Mindenkinek nehéz. Azoknak is, akiket fogságba hurcoltak, és azoknak is, akik a saját hazájukban maradhattak, de leigázottként kellett élniük. Ki a nagyobb „hős”? Az, akit idegenbe hurcoltak, vagy oda menekült, és ott hódolt be másoknak, hogy élhessen? Vagy az a nagyobb „hős”, aki otthon maradva tette ugyanezt? Harmadik lehetőség is volt: a biztos halál. Voltak olyan hitvallók, akik ezt, vagy az „élve eltemettetés mellőzöttségét” tudták választani, mert felülről kaptak ehhez erőt. Gedaljá helytartó, Jeremiás próféta tanácsára (Jeremiás 39,14), az Úr Igéjét követve, tehát Isten akaratából, együttműködött a babiloni hatalommal, otthon maradott népe érdekében. Így helytartóként, mint Isten eszköze, szolgálta népét a legnagyobb nyomorúságban, amikor Jeruzsálem is romokban hevert (22–26). Isten akarata lehet az is, bizonyos helyzetekben, hogy kiegyezzünk az elnyomókkal, együttműködjünk velük.* Mindig vannak azonban önjelölt, és nem Isten által küldött „hősök”, akik mindenáron ki akarják vívni nekünk a szabadságot (25–26). Sok az önjelölt hős, és kevés az Úr küldötte, az alázatos szolga; – valójában egy akad: az Úr Jézus Krisztus.**

Róma 15,1–13

117. zsoltár

Hozzáfűzés az igemagyarázathoz:

* Ez a „kiegyezés” csak a mítoszok szintjén megvetendő, az életszagú terepen soha nem az.

** Ezek, élükön Jismáéllel, Egyiptomban bíztak, megölték a szerintük áruló Gedalját (25–26).

De aztán Nebukadneccar babiloni király bosszújától tartva a nagy hősök is mentették az irhájukat, Egyiptomba menekültek, magukkal cipelve Jeremiás prófétát is (Jeremiás 41).

Sok az önjelölt hős, és kevés az Úr küldötte, az alázatos szolga; – valójában egy akad: az Úr Jézus Krisztus.

Szerző: refdunantul  2018.06.08. 04:00