Bizonyosságunk és békességünk forrása az, hogy az események lényegét illetően végül is minden úgy alakul, ahogy az Úrnak tetszik. Ez az egyetlen esélyünk, ami ugyanis az Úrnak tetszik, az nekünk is maradandóan jó lesz. – 1. Aki viszont perbe száll az Úrral, az elvetemült emberré válik (12-21), akár „világi”, akár „egyházi” ember az illető. Az ilyen pedig ügyeskedik, szabályokat szeg meg, lop, erőszakoskodik, hatalmával visszaél, és minden tekintetben parázna; - ahogy Éli fiai is ilyenek voltak. Az „egyháziaknak” azonban ebben a világban nagyobb a felelősségük, mert az ő hiteltelenségük miatt mások is megutálhatják az Úr ügyét (17). – 2. Velük ellentétben a kis Sámuel kedves volt az Úr előtt, mint az Ő választottja. Aki pedig kedves az Úr előtt, az kedves az emberek előtt is (26). Sámuel ebben a kedvességben növekedett (26.; Lukács 2,42). – 3. Mit kezdjünk Éli főpappal? Aki testi szemeinkkel látva, valahol „középen” áll? Igen öreg, megfáradt, szelíd ember ő (22), aki szereti fiait, és látva engedetlenségüket, megfeddi őket. Ez a feddés világos, de mégis erőtlen (23-25). Nincs „középen”! (Máté 5,37)

Márk 2,18-22

254. dicséret

* A teljes magyarázat:

Bizonyosságunk és békességünk forrása az, hogy az események lényegét illetően végül is minden úgy alakul, ahogy az Úrnak tetszik. Ami pedig Őneki tetszik, azzal mi nem vitatkozunk, azt elfogadjuk, sőt, arra ráhagyatkozunk. Mindez nem valamiféle erőtlen beletörődés a sorsunkba, hanem éppen ellenkezőleg: ez a ráhagyatkozás a hit lényege, amely engedelmességgel, ugyanakkor értelemmel, örömmel, reménységgel tölti el Isten gyermekeinek életét. Ez az egyetlen esélyünk, ami ugyanis az Úrnak tetszik, az nekünk is maradandóan jó lesz.

– 1. Aki viszont perbe száll az Úrral, az elvetemült emberré válik (12-21), akár „világi”, akár „egyházi” ember az illető. Az ilyen pedig ügyeskedik, szabályokat szeg meg, lop, erőszakoskodik, hatalmával visszaél, és minden tekintetben parázna; - ahogy Éli fiai is ilyenek voltak. Az „egyháziaknak” azonban ebben a világban nagyobb a felelősségük, mert az ő hiteltelenségük miatt mások is megutálhatják az Úr ügyét (17).

– 2. Velük ellentétben a kis Sámuel kedves volt az Úr előtt, mint az Ő választottja. Aki pedig kedves az Úr előtt, az kedves az emberek előtt is (26). Sámuel ebben a kedvességben növekedett (26.; Lukács 2,42).

– 3. Mit kezdjünk Éli főpappal? Aki testi szemeinkkel látva, valahol „középen” áll? Igen öreg, megfáradt, szelíd ember ő (22), aki szereti fiait, és látva engedetlenségüket, megfeddi őket. Ez a feddés világos, de mégis erőtlen (23-25). Mondjuk ki: Nincs „középen”! (Máté 5,37) A hitben nem lehet középen állni. Ennek tisztázása után mégis felmerül a kérdés: hogyan kell és lehet Istennek kedves módon megfeddeni valakit, hogy az engedetlenek hallgassanak a feddő szóra, ugyanakkor ne a saját indulatunk taroljon, hanem rajtunk keresztül Isten feddő szava szólaljon meg, amely a mi saját engedetlenségünket is megítéli. Kegyelemből lehetünk ugyanis az Úr kedveltjeivé, a Jézus Krisztusban.

Szerző: refdunantul  2017.02.21. 04:00

Anna hálaéneke azt a szabadító Istent magasztalja, aki az egyetlen, szent, sziklaszilárd Isten, és aki visszaadja népe gyermekeinek az erőt. – 1. Milyen pontos megfogalmazása ez Isten szabadításának: fogy az életerő, de Isten a maga örökkévaló erejéből ajándékoz nekünk; - abból az erőből, amely Jézus Krisztus által legyőzte még a halált is (6). Ez az igazi szabadulás, amely nem feltétlenül e-világi problémákban segít, azoknak elhordozásához többnyire erőt ad, hanem megvált. (1-2) – 2. Isten szabadítása mindig kiterjed az elesettekre, az éhezőkre, a meddőkre, a gyászolókra, a szegényekre; - vagyis azokra, akik akár saját hibájukból is, az élet reménytelen peremére kerültek. (5-8) – 3. De Isten szabadítása sokkal több, mint társadalmi reform, hiszen egy győztes, egy gazdag ugyanolyan nyomorult, mint a szegény és a testi szemekkel láthatóan elesett. Ezért azok részesülnek az Úr szabadításából, gazdagok és szegények egyaránt, akik az Ő hívei, akik nem szállnak szembe Ővele, hanem leborulnak Őelőtte, mint ahogy azt Anna tette, és az Ő kegyelmére bízzák életüket. (9-10)

Márk 2,13-17

436. dicséret

* A teljes magyarázat:

Anna hálaénekének üzenete Mária hálaénekével azonos (Lukács 1,46-55), mert mindkettő azt a szabadító Istent magasztalja ujjongó szívvel, aki egyetlen, szent, sziklaszilárd Isten, és aki visszaadja népe gyermekeinek az erőt.

– 1. Milyen pontos megfogalmazása ez Isten szabadításának: fogy az életerő, de Isten a maga örökkévaló erejéből ajándékoz nekünk; - abból az erőből, amely Jézus Krisztus által legyőzte még a halált is (6). Ez az igazi szabadulás, amely nem csupán és nem feltétlenül e-világi problémákban segít, azoknak elhordozásához többnyire erőt ad, hanem megvált. A szabadítás fontos része az is, hogy akkor majd felnyílhat szánk az ellenségeink ellen; - vagyis az Úr színe előtt nem maradnak kibeszéletlen, és elrendezetlen dolgok. De vigyázzunk, ha mi lettünk ellenségesek másokkal szemben, ez ránk is ugyanúgy vonatkozik (1-2).

– 2. Isten szabadítása mindig kiterjed az elesettekre, az éhezőkre, a meddőkre, a gyászolókra, a szegényekre; - vagyis azokra, akik akár saját hibájukból is, az élet reménytelen peremére kerültek. Jó, hogy ez így van! Istennel szemben nem vitatkozhatunk, hiszen Ő mindent tökéletesen lát és intéz (3). Az Ő mércéje más, mint a miénk (5-8).

