Jézus lejött a hegyről, kiválasztott tanítványaival együtt, ahogy Mózes is lejött a kijelentés hegyéről (2Mózes 19,25). A hegy itt az Istennel való közösség helyszíne. A völgy, a síkság pedig az a hely, ahol az Istennel való áldott közösségből nyert bizonyosságot, erőt és örömöt továbbadjuk sokaknak. A tanítványság nem egy elkülönülő elit csapat, nem „élcsapat”. Mind a tizenkettő, mind a hetvenkettő, nem a válogatott emberek gyülekezete volt, de elhívó Urukkal való közösségük megszentelte őket és alkalmassá formálta őket a szolgálatra. Ez a szolgálat minden ember felé irányult (Máté 28,18-20). Ahogy most is jöttek sokan hozzájuk, nemcsak Júdeából, hanem idegen helyekről, Tíruszból és Szidónból is, úgy ma is mindenkinek szól az evangélium, az egész világnak. Jézushoz jön a sokaság, nem a tanítványokhoz. Aki ma hozzánk jön, nem minket keres, hanem a megváltó Urat, aki képes az üdvösség üzenetével megszólítani, aki képes betegségeinkből meggyógyítani, még a kezelhetetlennek tűnő lelki betegségekből is.*

3Mózes 20

403. dicséret

Hozzáfűzés az igemagyarázathoz:

* Mi csak eszközök vagyunk, hogy a sokaságból minden egyes embert oda segítsünk Jézus Krisztus közelébe, hogy aztán személyesen ő maga „érinthesse” meg az Urat, és az Ővele való közösségben gyógyuljon. Ez a közösség az, ami gyógyít, még akkor is, ha nincs mindig tetten érhető gyógyulás.

Szerző: refdunantul  2018.07.05. 04:00