Felkészültél? Megrettenünk, amikor ilyen kérdést hallunk. Mi fog történni? Mire kell már megint készen állni? Miközben az a baj, hogy állandóan ugrásra készen tevékenykedünk, de valójában soha nem vagyunk készen, végképp nem vagyunk felkészülve. A nagy dolgok felkészületlenül érnek bennünket: az örömök, a kudarcok ugyanúgy, mint az Úr érkezése. Pedig mi a végső, isteni megoldás, a megváltás beteljesedett eseményének világosságában élhetnénk; – bizonyossággal várva annak maradéktalan kiteljesedését, az Úr eljövetelét (1–4). Igaznak lenni, ahogy Zakariást és Erzsébetet leírja az Ige, valójában ezt jelentené: a beteljesedett bizonyosság kiteljesedésére várni, örömmel, békességgel, felkészülten; – miközben hűséggel, istentiszteletként végezzük a feladatunkat, amíg lehet. Nagyon okosan és felkészülten járunk el egy stratégiai feladat során, miközben totális analfabéták vagyunk hitben, reménységben és szeretetben. Folyton beszélünk, teszünk, noha némaságot és bénaságot érdemelnénk (20), vagy legalábbis el kellene rejtőznünk (24), amíg be nem tölt minket az Úr Lelke (17).

3Mózes 1

230. dicséret