– 3. De! Mivel népszerű téma ez manapság, mondjuk ki, hogy Isten szabadítása sokkal több, mint társadalmi reform, hiszen egy győztes, egy gazdag ugyanolyan nyomorult, mint a szegény és a testi szemekkel láthatóan elesett. Ezért azok részesülnek az Úr szabadításából, gazdagok és szegények egyaránt, akik az Ő hívei, akik nem szállnak szembe Ővele, hanem leborulnak Őelőtte, mint ahogy azt Anna tette, és az Ő kegyelmére bízzák életüket (9-10). Ez a ráhagyatkozás már eleve kegyelmi állapot. Ez a kegyelem a gazdag és szegény elesettet eleve megváltoztatja.

Szerző: refdunantul  2017.02.20. 04:00

Észre sem vesszük, mennyire el tudjuk bízni magunkat, ha jól megy sorunk. Ekkor a kudarcok alatt roskadozót csipkedjük, alázzuk, tapossuk könyörtelenül (6). Anna Isten gyermeke volt, aki vetélytársa gúnyolódására nem ó-emberi, vagy kegyes indulattal felelt, hanem szívében mélyen megszomorodva, imádsággal (7-11).* Éli főpap számára ismeretlen ez a tiszta hit, hogy leittasodott bolondnak tartja a könyörgésébe belefeledkezett asszonyt (12-17). Anna fogadalmat tett (11), de nem a fogadalmáért hallgatta meg az Isten (21-28), nem is az Őrá hagyatkozó hitéért, hanem azért, mert Anna az Úré volt. Az imádságra nekünk van szükségünk, hogy Isten gyermekeiként tudjunk reagálni a bűnös világ minden provokációjára, így életünk ügyeit az Úr tökéletes akaratára bízva, örömmel, megnyugodva álljunk fel könyörgéseinkből, akárcsak Anna (18). Gúnyolódhattok, időleges győztesek, percemberek, - és akkor mi van? Jézus Krisztus visszajövetekor világossá lesz győzelmeitek és életetek valóságos értéke…

Márk 2,1-12

119. zsoltár

* Anna Isten gyermeke volt, aki vetélytársa gúnyolódására, valamint a megszokott, gépies, mechanikus kultuszi gyakorlatra (kultuszi étkezésre) nem ó-emberi, vagy kegyes indulattal felelt, hanem szívében mélyen megszomorodva, imádsággal (7-11).

Szerző: refdunantul  2017.02.19. 04:00

Boáz ügyesen járt el (1-2), hogy Isten törvényét is betartsa, és közben célt is érhessen, vagyis feleségül vehesse a szeretett Ruthot (13). Ezért Boáz a legközelebbi rokonnál, Ruth meghalt férjének eladott földbirtokát hozta elő (3-4), amelynek kiváltását ez a rokon szívesen vállalta volna, de az ehhez kapcsolódó kötelességet, a Ruthról való gondoskodást már nem (5-6).* Így Boáz számára szabaddá vált az út Ruth felé (7-8). Mondhatnánk: Isten törvényét is megtartották, és saját vágyaik is érvényesülhettek. Érdekes egy helyzet. Sok hasonlót tapasztalhatunk Isten népe körében is: saját vágyainknak megvalósulását ügyesen belepréseljük Isten rendjének látható keretei közé, legalábbis egy határig mindenképpen. Hisszük azonban, hogy mint itt, a mi életünkben is Isten tartja kezében a fő irányt, és egy határon túl ügyeskedni sem enged bennünket. Vannak persze olyan döntési helyzetek, amikor egyértelműen állást kell foglalni az Úr ügye mellett (Jakab 5,12), aki Jézus Krisztusban, Ruth utódában a legtöbbet tette értünk: ingyen kegyelmével megváltott bennünket (17-22). Áldott az Úr, aki nem hagyott bennünket valóságos támasz nélkül (14). Ő életünk tényleges megújítója (15).

Márk 1,40-45

460. dicséret

* A legközelebbi rokon elutasító viselkedése valahol érthető is, hiszen ez a legközelebbi rokon saját örökségét, eddigi rendezett életét félti. A dolgok a valóságban mindig bonyolultak, árnyaltak (5-6).

Szerző: refdunantul  2017.02.18. 04:00

Hála legyen az Istennek, hogy Jézus Krisztus feltámadása által valójában nincs szükségünk nevünk fennmaradására, tehát nem kell erre törekednünk, mert övéit örök életre váltotta meg az Úr! Ennél több nem kell! Hűséggel és odaadással tesszük a dolgunkat, de nem nevünk fennmaradása a cél. Olcsó vigasz lenne ez, a halál hatalmát látva. A mi Urunk megváltó szeretete tesz igazán „naggyá” bennünket. Más megoldás nincs. Van itt még valami. Ebből az igerészből egyértelműen látszik, hogy Isten törvénye, az istentisztelet tisztaságán túl, mindig az életet és a nehéz helyzetben lévőket védte.* A „sógorházasság” intézménye (5Mózes 25,5-10) szintén sokféle védelmet biztosított az érintetteknek. Ugyanakkor a mai Igében az is látszik, hogy mindennek végrehajtása, megélése akkor sem volt egyszerű feladat, az élet sűrűjében járva. Erről majd holnap…

Márk 1,32-39

226. dicséret

* Ebből az igerészből egyértelműen látszik, hogy Isten törvénye, az istentisztelet tisztaságán túl, mindig az életet és a nehéz helyzetben lévőket védte, Isten népének közösségében, kiterjesztve ezt, nyitott szeretettel a jövevényekre is.

Szerző: refdunantul  2017.02.17. 04:00

A hívő ember mindent megtesz a rá bízott ügyben. Ez az „ügy”, saját nyomorúsága idején bizony lehet a saját életének ügye is. Önmagunkért is felelősséggel tartozunk az Istennek. Az önmegtagadás semmiképpen sem egyenlő az önfeladással (Máté 16,24-26). Ruth is mindent megtett, amit Isten törvénye és az akkori kor rendje szerint megtehetett, hogy életének szűkösségét megoldja (8-9). De a hívő ember egy határon túl nem megy, hanem megáll, és innentől kezdve az „eredményt”, az áldást az Isten akaratára és cselekvésére bízza, mert tudja, hogy valódi megoldást, megváltás csakis az Úr adhat. Naomi is ezt tanácsolta Ruthnak: maradjon nyugton ezek után, és várjon arra, hogy az Úr hogyan dönt az ügyében (16-18). Jó tudni, hogy amíg „erőlködünk”, addig is az Úr kezében vagyunk. Ő közben is irányítja életünket: „korrekt” emberekkel kapcsol össze bennünket. Boáz is tisztességesen viselkedett Ruth ragaszkodása, segítségkérése láttán, nem pedig visszaélt azzal (10-15). De megnyugtató azt is tudni, hogy amikor már nem kell és lehet erőlködnünk, akkor is reménységgel várhatjuk jövőnket, mert Isten, Jézus Krisztusban, már döntött felőlünk (18).

