulni Istene előtt (2–6). Csak így lehet helyesen szólni az Úrról. – 3. Az Úr pedig a kerettörténet szerint jóra fordította Jób sorsát. Valójában ez a „jóvátétel” Isten népe számára Jézus Krisztus feltámadásával lett valósággá.*

1Korinthus 9,1–18

105. zsoltár

Hozzáfűzés az igemagyarázathoz:

* – A Jézus Krisztusban nekünk ajándékozott „jóvátétel” megtapasztalása csak odaát lehet teljessé (10–17).

– Aki Jézus Krisztusról szól, csak az szólhat helyesen Istenről.

Szerző: refdunantul  2017.07.30. 04:00

Ilyen az, AMIKOR VALAKI MÁR NEM HÍRBŐL ISMERI AZ ISTENT, hanem „saját tapasztalata” lett az Úr jelenléte, szava, felfoghatatlan, örökkévaló rendje, és mégis aláhajló szeretete (4–5). – 1. Ez az egyetlen lehetőségünk, amit Jób tesz, itt a végén, leborul az Úr előtt. Jób bűnbánatot tart; – visszavonja minden eddigi szavát (6), hogy az Úr Igéje szólalhasson meg; – elfogadja, amit nem érthet meg, és igazodik az Ő örökkévaló rendjéhez (3), anélkül, hogy teljességében felfoghatná azt (2). – 2. Az Úr azt tesz, amit akar; – Ő kiismerhetetlen (2). A legfontosabbat Jézus Krisztusban tudhatjuk meg Őróla. A mi feltámadott Urunkra tekintve és az az üzenet erősödik meg bennünk, hogy ezek a sorok az Úr szerelmes énekét zengik teremtményeiről. – 3. Érthetetlen, még a „behemótot” is szeretheti az Isten? (41,15–24) A szenvedő Jób számára is, de minden beteg, elesett, minden meghasadt élet számára felcsillan a reménysugár. De aki számára igazán felcsillant a krisztusi remény, az akármilyen „behemót” is, alázattal leborul ez előtt az Úr előtt.*

1Korinthus 8

141. zsoltár

Hozzáfűzés az igemagyarázathoz:

* Micsoda vigasztalás: a világ rendjének alapja nem a hasznosság és a célszerűség, hanem Isten öröme és ok nélküli szeretete, amellyel szabadon kormányozza ezt a világot; – aminek nem ellensége, hanem megváltója Ő.

Szerző: refdunantul  2017.07.29. 04:00

ISTEN BESZÉDE… – 1. Isten beszéde a világmindenség hatalmas, átláthatatlanul csodálatos leírása; – majd az állatvilág titokzatos gazdagságának korabeli listája után két hatalmas, legyőzhetetlen, az ember számára inkább félelmet és undort keltő, pusztító állat leírása következik, a behemóté és a leviátáné. A két állat nevének fordítása nem oldható meg a víziló és a krokodil megfeleltetésével.* – 2. A döbbenetes és elgondolkodtató üzenet ott van, hogy ezeket a hatalmas, legyőzhetetlen, az ember számára akár undorítónak ható és csak pusztítónak elkönyvelt állatot az Isten szépnek tartja, ezeket is szereti és gyönyörködik bennük. Na, ez az, amire mi emberek nehezen tudunk „gombot varrni”: az Úr abban is tud gyönyörködni, ha akar, amit az ember nem talál csodálatra méltónak, sőt pusztítónak ítél. – 3. Tényleg arról van szó, hogy az Úr gondolatai és ítéletei egészen mások, mint a mieink (41,3). Legyünk alázatosabb teológusok és alázatosabb hívők!!! Sokkal több alázatot!

1Korinthus 7,25–40

277. dicséret

Hozzáfűzés az igemagyarázathoz:

* Azt is tudomásul kell vennünk, hogy Jób könyvének szerzője művét nem természettudományi szakkönyvnek szánta, ezért az üzenet szempontjából e két állat beazonosítása nem lényeges.

Szerző: refdunantul  2017.07.28. 04:00

ISTEN BESZÉDE EGÉSZEN MÁS, mint amilyen Jób barátainak beszéde volt. – 1. Az Úr beszéde nem fenyeget, nem hajszol a kétségbeesés felé, hanem egyszerűen felnyitja Jób „beszűkült” életét Isten hatalmas világára, magára Isten hatalmára. – 2. Az emberi élet beszűkült élet, ezernyi módon „bezárt” élet: énünk, személyiségünk, örökölt és tanult szokásaink, gyökereink, lehetőségeink, adottságaink, tapasztalataink, látásmódunk, hitetlenségünk és vallásosságunk, vagy éppen saját kegyességünk szűk, belterjes, szinte áttörhetetlen falu világának korlátolt foglyai vagyunk. Képtelenek vagyunk áthatolni ezeken a szűk falakon… Ennek a „zártságnak” persze sok áldása is van, védelmet ad; – de még több szenvedést okoz. – 3. Minden konfliktus, harc, szenvedés oka, hogy ezek a szűk világok, különböző méretekben, egymásnak esnek, és egyik ki akarja írtani, meg akarja győzni, vagy éppen birtokolni akarja a másikat, mégpedig az igazság, meg Isten nevében. – 4. Jób most tért meg igazán, amikor Isten első beszédét hallva túllát a maga szűk „világán”, pont azzal, hogy belátja „korlátoltságát”, valamint a maga parányi voltát, leborul az Úr előtt, többé nem felesel, megnémul. Enélkül az összetöretés nélkül nincs élő hit.

