Sok tekintetben nem mindegy, hogy mennyi az adósságunk. Egyben azonban a tartozás összegétől függetlenül azonosak vagyunk; abban, hogy jogilag adósok vagyunk. Jézus házigazdája, Simon farizeus, valamint a bűnös parázna nő között erkölcsi különbség van; – de „csak” erkölcsi; – mert mindketten adósok, mindketten az Úr kegyelmére szorulnak, mindketten hitelezőjük, az Úr kezében vannak. Bizony, még a tisztességünket is oda kell vinni az Úr elé, még az is kegyelemre, a Szentlélek áldására szorul. A farizeus ezt tagadja, megbotránkozik; – a bűnös nő pedig ezt tudja, bocsánatot kérve láthatóan is megvallja. Az adósságot ugyanis egyikünk sem tudja miből kifizetni, a kezesünkre szorulunk, a Gazdára, akinek tartozunk (42). Emberi látszateredményeink elfeledtetik velünk valóságos állapotunkat: azt, hogy fizetésképtelenek vagyunk. Micsoda kegyelem: A példázatbeli Gazda elengedi mindkét adós adósságát. Mindkettőjük esetében a kegyelmes Istennél volt a megoldás, függetlenül attól, hogy az egyik tízszer annyival tartozott, mint a másik. A Gazda ítéletet hozott, és kegyelmesen döntött ítéletében.

3Mózes 26,1–39

68. zsoltár

Szerző: refdunantul  2018.07.14. 04:00