Márk 1,29-31

454. dicséret

Szerző: refdunantul  2017.02.16. 04:00

Nem könnyű ez az igeszakasz. Bibliában járatlan olvasóként azt mondhatnánk, hogy itt egy fiatal özvegyasszony, anyósa tanácsára felajánlkozik egy jómódú férfinak. Naomi pontosan tudta, hogy Ruth tetszik Boáznak. Azt is tudta, hogy Boáznak teljesítenie kell rokoni kötelességét, hogy a szegénységéből kiváltsa Ruthot, és meghalt férje helyett fiúgyermeket támasszon neki, így a meghalt férj neve ne töröltessen ki Isten népének sorából (5Mózes 25,5-10). Mindkét indíték egyszerre formálta itt az eseményeket. Ebben a gyarló világban nincsenek „vegytiszta” helyzetek, Isten népe körében sincsenek. Döntéseink, cselekvéseink ezer szálból fonódnak egybe. Ki tudja, hol leljük ezeknek a szálaknak valós gyökereit? Egy azonban bizonyos: Isten gyermekeinek életében ezeket a szálakat az Úr tartja kézben, Ő fonja egybe azokat, így övéi életében, a lényegi dolgokat illetően nincsenek véletlenek. Megváltónk lábai elé roskadhatunk mi is, Őnála nincs „jobbmódú rokonunk”, aki minden szükségünkből kivált bennünket, itt és odaát.*

Márk 1,21-28

461. dicséret

* Éppen ezért képmutatás tagadni, hogy Naomi és Ruth életben akartak maradni, hiszen adott ponton „csak” ez irányíthatja az embert, így ügyesen éltek a felkínálkozó lehetőséggel. Ez az emberi oldal. De ennek a történetnek isteni oldala az, hogy Isten „szabadítóként” küldte Ruth számára a jómódú Boázt, aki az akkori törvény „sógorházasságra” vonatkozó paragrafusainak is megfelelt. A legnagyobb hűtlenség lett volna Ruth részéről nem odafeküdni Boáz mellé.

Szerző: refdunantul  2017.02.15. 04:00

Boáz pártfogásába vette Ruthot. Kevésbé a felebaráti szeretet, mint inkább annak okán, hogy tetszett neki a fiatal özvegyasszony (5). Amikor azonban megtudta, hogy ez az „idegen”, moábi özvegyasszony (10), az anyósa révén a rokona, akkor lelkiismerete megnyugodott, mert Isten törvényének engedve is köteles volt segíteni neki (6-7). A rokonok ugyanis a hozzátartozóikat kötelesek voltak különböző szorultságaikból kiváltani (5Mózes 24,19). Így lehetett Boáz Ruthnak nemcsak udvarlója (8-9), hanem gondviselője (14), oltalmazója (10-12) és pártfogója is (19). Ebben pedig Boáz Isten eszköze volt; - annak az Istennek az eszköze, aki minden nép gondviselője, „szárnyai alá terelve” övéit (12). Jézus Krisztusban ez az Isten a pártfogónk, megváltónk, mert még a bűn és a halál szorultságából is kiváltott minket (20). Áldott legyen az Isten, hogy nemcsak e-világi szükségeinkben van velünk, hanem gondoskodik rólunk a halálon túl is. Keveset beszélünk ma erről a halálon túli pártfogásról. Áldott legyen az Isten, hogy övéi életében az emberi vágyak is az Ő irányítása alatt állnak, aki még a vágyainkon keresztül is csak az Őneki kedves kapukon enged be bennünket, ahogy ezt Boázzal is tette.

Márk 1,16-20

299. dicséret

Szerző: refdunantul  2017.02.14. 04:00

Ruth egy krisztusi ember. Nyomorúságában nem panaszkodik, nem hagyja el magát, nem másokat terhel, hanem teszi azt, amit az adott helyzetben tenni tud. Él a „törvényes keretek” adta lehetőséggel, hiszen a mózesi törvény engedte, hogy aratás után a mezőn maradt kalászokat, a szegények, özvegyek, jövevények felszedegessék (5Mózes 24,19). A gazda úgy arasson, hogy gondoljon rájuk is. Ruth szorgalmas (7) és alázatos, „beáll valaki után a sorba” (2), ugyanakkor önzetlen is, hiszen nem csupán magára gondol, hanem anyósának is gyűjtöget (18). Egyszerre „élelmes” és mégis „tartózkodó” ez az asszony: megtalálja jómódú rokonát, és igyekszik megnyerni annak jóindulatát (2), hogy életben maradhasson ő és az anyósa. Íme a „titok”: - megnyerni valaki jóindulatát, aki segíthet rajtam; - nem harsányan, hanem alázatos, önzetlen szorgalommal; - és megtalálni azt a „tehetős” jóindulatú valakit, aki ezzel a jóindulattal nem él vissza, nem használ ki, nem aláz meg, hanem valóban szeret és ténylegesen segít; - miközben én sem élek vissza soha segítőm jóindulatával (10).*

Márk 1,12-15

338. dicséret

* Kiegészítések az igeszakasz magyarázatához:

- Ez a fajta kölcsönös viszony kegyelmi állapot, amiben soha, semmilyen formában nem lehetünk paráznává, hanem felelősen felvállalva egymást, csak a kapcsolat áldásait tapasztalhatjuk meg, még a nehézségek ellenére is.

- Egymásra bízott bennünket az Isten (1Mózes 4,9).

- Hol vannak ilyen „viszonyok” az emberi kapcsolatrendszerekben?

- Az Úr az én jótevőm! (Zsoltárok 91,2)

Szerző: refdunantul  2017.02.13. 04:00

Amint az Úr kegyelméből van kenyér a saját otthonunkban, előbb-utóbb hazatérünk. Azért, mert az ember ott van otthon, ahol felnevelték a szülei, hitben, tisztességben, szeretetben. Milyen fontos az „ép” családok, a hitben járó családok jelenléte egy nép életében. Itt „növesztünk”: hitet, tisztességet, szeretetet; a valahová tartozás nélkülözhetetlen ajándékát, „gyökereket”. Ahol viszont egyre jelentéktelenebb a hit és a család, ott gyökértelen, sehova sem tartozó lesz az ember, valamint kiszolgáltatott és befolyásolható. Ruth könyve egy olyan korban íródott, amikor az ókori ember, modern értelemben nem érezhette magát egyénnek, hanem a család és a nemzetség egy tagjaként értelmezhette csak önmagát. Amint Naomi hazamehetett, hazament; - mert idegenben az ember, még a legnagyobb biztonság, jólét, befogadó szeretet közepette is, valahogy mégiscsak „idegen” marad. Jézus Krisztusban nem vagyunk „idegenek”, Őbenne garantált a végleges hazatérés.