1Korinthus 7,17–24

480. dicséret

Szerző: refdunantul  2017.07.27. 04:00

Isten kérdései tovább záporoznak, és EZEKBEN A KÉRDÉSEKBEN SZÓLAL MEG ISTEN VILÁGOS VÁLASZA Jób és mindnyájunk számára. – 1. Nem tételekben, hanem kérdésekben válaszol az Úr. Ez hirdeti, hogy Ő van, számon tart minket, és ne megérteni akarjuk Őt, hanem számoljunk mindenkor Ővele, kegyelmével, megváltó szeretetével. – 2. A kérdések most az állatvilággal kapcsolatosak.* Lám, az Úr ezeknek is teremtője, gazdája, gondozója. Mindegyiket felruházta olyan képeséggel az Úr, ami az ember számára elérhetetlen. Lám, még az éhségtől hozzá kiáltó, kóválygó, tisztátalan (3Mózes 11,13–19) hollófiókákról is az Úr gondoskodik. – 3. Hogyne gondoskodna akkor Jóbról, feddhetetlen, kegyelem alatt élő gyermekéről, és mindazokról, akiket Isten kegyelme arra méltatott, hogy őket megszólítsa, és azok érthetik szavát, valamint arra hagyatkozhatnak (Máté 6,26–27).**

1Korinthus 7,1–16

217. dicséret

Hozzáfűzés az igemagyarázathoz:

* – Vagyis ezek a kérdések a „végtelenségről”, a tengerről, az égboltozatról, csillagokról, a világosságról és a sötétségről, esőről és hóról vonatkozásukban átkerülnek az állatvilágra.

– Lám, az Úr ezeknek teremtője, gazdája, gondozója: az oroszláné, hollóé, zergéé, szarvasé, vadszamáré, zebráé, bölényé, struccé, lóé, az ölyvé és a sasé.

** „Nézzétek meg az égi madarakat: nem vetnek, nem is aratnak, csűrbe sem takarnak, és mennyei Atyátok eltartja őket. Nem vagytok-e ti sokkal értékesebbek náluk? Aggódásával pedig ki tudná közületek megnyújtani életét csak egy arasznyival is?” (Máté 6,26–27)

Szerző: refdunantul  2017.07.26. 04:00

ISTEN MEGSZÓLALT, ahogy Jób ezt kérte! – 1. Isten szava nem tételekben, hanem teremtő, megtartó és megváltó cselekvésének hatalmára vonatkozó kérdésekben szólal meg. Isten szava mindig teremtő, megtartó, megváltó tett. Isten az egyetlen, aki „hiteles”. – 2. Isten cselekvése az Ő örök rendjét a gonosz és a bűn minden szétdobáló rontása ellenére is fenntartja. Vagyis Isten nem engedi elhomályosítani örök rendjét az ember állandó bölcselkedése, szavai, mindent túlbeszélő, okoskodó „dumája” által, így sem Jóbnak, sem Jób barátainak szavai által (2). Isten nem engedi elhomályosítani örök rendjét az emberi gonoszság, bűn önző, gőgös, határtalan rombolása által sem, mert előbb-utóbb lerázza a bűnösöket teremtésének abroszáról (13). – 3. Isten szava eltörpít! Ahogy egyik kérdés követi a másikat, Jóbnak szegezve azokat (1); – egyre parányibbá lesz Jób, és mindenki, aki ezeket a sorokat olvassa. Semmit sem tudunk! Sok mindent meg tudunk magyarázni, de valójában semmit sem tudunk, a lényeget illetően. – 4. Egyetlen reménységünk csakis az a tény, hogy Isten szóba áll velünk, fontosnak tart minket, szeret bennünket, és jót akar nekünk.

1Korinthus 6,9–20

206. dicséret

Szerző: refdunantul  2017.07.25. 04:00

HOGYAN SZÓL AZ ISTEN? – 1. Isten „megszólalhat” a teremtett világban.* Sokszor érveltek ezzel Jób „beteglátogatói” a szenvedő Jób előtt (14–21). – 2. Isten „megszólalhat” igazságos rendjében. Elíhú azt akarja, hogy Jób lássa be, Isten mindig igazságos, azaz a megszabott világrendje szerint jár el. Elíhú szerint Jób nem tiszteli eléggé az Istent. Pedig Elíhú gondolatmenete szinte odáig vetemedik, hogy szerinte az Isten által megállapított igazság határt szab Isten cselekvésének is (23–24).** – 3. Ez az, ami ellen Jób végképp tiltakozik, mert Jóbnak az élő Istenbe vetett élő hite van, ezért azt akarja, hogy Isten maga szólaljon meg, minden emberi magyarázat, hozzáfűzés, értelmezés nélkül (22). Az élő Istennek Jób aláveti magát, de a barátainak nem. – 4. Isten szólt, mégpedig konkrétabban, mint ahogy azt a teremtett világban tette. Isten, Jézus Krisztusban minden lényegeset elmondott magáról, sőt, megváltó szeretetével lehajolt Jóbhoz és népéhez is; – Ő, aki a próbatételek idején sem engedett ki minket egy percig sem a kezéből.

1Korinthus 6,1–8

212. dicséret

Hozzáfűzés az igemagyarázathoz:

* Az égbolt, a felhők, a ragyogás és a villámlás, de a teremtett világ kikutathatatlan roppant valósága Isten nagyságát, hatalmát, csodáit hirdetik.

** Elíhú gondolatmenete szerint már nem is az élő Isten, hanem az „igazság” az abszolút tény, ami Istent is köti.

Szerző: refdunantul  2017.07.24. 04:00