Názáretben elkezdődött annak beteljesedése, amiről Simeon próféciája szólt, miszerint Jézus Krisztus az a jel, akinek sokan ellent mondanak (4,34). Ez az ellenkezés a mai napig történik, egyre hevesebben. 

Isten Igéjét, Ézsaiás próféciáját (61,1–2) Jézus Krisztus magára vonatkoztatta. Így hirdette az Úr szabadítását, amely mindig sokkal több, mint társadalmi reform; – de az is. Vagyis a szegények megsegítése, a foglyok és megkínzottak szabadulása, a betegek gyógyulása nagyon fontos jelei annak a sokkal többnek, amit Ő elhozott erre a világra (14–21).

Ez azonnal botránkozást váltott ki. A názáreti József, az ács fia magát Messiásnak mondja? Isten Igéjét, a prófétai ígéreteket önmagára vonatkoztatja? Ráadásul nem politikai megoldást ígér, nem a saját népe felszabadításáról szól, hanem valami általános társadalmi reformnál is többet, az Úr kedves esztendejét, az Úr jóságát, kegyelmét, a menny gazdagságát hirdeti? (22)

Azonnal ellene mondtak neki! Éppen itt dől el valami lényeges, ezen a ponton. Itt mutatkozik meg a Szentlélek munkája. Felfedezni, meglátni Jézusban a Krisztust. Nem a hitetlenség, nem a kételkedés, hanem éppen ez a direkt ellenkezés az, ami félelmetes. Az előző kettőben még van remény, de aki Jézus Krisztus istenségét nézve ellenkezik; – az aztán élete minden idején vitázik és okoskodik, mindenben perbe akaszkodva emberrel és Istennel, mindenkivel.

Sok özvegyasszony közül csak egy, sok leprás közül is csak egy részesült abban az ajándékban, hogy ne ellenkezzen állandóan, mert felismerte Jézusban a Krisztust. Nem mindenkié a hit? Az Ige ezt mondja, a tények is ezt igazolják, mert ma is kiűzik Őt a városokból, szakadékba taszítanák; – de Ő átmegy közöttük, övéivel együtt (23–30).

Örülünk, hogy Őhozzá tartozunk, hogy számunkra Őbenne beteljesedtek az Ige ígéretei. Közben mindenkiért imádkozunk. Ennyi.

3Mózes 11

9. zsoltár

Szerző: refdunantul  2018.06.24. 04:00