Márk 1,9-11

431. dicséret

* A teljes magyarázat:

– 1. Amint az Úr kegyelméből van kenyér a saját otthonunkban, előbb-utóbb hazatérünk. Azért, mert az ember ott van otthon, ahol felnevelték a szülei, hitben, tisztességben, szeretetben. Milyen fontosak az „ép” családok, mondjuk ki, a hitben járó családok jelenléte egy nép életében. Így nyerünk: hitet, tisztességet, szeretetet; a valahová tartozás nélkülözhetetlen ajándékát, „gyökereket”. Ahol viszont egyre jelentéktelenebb a hit és a család, ott gyökértelen, sehova sem tartozó lesz az ember, valamint kiszolgáltatott és befolyásolható. Ruth könyve egy olyan korban íródott, amikor az ókori ember modern értelemben nem érezte magát egyénnek, hanem a család és a nemzetség egy tagjaként élte meg önmagát. Amint Naomi hazamehetett, hazament; - mert idegenben az ember, még a legnagyobb biztonság, jólét, befogadó szeretet közepette is, valahogy mégiscsak „idegen” marad. Jézus Krisztusban nem vagyunk „idegenek”, Őbenne garantált a végleges hazatérés.

– 2. A menekültre főként rászakadhat ez az érzés, ha a vele menekült szerettei „idegenben” meghaltak. Nagy kérdés, hogy a befogadók mennyiben tehetnek a menekültek nyomorúságos helyzetéről? A „menekülés” senkinek sem jó, menekültnek és befogadónak egyaránt próbatétel. Ezért egyetlen lehetőségünk, hogy az Úr kegyelméből, állítsuk helyre a világ alapvető rendjét. Most nem csupán teológiai értelemben gondolok erre a rendre, hanem úgy szó szerint is: legyen rend, és akkor abból a többi áldás is kivirágzik (6-15).

– 3. Naomi egyik menye, Ruth ragaszkodik anyósához, hazatér vele. Most ő kerül „idegenbe”, de elfogadja „az ottani népet és Istent” (16-17). Mert az egymás iránti szeretetben mindig vezetnek „korrekt” utak, az önazonosság határain át. Ruth könyve éppen abban csodálatos, „ihletett”, mert egyszerre hangsúlyozza, a család, a nemzetség, a valahová tartozás fontosságát; - ugyanakkor azt a tényt, hogy Isten végső gondolata az, hogy ezek a „népek” egymásra találjanak; vagyis ne idegenként, riválisként, ellenségként tekintsenek egymásra, hanem támogassák és gazdagítsák egymást (Ézsaiás 11). Ez a könyv egyik fő célja, fő üzenete, éppen egy olyan korban, amikor Isten népe körében is valami egészen mást hirdettek (Ézsdrás 9, Nehémiás 13).

– 4. A kettő együtt, önazonosság és szeretet, csakis az Úrban, a megváltó Jézus Krisztusban lehetséges. Dávid király családfájában nem véletlenül szerepel Ruth és Boáz (4,17-22), majd ennek okán Jézus Krisztus nemzetségtáblázatában is szerepel Ruth, ugyanezt az üzenetet hangsúlyozva (Máté 1,5). Isten megváltó szeretete ebben a világban nem összemossa a határokat, de áldott utakat épít egymás felé (14-18).

– 5. Istenünk éppen ezért megvigasztalja és reménységgel tölti el azoknak szívét is, akiknek életét baj és sokféle megalázás érte, ezért okkal sírnak. Nem véletlenül sírt Naomi (19-22). Mivel abban a korban a halál utáni élet nem volt még központi téma, ezért az akkori ember ebben az életben, a gyermekeiben, unokáiban látta a jövőt. Így a gyermektelenség nagy csapást jelentett. Az Úr azonban gondoskodott Naomiról és Ruthról. Mindennapi és nagy dolgainknak egyaránt Ő az Ura, és a „kicsikből” nőnek ki a nagy dolgok (19-22).

Szerző: refdunantul  2017.02.12. 04:00

Egy családnak az éhínség miatt kellett menekülni Betlehemből, idegen „moábita” földre, ahol jövevényként éltek (1).* A fiúk ott moábita lányokkal házasodtak, Orpá volt az egyik feleség neve, Ruth a másiké (4). Közben meghaltak a család férfi tagjai mind, először az apa, aztán a két fiú és Naomi ott maradt a két menyével árván és kiszolgáltatottan, férfi nélkül, idegen földön (5). Mennyi aktualitás hemzseg ebben a néhány igeversben, amely minden erőltetés nélkül „megbök” bennünket: éhínség, menekülés, idegen föld, idegen népek, jövevénység, halál, kiszolgáltatottság… Nem tudjuk pontosan, mikor íródott Ruth könyve. A benne megfogalmazott „nyitottság” azonban annak a reménységnek ad hangot, hogy Isten jósága egyszer minden emberre láthatóan kiárad, azokat irgalmassá és szelíddé teszi. Valamint ez a könyv felvillant valamit abból, hogy majd egykor a népek közötti korlátok lehullanak, és Jézus Krisztusban, Ruth utódjában, mindannyian egyetlen új néppé leszünk (Kolossé 3,31). Jézus Krisztus visszajöveteléig azonban ez csak reménység, és sajnos nem valóság.

Márk 1,1-8

67. zsoltár

* Kiegészítések az igeszakasz magyarázatához:

- Bár a moábiták, Ábrahám unokaöccsének, Lótnak utódai voltak, de a két nép között állandó háborúk dúltak.

- Mindez a Isten népének története szerint a Bírák korában történt (Kr. e. 12-11. század).

- A család tagjait név szerint is megnevezi az Ige: Elimelek és felesége, Naomi, két fiukkal, Mahlónnal és Kiljónnal menekültek Moáb földjére, a Holt tengertől keletre, a mai Jordániában található ez a terület; a menyek nevei: Orpa és Ruth (2-4).

Szerző: refdunantul  2017.02.11. 04:00

Ez az utalás az apostol Rómában lefolytatott perének első szakaszára vonatkozhat. Személye körül akadt segítség, de a hatóság előtt, hitelt érdemlően senki sem állt ki mellette. Lehet, hogy lesznek olyanok, akik babusgatnak a bajban is (11-13), de érdemleges képviseletre hívő emberek részéről se számítsunk.* – 1. Vannak olyan helyzetek, ahol ezt a „kiállást”, „mellénk állást” nem is várhatjuk el, ezért nem is rója fel ezt nekik az apostol (16). – 2. Viszont felrója a szándékos gonoszkodást, rosszindulatot, érdekből vagy tudatlanságból elkövetett vádakat. Itt másként fogalmaz Pál: „Megfizet majd nekik az Úr!” (9; 14-15). – 3. Végezetül áldja az Urat, aki mellé állt, megerősítette akkor is, amikor mindenki elhagyta, így egyelőre megszabadította a halálos ítélettől, hogy küldetését maradéktalanul betölthesse, és az Ige hirdetése teljessé lehessen (17). Az apostol tudja, hogy csak időt nyert. Ő nem a „túlélésre”, hanem küldetése betöltésére törekedett.** – 4. Kellő időben jön majd a halál, de az Úr ekkor áll igazán övéi mellé, mert megszabadít minden gonosztól, és átvisz az Ő mennyei országába (18).

Zsoltárok 72

66. zsoltár

* Kiegészítések az igeszakasz magyarázatához:

- Ez az utalás az apostol Rómában lefolytatott perének első szakaszára vonatkozhat, miközben könnyített feltételek között, háziőrizetben várhatta ügyének kimenetelét (Cselekedetek 28,16).

- Személye körül akadt segítség, de a hatóság előtt, hitelt érdemlően senki sem állt ki mellette.

- Ténylegesen ez vár ránk, ha bajba kerülünk. Lehet, hogy lesznek olyanok, akik babusgatnak a bajban is (11-13), de érdemleges képviseletre hívő emberek részéről se számítsunk.

** Addig pedig az Úr testi és lelki javairól, köpenyéről és a pergamenekről is gondoskodott a „babusgatók” által (13).

Szerző: refdunantul  2017.02.10. 04:00

Megítél bennünket a mi Urunk, az Ő eljövetelekor. Azt kéri számon, amit nekünk adott, amit ránk bízott (1). Hirdettük-e az Igét a magunk helyén? Előálltunk-e az Igével, azaz éltük-e az Igét? Felvállaltuk-e az Igét mindenkor, alkalmas és alkalmatlan időben egyaránt? Megtaláltuk-e a tanítás, intés, bíztatás arányait az Ige hirdetése során? Mertük-e a lényeget hirdetni és élni: a megváltó Jézus Krisztus evangéliumát? (2) Mertük-e az üdvösség, az örök élet, a megváltás evangéliumát tartani az egészséges tanításnak, vagy odafordultunk mindenféle egyházi és nem egyházi „divatos mondához”, irányhoz, „csapathoz”? (3-4) Elhordoztuk-e a szenvedést Isten Igéjéért? (5) Elmondhatjuk-e majd elköltözésünk idején, hogy a nemes harcot megharcoltuk, futásunkat elvégeztük, a hitet megtartottuk; - vagyis, amit lehetett, megtettünk a legfontosabb területen, Isten Igéjének ügyében? Végezetül merjük-e hinni, hogy az igaz bíró pedig nem a mi érdemünkért, hanem az Ő kegyelméből magához ölel bennünket, mert eleve megváltó magához ölelésének jele volt, hogy itt hihettük Őt? (6-8)*

Zsoltárok 71

65. zsoltár

* Övéi számára az Úr ítélete a megváltás kiteljesedése, mert végre teljesen eltűnik a gonosz.

Szerző: refdunantul  2017.02.09. 04:00

(16) „… a teljes Írás Istentől ihletett…” (2Timóteus 3,10-17) Ebben a világban kellenek biztos alapok, kiindulópontok, megkérdőjelezhetetlen kapaszkodók, amelyekhez igazodva határozunk meg minden mást. Ezeknek megbízhatóságát évszázadok tapasztalatai igazolják, erősítik, érlelik bennünk. Ilyen kapaszkodó az a kijelentés, hogy a teljes Írás Istentől ihletett, vagyis a Biblia üzenete hitünk és életünk zsinórmértéke (16); - de ennél sokkal több, mert annak „tartalma” az élő, feltámadott Jézus Krisztus, aki legyőzte a halál erejét, és elhozta számunkra az elmúlhatatlan életet (1,10). Ez az igazi kapaszkodó, Jézus Krisztus, az örök élet és üdvösség evangéliuma, az ihletett Írás „szíve”. Ezért hasznos a teljes Írás, ez a valódi „haszna”, és ebből az üdvösséges haszonból következhet minden tanítás, feddés, megjobbítás, igazságban való nevelés, alkalmas és jó cselekedetekre való felkészítés (16-17). A megváltó, krisztusi szeretet forrása nélkül azonban minden tanító és feddő szavunk önző, gyarló, barbár szó (Barth Károly), amely saját agresszív indulataink testet öltése lesz csupán, és amit a Szentlélek, még Igéket emlegetve sem áld meg (13-14).*

Zsoltárok 70

64. zsoltár

* Kiegészítések az igeszakasz magyarázatához:

- Ugyanakkor Jézus Krisztus evangéliumáról, akár szenvedéseket felvállalva is, tanúskodnunk kell, mégpedig gyötrelmek között is türelemmel, szeretettel és állhatatosan (10-12).

- Persze „könnyű” ezt mondani, mert amikor az egyik temetésen majdnem megfagytam (soha életemben nem fáztam még így), akkor megtanultam azt is, hogy ez a gyötrelmek közötti állhatatosság is kegyelem.

Szerző: refdunantul  2017.02.08. 04:00

Az élvezet egy ideig feledteti az emberi életben tapasztalható hiányérzetet. – 1. Egy tizenkilenc tagból álló bűnkatalógust olvasunk itt (1-4), amelyek az utolsó időkben (1) felfordítják a világot (Róma 1,28-32). Megállapíthatjuk, hogy a bűneset óta az utolsó időket éljük, mert ezeken a bűnökön keresztül mindig nyomorultul gyötörte a gonosz ezt a világot. – 2. Van azonban egy bűn, amit külön kiemel az igeszakasz, nevezetesen azt, amikor a kegyesség látszatát keltjük, de annak ereje, valósága hiányzik az életünkből (5). Képmutatásunk legjellemzőbb vonása az, hogy mások számára tiltjuk az élvezeteket, de mi magunk nem vetjük meg azokat. – 3. A bűn valósága nem az emberi „élvezetek” miatt tényező ezen a világon, hanem azért, mert elválasztanak minket Istentől (4), az életet, valóságos örömöt ajándékozó isteni igazságtól, azaz az Igétől, mint a fáraó udvarát és varázslóit elválasztották a „varázsigék” Mózes beszédeitől (8; 2Mózes 7,11). Az élvezetek ilyen csalódást rejtő csalások, „varázsigék”, mert élet-hiányainkat befoltozzák egy ideig, de aztán még nagyobb szakadás támad (Máté 9,16).**

Zsoltárok 69,20-37

63. zsoltár

* Jaj, ez nehéz téma: szólni az élvezetekről! Köreinkben különösen nehéz ez a téma. Mi az élvezet? Enni, inni, szeretkezni; - de légszomjban újra levegőt kapni, nincs ezeknél nagyobb „élvezet”.

** Kiegészítések az igeszakasz magyarázatához:

- Nem az élvezetek miatt, hanem istentelenségünk miatt „nem juthatunk messzire” ebben a világban (9), ahogy egy gyönyörű autó is tehetetlen lenne motor nélkül. 

- „Élvezet” nélkül az emberi élet elviselhetetlen.

- Nem az élvezet a bűn, hanem az élvezetekkel kapcsolatos képmutatás (Máté 23,23), az élvezetekkel kapcsolatos hazugság, amely feledteti, de növeli az élethiányt.

- Nem az élvezet a bűn önmagában, hanem az, ha élvezeteink az Úrtól választanak el minket, és a magunk élvezetei miatt beáldozzuk a másikat.

- Mivel a gonosz az élvezeteket erre használja, ezért ebben a világban a böjt ideje van.

- Odaát azonban helyére kerülnek a dolgok, hiszen élethiányainkat maga az Úr tölti be majd.

Szerző: refdunantul  2017.02.07. 04:00

Éppen ma próbáltam ki, lehet-e így „forgolódni”, ahogy ezt igeszakaszunk tanácsolja.* Mit is mond az Ige? – 1. Törekedjünk a Jézus Krisztusban nyert igazságban szeretetre és békességre azokkal, akik az Úrban testvéreink (22). – 2. Minden ostoba, értetlen, viszályt támasztó vitatkozást kerülve legyünk barátságosak és türelmesek mindenkihez, szelídek még az ellenszegülőkhöz is, abban a reménységben, hogy Isten hatalma őket is bármikor kiszabadíthatja a hitetlenség fogságából (23-26). – 3. Tehát szeretet, békesség, a Jézus Krisztusban testvéreinkkel; - és barátságos, türelmes, szelíd, imádságos reménység mindenkivel kapcsolatosan. – 4. Erre a testvérek egy részétől mindig elutasítás a válasz, mert mindahányan meggyőződéses igazsággal és kegyességgel osztályozzuk egymást, kik az igaz hitűek, kik az élő hitűek, kikkel lehet és nem lehet közösséget vállalni. A reménységben hordozott „mindenkik” pedig az első adandó alkalommal úgy visszaélnek minden szelídséggel, hogy az ember örül, ha túléli. Mi a megoldás?**

Zsoltárok 69,1-19

62. zsoltár

* … amit én magam örömmel és jó lelkiismerettel fogadok el, mint Isten Igéjét, és szívemnek is kedves gyakorlatot.

** Kiegészítések az igeszakasz magyarázatához:
- Megvallom őszintén, hogy tanácstalan vagyok.
- Persze vannak jól bevált válaszaim.
- A szelídség soha nem erőtlen, hanem lehet markáns is; - a szeretet gyakran szigorúságra kényszerül; - a türelem pedig bizony addig terjed, amíg a mindenkori energiavámpírok kiszívják a türelem maradékát is, tehát „nincs több”...
- Ugyanakkor a krisztusi szeretetnek mindig halálos kockázata van.
- Éppen ezt felvállalni a legszebb része Jézus Krisztus követésének; - de csakis abban a józan tudatban, hogy áldozatot hozunk ugyan a másikért, de a kivételektől eltekintve, fel nem áldozzuk magunkat a másikért, mert ezt Jézus Krisztus már megtette, és egyébként is csak Ő képes erre „hatékonyan”, mint Isten Fia, Megváltó.

Szerző: refdunantul  2017.02.06. 04:00

Egy ponton túl már nincs másra szükség, csak erre, legyünk bárkik. – 1. Ekkor jusson eszünkbe, hogy olyan Urunk van, aki feltámadt a halálból, legyőzte a halál minden bilincsét, hogy mi is éljünk általa (8-10). – 2. Aztán ebben a bizonyosságban napról napra erősödhetünk, az Ő kegyelme által. Egy életszakaszon túl már csak ez számít igazán, ahogy a versenyzőnek a cél, a földművelőnek a termés a legfontosabb. Micsoda ajándék, hogy a megváltó hitben erősödve fontos ugyan a mindennapi élet, de egy határon túl nem terhel meg bennünket az itteni világ, és pontosan tudjuk, mi az, amibe itt még részt vegyünk, és mi az, amibe nem szabad és nem kell már beleelegyedni (1-7). – 3. Köszönjük Urunk, hogy miénk lehet a hit (10), miénk lehet az élet és az üdvösség (10-11), és miénk lehet az a kegyelem, amellyel még szenvedéseink között (1) sem tagadhatunk meg Téged (12-13).**

Zsoltárok 68

61. zsoltár

* Kiegészítések az igeszakasz magyarázatához:

- Szeretem hallgatni azokat az életinterjúkat, amelyek neves emberekkel készülnek. Ezek többsége, élete delén túl már alázatos, belátja és beismeri kereteit, számol a halállal és keresi a végső megoldást.

- Innen már csak egy lépés az Isten utáni vágyakozás.

- Ezt a vágyat konkretizálja a mai Ige, hogy ne maradjunk az általánosságok szintjén, és miénk lehessen a valóságos megoldás, a megváltás.

** - Mert, mondjuk ki, hiszen ez a gyakran félreértett igevers valójában ezt jelenti, hogy Te „hűséges” vagy abban is, hogy megtagadod azt, aki Téged ebben a világban megtagadott (12-13).

- Vigyázzunk, nem az feltétlenül a Te gyermeked, aki folyton mondogatja, hogy Uram, Uram (Máté 7,21).

- Köszönjük, hogy sokan mondhatjuk, és minden nyomorúságunkban élhetjük, hogy Te vagy az Úr!

- Áldott légy, hogy életünk egy pontján megajándékozol bennünket ezzel a legfontosabb bizonyossággal, örök hűségben (Jelenések 2,10).

Szerző: refdunantul  2017.02.05. 04:00

Bizonyosság, reménység és öröm hatja át az apostol szavait, pedig fogságban szenved, amit felvállalt az evangéliumért (8). Megszégyenítő ez a körülményektől független reménység ránk nézve, akik annyit panaszkodunk, az egyházzal és saját ügyeinkkel kapcsolatban is. Pedig akire az Úr az evangélium drága kincsét bízta, annak bizonyosságot és reménységet is ad mindenkor. Talán éppen ez a jele annak, hogy valóban az Ő szolgái vagyunk-e? Ez a reménység abból a bizonyosságból fakad, hogy az élő Isten, már az idők kezdete előtt gondoskodott rólunk, mint az Ő győztes ügyének szolgáiról (9). Ezt a tényt Jézus Krisztusban egyszer és mindenkorra világossá tette, nyilvánosságra hozta, amikor feltámasztotta Őt a halálból, és elhozta számunkra az elmúlhatatlan életet (10). Tehát Isten embere soha nem veszítheti el reménységét, hanem mindenkor meggyőződéssel őrzi, hirdeti és éli, ezáltal továbbadja az evangéliumot (11-14). Reménységünket az se törje meg, ha emiatt sokan elfordulnak tőlünk (15), mert Isten mindig ad mellénk testvéreket, hűséges segítőket (16-18). Az igazi megújulás mindig ebből a reménységből fakad.

Zsoltárok 67

67. zsoltár

Szerző: refdunantul  2017.02.04. 04:00

Földi életünknek csak akkor van értelme, ha azt a Krisztus Jézusban nyert örök élet ígéretének távlata szerint éljük meg (1). Így lehet áldássá ez a földi élet is. – 1. Így lehetnek igaz testvéreink, munkatársaink, bajtársaink (Filippi 2,25), mint Pálnak Timóteus, akikben nem csalódhatunk a legnehezebb időkben sem (2). – 2. Így élhetünk mindenkor hálaadással, tiszta lelkiismerettel és imádsággal, szolgáló életet, ahogy ezt Pál apostol is megélte (3). – 3. Ekként lehetséges megszomorodni és sírni a világ sokféle nyomorúságán, ugyanakkor mégis mennyei örömmel megvigasztalódni (Máté 5,4), mert Jézus Krisztusban már miénk az egyetlen, tökéletes megoldás (4). – 4. Az örök élet távlataiban élve lehetséges az, hogy soha ne csüggedjünk el, hanem az Úrban mindenre elégséges erőt (Filippi 4,13) nyerjünk; - ennek a mennyei erőnek pedig ebben a világban része a bölcs szeretet és a „dolgokat” átlátó, illúziók nélküli józanság (7).

Zsoltárok 66

66. zsoltár

* Kiegészítések az igeszakaszhoz:

– 5. Kegyelem alatt vagyunk, ha Krisztus Jézusban való élet ígéretét nagyszüleink és szüleink megtanították nekünk, és elénk élték azt; - áldott legyen emlékük, mert az Isten eszközei voltak ebben (5). Ugyanakkor a hit nem örökölhető, mert az minden egyes ember életében Isten kegyelmi ajándéka. Ezt a kegyelmi ajándékot gerjesztették fel az életünkben mindazok, akik bármilyen módon megérintettek bennünket, „kézrátételként”, a Jézus Krisztus evangéliumával. Ezt a kegyelmi ajándékot tartósan mi sem rejthetjük el sokáig magunkban (6).

Szerző: refdunantul  2017.02.03. 04:00

– 1. Isten embere kerüli azt a tévedést, miszerint a megváltás evangéliuma valamiféle társadalmi reform lenne csupán, amely ebben a világban gyarló módon mindig csak úgy működik, hogy úr és szolga helyet cserél, vagy pedig a határtalan szabadság mindenkit „rabszolgává” tesz. Tehát a sanyargatás soha nem szűnik meg, mert az embernek, az emberi társadalomnak, a bűn rontása miatt Jézus Krisztus megváltó irgalmára van szüksége (1-2). – 2. Az Isten embere kerüli azt a tévedést is, amely a hitigazságok bizonyosságával esik neki mindenféle tévtanítóknak. A hamis tanítást mindig világosan cáfolni kell. De az „igaz hitű” ember valójában mindenben tévelygést lát. Miközben éppen Jézus Krisztus megváltó evangéliumát halványítja el az egészséges és igaz tanítás nevében indított vitatkozás, szóharc, amely tele van felfuvalkodottsággal (3-5).* – 3. Az Isten embere kerüli azt a tévedést, amit a pénz szerelme okozhat ebben a világban. Isten megadja azt, amire szükségünk van. Ez elég, hiszen semmit sem hoztunk a világba, nem is vihetünk ki semmit belőle (6-10). - Szép harc a hit harca, amely a Szentlélek józansága által kerülheti csak el ezeket a tévedéseket (12).

Zsoltárok 65

65. zsoltár

* Kiegészítések az igeszakaszhoz:

- Kemény, ítéletes szavakkal jellemzi ezt a lelkületet Isten Igéje, mert nemcsak tudatlannak, betegesnek, megbomlott elméjűnek nevezi azt, hanem istenkáromlónak, amelyben valójában a gonosz munkál, és az élő hitből nyert új életet önző kegyességi nyerészkedéssé torzítja (3-5).

- Ez az „igaz hitű” lelkület valójában irigységet, viszálykodást és bomlasztó gyanúsítgatást támaszt.

Szerző: refdunantul  2017.02.02. 04:00

A mai igeszakasz első két versére figyelünk csak. Ravasz László magyarázatánál pontosabban nem lehet ezt a nehéz témát helyére tenni. „ – 1. A rabszolgák megtérésével és a gyülekezetbe való felvételével gyakorlati kérdések állottak elő. Más és más lett a helyzet aszerint, hogy uruk pogány volt, vagy keresztyén. – 2. A pogány úrnak tapasztalnia kell, hogy a keresztyén rabszolga még jobban végzi munkáját, mint pogány korában. A Krisztusban nyert szabadság nem lehet jogcím a lazaságra. A keresztyén rabszolga pogány urával apostoli tisztet kell, hogy végezzen: nyerje meg őt a Krisztusnak, példaadó életével. Ez egyik legszebb fejezete a misszió világtörténetének. – 3. Ha keresztyén az úr, a rabszolga ne akarja a Krisztusban nyert egyenlőséget társadalmira átcserélni. Viszont itt a gazdát terheli az a nagy felelősség, hogy a rabszolgának igazán testvére legyen. Úrra, szolgára egyaránt áll Jézus Krisztus követelménye: higgy és szeress!”

Zsoltárok 64

64. zsoltár

Szerző: refdunantul  2017.02.01. 04:00

Ha alaposabban vesszük szemügyre a bibliai tisztségeket, valójában egy tisztséget nevezhetünk meg (22).* Ez a presbiteri tisztség volt, amely munkájuk szerint négy területre „szakosodott” (17): igehirdető (püspök), tanító (professzor), kormányzó (ez a tényleges értelemben vett presbiter) és a szertetszolga (diakónus).** Ezek a munkások méltók arra, hogy szolgálatukból megéljenek (18), ahogy a terhet cipelő ökör is méltó az élelemre (5Mózes 25,4; 1Korinthus 9,9), ahogy a földművelő és méltó munkája gyümölcsére (Lukács 10,7). Az igehirdetők és tanítók kétszeresen megbecsültek voltak, tisztségük fontossága okán (17). A bevált „presbitereket” szilárdítsuk meg (21), ne adjunk hitelt velük kapcsolatban a pletykáknak, hanem tiszteljük és szeressük őket (18). Ugyanakkor „a fizetett egyházi szolga” különös felelősséggel tartozik. A fizetett szolgának soha nem lehet igaza, hanem Jézus Krisztusban élve, mindenkivel meg kell találnia a hangot. Ha a fizetett szolga körül mégis, akár gyülekezetet megbontó ügy támad, akkor csakis ő marasztalható el, nyilvános feddéssel (20).***

Zsoltárok 63

63. zsoltár

* … amely elhivatáson, és a kegyelmi ajándékok felismerése, elismerése, képzéssel való megszilárdítása után hivatalos szolgálatba állításon alapult

** Tehát kezdetben az itt említett tisztség a mai lelkipásztor és presbiter tisztségét egyaránt magába foglalta.

*** Ezért, ha súlyos a körülötte támadt ügy, akkor részrehajlás nélkül vizsgáljuk ki a vele kapcsolatos panaszt, miközben számoljunk azzal, hogy mindegyik „párt” magának akarja az igazat. Nehéz, súlyos ügyek ezek a mindennapokban, ma is. Ilyen helyzetekben azonnal, könyörtelenül támad ó-emberi természetünk, és ezekből szinte egyik résztvevő sem kerülhet ki tisztán, ezért nagy áldás, ha elkerülnek bennünket a „ragacsos” történések (22).

Szerző: refdunantul  2017.01.31. 04:00

Az „özvegyek” közé felvettek egyházi tisztségviselőnek számítottak. Az apostol által felsorolt követelmények szerint azok lehettek e tisztségben szolgálatot végzők, akik hatvan évnél idősebbek, előéletük mintaszerű, korábban jó hitvesek, gondos anyák voltak, valamint családi életük idején is végeztek valamiféle szeretetszolgálatot, és most nincs senki hozzátartozójuk. Azok lehettek „gyülekezeti özvegyek”, akik özvegységüket hittel hordozták, reménységüket az Úrba vetették, és kegyességük láthatóvá lett rajtuk. Ezek a „gyülekezeti özvegyek” a szeretetszolgálat hivatalos cselekvői voltak, amikor pedig egészségük megromlott, akkor róluk is gondoskodtak (9-14). Lám, a gyülekezet egy nagy család, ahol szeretik egymást és gondoskodnak egymásról, miközben együtt várják Megváltójuk eljövetelét. A gyülekezetben azonban alapvető szerepe van a hívő családoknak, akik saját szeretteikről, özvegyeikről gondoskodni tartoznak, vagyis a legfontosabb szeretetszolgálatot mindig maga a család végzi a sajátjai körében (4-6).*

Zsoltárok 62

62. zsoltár

* Sokkal kevesebb lenne ezen a világon a „látható” és nem enyhített nyomorúság, ha minél több hívő család végezné ezt az alapvető szolgálatot (16).

Szerző: refdunantul  2017.01.30. 04:00

Pál és Timóteus korában az idősek tekintélye meghatározó volt, abban az értelemben mindenképpen, hogy a fiatalabbnak tisztelettel, tanulva és érlelődve ki kellett várnia a sorát. Az ifjabb tekintélyét példaadása jelenthette. A gyülekezetben ez a példaadás hitben, azaz beszédben és életfolytatásban mutatkozhatott meg. Az időskor sem lehet önmagában érdem, de az, ami manapság folyik, hogy az ifjúkor és a szépség szinte önmagában ad tekintélyt és előremenetelt, mindenképpen ellenkezik az Isten akaratával (12). Ennek tarthatatlanságáról az idő könyörtelen múlásával gondoskodik is az Úr. Aki hitben jár, nem él vissza fiatalságával és szépségével, hanem fiatalkora, tehetsége, adottságai ellenére is Jézus Krisztus megváltó szeretetében él példaadó, tiszta életet (12). Ez szinte előírásszerűen fontos, ha az illető fiatal hivatalosan szolgálatba állított egyházi ember, mint amilyen Timóteus is volt (13-14). Sajnos, sok a „szépelgő” fiatal közöttünk is.*

Zsoltárok 61

61. zsoltár

* Kiegészítések az igeszakaszhoz:

- Tágabban megfogalmazva az üzenetet, mondjuk ki, hogy amit kaptunk az Úrtól, ahhoz hívő, megfeszített, küzdelmes és imádságos szorgalmunkkal mindannyiunknak hozzá tenni legalább annyit, amennyit kaptunk.

- Tehát törődjünk, foglalkozzunk azzal, ami nekünk adatott és ránk bízatott (15).

- Az ugyanis nem működik, hogy az öt tálentumos „örök fiatalok” vígan megélnek abból az ötből, ami amúgy is az övék: - aki egyet kapott, legalább még egyet, aki ötöt kapott, legalább még ötöt tegyen hozzá a rá bízott ügyhöz (Máté 25,14-30).

- Tehát fiatal és idős egyaránt legyen alázatos és szorgalmas, és a fiataloknál, a nagyobb kísértés miatt ez különösen érvényes (15-16).

Szerző: refdunantul  2017.01.29. 04:00

A hitnek és az igaz tanításnak (6), valamint a kegyességnek (7), valójában pedig minden vallásnak ez a mércéje: megvan-e benne az élet ígérete, amely áthatja a jelent és reménységgel kiteljesedik a jövőben, valóságos megoldást, azaz üdvösséget ajándékoz, mégpedig minden emberre tekintettel (8-9). Az „igaz” hit és tanítás hasznos, mégpedig ténylegesen, életmentő módon hasznos, üdvösségesen hasznos (7). Az igaz hit és tanítás táplál, tehát éltet, és nemcsak reguláz. Így lehetünk jó szolgái a feltámadott Úrnak (6-7). Egyik ismerősöm vágta az arcomba: minden „vallási köntös”, legyen az keresztyén, vagy nem keresztyén, igazából nem más, mint monda, emberi önző kitaláció, a másik „megkötözése”, és saját magunk egyéni és csoportos képviselete, ki tudja milyen mélységes, gyarló okokból (7-8). Tudjuk, hogy Jézus Krisztus nem vallásalapító volt, hanem Isten Fia, Megváltó, de tudjuk-e Őt úgy „képviselni”, hogy üdvösségesen hasznosak legyünk az emberek számára.*

Zsoltárok 60

60. zsoltár

* Kiegészítések az igeszakaszhoz:

- Ennél azért bonyolultabb a kérdés, de a mai Ige üzenetét napjaink történéseinek tükrében komolyan megszívlelve, el kellett gondolkodnom ezen a kemény kritikán.

- Tudjuk, hogy Jézus Krisztus nem vallásalapító volt, hanem Isten Fia, Megváltó, de tudjuk-e Őt úgy „képviselni”, hogy üdvösségesen hasznosak legyünk az emberek számára.

- A többi az Úr „dolga”, és Ő jól teszi a dolgát (10).

Szerző: refdunantul  2017.01.28. 04:00